Kultúra

A pannóniai kelták izgalmas hagyatéka

Velünk élő rómaiak. Városaik mifelénk mindenhol megelőzik a római alapításokat Arrabonától Sopianae-ig – A legismertebb kultusz Eponáé, akit főleg a lovas katonaság tisztelt

Amikor Pannóniáról és a római évszázadokról beszélünk, sokan vélhetik úgy, hogy ezt azt jelenti: a mai Dunántúlon latinul beszélő, Itáliából érkezett „rómaiak” éltek. Ez igaz is meg nem is: ezek között a „rómaiak” között ugyanis ott voltak a kelták, a pannonok és más népek képviselői is. Sőt, a kelták már a rómaiak előtt is itt voltak: nem egy római alapítású város kelta előzményeken jött létre. De vajon rekonstruálható-e, hogy mit gondoltak a pannóniai kelták a világról és az istenekről?    

A pannóniai kelták izgalmas hagyatéka
A Csepel-szigeten feltárt Kr. e. 4–2. századi kelta temetőből származó leletanyag használati tárgyai
Fotó: MH/Papajcsik Péter

A kelták indogermán népcsoport, amely eredetileg a Közép-Franciaországtól a mai Csehországig tartó területen élt. Nyomaik a Kr. e. 8. századtól mutathatók ki. A 4. századra annyira túlnépesedtek, hogy egy részük Pannónia, más részük Itália felé indult el hazát keresni, ahol Kr. e. 386-ban elfoglalták Rómát is, majd a mai Észak-Olaszországban rendezkedtek be, de nyomaik Kis-Ázsiában (galaták) is megtalálhatók, csakúgy mint Franciaországban (gallok).

A kelta elnevezést először Hérodotosz alkalmazta. Ahogy említettük, egyes törzseik Pannóniában telepedtek le, így megkülönböztethetjük az alsó-pannóniai eraviszkuszokat és boiusokat, a Dráva vidéki tauriskusokat és az illíriai skordiskusokat – ám annak ellenére, hogy Európa ekkora területét elfoglalták, egységes államot soha nem hoztak létre.

Városaik mifelénk mindenhol megelőzik a római alapításokat, így Arrabona (Győr), Brigetio (Szőny), Savaria (Szombathely), Scarbantia (Sopron), Aquincum (Óbuda) és Sopianae (Pécs) elődjeként is kelta várost kell keresnünk.

Az ókori történetírók úgy írják le a keltákat, mint akik „erősek és nagyok”, fehér bőrűek, kék szeműek, szarvas vagy sasszárnyas sisakot viselnek, míg a nők nyakát torques, nyakperec díszíti. Híresek voltak a kelta zsoldosok, s máig összeesküvés-elméletek, illetve alternatív történelmi ideák ihletői a druidák, a kelta papok.

Vallásukat a korabeli leírásokban a római vallás analógiájára írják le, ezért igen nehéz megfelelően rekonstruálni, ám vannak olyan elemei, amelyek nem találhatók meg a latin kultuszok közt, így Eponáé, a lovas istené, akit a Dunántúlon is tiszteltek és a hegyi nimfáké sem. Amit tudunk a vallásukról, azt egyébként részben épp Julius Caesartól tudjuk, aki a gall háborúkról írt kommentárjaiban megemlékezik a keltákról.

A vallástörténészeknek máig nagy kérdés, hogy a szárazföldi keltáknak voltak-e közös istenképzetei, kultuszcselekményei – jegyzi meg Szabó Miklós akadémikus professzor, régész egy, a Romaikor.hu portálon olvasható összefoglalójában. Annyi bizonyosnak látszik, hogy az egyes törzseknél a különböző istenségek bizonyos aspektusai kaptak hangsúlyt, így lehet, hogy ugyan ismerünk mintegy négyszáz kelta istennevet, azonban ezek közt sok az átfedés, néha ugyanazon isten más alakját tisztelték itt és ott.

Ahogy arra Szabó Miklós felhívja a figyelmet, a magyarországi vonatkozások kutatását nehezíti, hogy nincs írásos forrás, amik vannak, azok tárgyi leletek: amulettek, a pénzek jelképei, és rekonstruálhatók a temetkezési szokások is, amelyekből kiolvasható a túlvilágkép.

A pénzeken látható ábrázolások közül a leggyakoribb a küllős kerék és az „S” spirál, a hármas forgó (triskele, ugyanez látható a mai szicíliai zászlón ) és a kör, közepén ponttal. A kerék a Nap szimbóluma, mellette a pénzeken feltűnik a ló is, amely a keltáknál Nap-állat. A Nap-istenség képzete segített a keltáknak Jupiter elfogadásában, ám azt saját melléknevükkel látták el. Például egy aquincumi Jupiter-oszlop feliratán a főisten mellékneve Teutanus. Teutates főistenről pedig máshonnan is van adat, igaz, a leírásokban inkább Marssal vagy Mercuriussal azonosítják. Ismert isten még Esus, aki sok aspektusában megegyezik Teutatessel, ám ő közelebb áll Mercuriushoz, annak is a kereskedők istene arculatához. A pannon leletanyagban ezen kívül megtalálhatók azok az ábrázolások, amikor egy lovas boton ülő madarat visz – ezt a figurát szokás Lugus (az ír Lug) személyével azonosítani, akinek állata a holló – és a vadkanábrázolások, amely állatot szentként tisztelték. Az anyaistennők sokszor jelennek meg hármas (a kelták szent száma) alakban, és az ő tiszteletük élhetett tovább a pannóniai Silvana- és Diana-kultuszban (előbbi Silvanus isten női párja, aspektusa).

Talán a legismertebb pannon kultusz Eponáé, a lovas termékenységistennőé, akit főleg a lovas katonaság tisztelt. A gyógyító istenpár, Grannus és Sirona tiszteletéről is van adat, Grannust Apollóval, Sironát Hygieiával feleltették meg – Brigetióban Apollo Grannusnak templomot is építettek a 3. században. Az azonosításra, latinizálásra jó példa, hogy nemcsak a gyógyítót, de Belenus kelta jósistent is azonosították Apolló egy másik fő „foglalkozásával”. Szintén kelta elemek keveredtek Silvanus tiszteletébe (a pannóniai istenről szóló cikkünket lásd Magyar Hírlap, 2021. február 26.). Kelta szentélyt, kultuszhelyet azonban keveset ismerünk Pannóniából.

A temetési rítusok közül a kocsisíros temetkezések és a kocsijelenetes sírkövek általában a keltákra vallanak: legutóbb Aquincumban találtak szenzációs kocsisírleletet 2017-ben, amely az eraviszkuszokhoz köthető (és amely egyébként a második ilyen lelet Budapest területén). A Kr. e. 3. századtól aztán a hamvasztásos temetkezés váltotta fel a korábbi rítust.

Kapcsolódó írásaink

Silvanus, a pannóniai isten

ĀVelünk élő rómaiak. Az erdők, szőlők, határok és vizek védője különös alakja volt a mitológiának – Aratáskor és gyümölcséréskor is áldoztak neki – Emlékek Óbudától Székesfehérváron át Pécsig

Isis-szentély Pannóniában

ĀVelünk élő rómaiak. Egyiptomtól Apuleiuson át Savariáig: az Iseumról az ötvenes évek óta tudunk, mára rekonstruálták az épület egykori elrendezését és a kultusz történetét is