Százhuszonöt éve született Moholy-Nagy László

Weisz László néven látta meg a napvilágot Bácsborsódon. Apjáról nem sokat tudni, valószínűleg kivándorolt. A gyerekeket a Moholon lakó nagybácsi, Nagy Gusztáv vette a nevére, a későbbi művész az ő tiszteletére vette fel a Moholy-Nagy László nevet. Szegeden érettségizett – itt Babits Mihály is tanította –, majd jogászhallgató volt Pesten. Az első világháborúban behívták. Mivel megsérült, egy ogyesszai kórházba került, itt kezdett unalmában rajzolni. Amint hazaért, beiratkozott egy művészeti szabadiskolába, és otthagyta a jogi egyetemet. Az 1918-as Nemzeti Szalonon négy képe szerepelt, majd 1919-ben Bécsbe emigrált, ahol Kassák körével került kapcsolatba. Innen Berlinbe költözött, ahol későbbi felesége, Lucia Schulz vezette be a művészkörökbe. Péri Lászlóval a Der Sturm galériában állított ki, Hannoverben El Liszickijjel, s ez volt az a tárlata, amelyre Walter Gropius, a Bauhaus atyja is felfigyelt. Moholy-Nagy ebben az évben, Man Rayjel, El Liszickijjel, Schaddal egy időben kezdett el fotogramokat készíteni. Gropius végül meghívta a Bauhaus tanárának Weimarba. A nem sokkal később már Dessauban működő művész először az előkészítő kurzust vezette, aztán a fémműhely vezetőjeként a színtanáról is ismert Johannes Itten katedráját vette át (Itten még a berlini években gyakorolt rá nagy hatást). Hamarosan a Bauhaus programjának egyik alakítója lett.

A leghíresebb művei közt számontartott első fotogramok 1923-ban, a Broom márciusi számában jelentek meg, Man Ray hasonló művei mellett. Majd 1926-ban elkészítette első filmjét, a Berlini csendéletet. Amikor két év múlva Gropius lemondott a Bauhaus vezetéséről, Moholy-Nagy és Breuer Marcell is elment. Moholy-Nagy Berlinbe költözött és megkezdte kísérleteit a fényfreskóval és a szín-fény zongorával. Ezekben az években két könyvet írt, Festészet, fényképészet, film és Az anyagtól az építészetig címmel, ezen felül társszerzője volt a Bauhaus színháza című kötetnek, majd leforgatta a Marseille, régi kikötő című filmjét.

Nemsokára, 1931-ben megalkotta a Lichtrequisitet, a fény-tér-modulátort. Németországból való kényszerű távozása előtt még nagy hatású cikkben foglalta össze az új látásról vallott elveit. Londonban főleg képzőművészeti és design munkákból próbált megélni, végül 1937-ben Amerikába hajózott. Az akkor már ott tartózkodó Gropius felkérte a New Bauhaus vezetésére. Bár még elkezdett dolgozni a Vision in Motion című köteten, amely művészi célkitűzéseinek és oktatói programjának összefoglalója, 1945-ben kórházba került. Chicagóban halt meg 1946. november 24-én, kötete posztumusz jelent meg.

Moholy-Nagy fényképészi, fotóművészeti tevékenysége mellett a fotográfia és a 20. századi képzőművészet, valamint a design meghatározó elméleti szakembere volt. Hogy életművéből művészi vagy művészetfilozófiai tevékenysége a nagyobb súlyú, azt nem lehet eldönteni – de még a kortárs művészetre és alkalmazott művészetre is hatással van.

Amint azt lapunkban már megírtuk, az évforduló alkalmából a művész nevét viselő Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) rendhagyó audiovizuális kampányt szervezett, amelyet ma mutatnak be a hazai médiaszolgáltatók, online médiumok, valamint a külföldi magyar intézetek. Az egyetem ebből az alkalomból riportfilmmel, animációval, több tucat interjúval és videóüzenettel, valamit az ezeket összefogó interaktív honlappal is tiszteleg Moholy-Nagy eszméinek időtlen érvényessége előtt, amelyek ma tíz órától érhetőek el a Moholy-nagy.mome.hu oldalon. Az online megemlékezést ősszel további események követik a MOME tavaly szeptemberben átadott új campusán.