Visegrádi erődök, a limes északi őrei

A limesen túl lakó barbárok, köztük a kvádok, markomannok és szarmaták folyamatosan támadták a Római Birodalmat a Duna vonalánál. A limest ezért egész hosszában őrtornyokkal tagolták, amelyek közül jó néhány nagy jelentőségre tett szert, ugyanígy a mai Visegrád körüli erődrendszer, amelyet a korai császárkorban kezdtek el építeni.

A kis alapterületű tornyokból állandó őrszemek figyelték a vidéket, és ha barbárokat láttak közeledni, füst- és fényjelekkel riadóztatták a egymást. A Múlt-Kor egy 2007-es cikkében emlékeztet, hogy Visegrád esetében az építők kihasználták a Sibrik domb szabálytalan háromszög alaprajzát, ennek formáját követte a 114×130 m-es római katonai tábor, amely a dunakanyari limes egyik legfontosabb erődítménye volt.

Az erődítmény I. Constantin idején épült, falát három saroktorony és tizenegy patkó alakú torony védte. A limest és a folyót ellenőrző tábort Pone Navatának nevezték, és körülbelül háromszáz fős helyőrsége volt egészen Kr. u. 380-ig, amikor a germánok megkaparintották.

Ahogy arra a Magyar Limes Szövetség honlapja felhívja a figyelmet, a kapu eredeti helyét nem ismerjük, de a dunai fronton lehetett. Az itt levő, patkó alakú torony helyén épült táborkaput a 360-as években a táborfal elbontásával nagyobbították meg. A település ebben a korban a felosztott Pannonia Valeria tartományához tartozott, amelynek székhelye Aquincum volt.

Természetesen nemcsak a visegrádi oldalra telepítettek katonákat, de a folyó másik partjára, a mai Szob és Verőce területére is, míg a visegrádi védelmi rendszert kiegészítették a gizellamajori római erőddel. Ez az erősség a 330-as években épült, a feltáráskor a katonákhoz és családtagjaikhoz köthető leletek kerültek elő: szerszámok, edények, érmek.

Az északnyugati saroktorony úgynevezett hypocaustummal (padlófűtéssel) épült, a falon belül lefolyós fürdőkádak is álltak, a „fürdőszoba” előtt pedig előtér volt. Megtalálták az erőd temetőjét is, amelyben több mint kétszáz sír van, főként a katonáké és hozzátartozóiké – az egyik kő sírkamrából gazdag leletanyag került elő.  

Ennek a rendszernek a részei voltak a szentgyörgypusztai római őrtornyok is, míg az úgynevezett kőbányai őrtoronyhoz egy építési tábla is kapcsolódik, amely arról tudósít, hogy Valentinianus, valamint Valens és Gratianus társcsászárok alatt 372-ben épült. Az erődrendszer része volt a lepencei őrtorony is a strandfürdővel szemben, amelynek ma már csak a romjai vannak meg, lévén maguk a rómaiak ürítették ki, majd rombolták le, amikor elhagyták a települést.

Itt is találtak építési táblát, amely 371-re datálja, szintén Valentinianus, Valens és Gratianus idejére. Három szoborfej is előkerült a tábla mellől, lehetséges, hogy a fejek a császárt és a két társcsászárt ábrázolták. Lepencén egy kora császárkori temetőt is feltártak, a közelében pedig egy település házaira bukkantak.  

A környék római emlékeit a 19. században kezdték feltárni, az első komoly ásatást Soproni Sándor végezte az ötvenes évek elején.