Kultúra

Egyszemélyes pécsi intézmény

Lantos Ferencnek nemcsak festői, de művészetpedagógiai tevékenysége is meghatározó volt – Tájképekkel, enteriőrökkel indult, végül a hatvanas években az absztraktig jutott el

A pécsi képzőművészeket bemutató sorozatunk előző két részében Gyarmathy Tihamérról és Martyn Ferencről emlékeztünk meg. Most a triász harmadik tagja, a Martyn-tanítvány Lantos Ferencnek, a pécsi művészeti élet egyik szervezőjének nyomába eredtünk.

Egyszemélyes pécsi intézmény
Tanítványai közt ott volt az újkonstruktivista és konceptualista kör összes tagja
Fotó: Fortepan/Hunyady József

Keserü Katalin művészettörténész szavaival nyílt meg Pécsett a Király utca 19. szám alatti Vasváry-házban még a művész életében, 2013. december 13-án a Lantos Ferenc-gyűjtemény. A kiállítóhely, annak ellenére, hogy immár hét éve üzemel, kevéssé ismert országosan, csakúgy, mint Lantos Ferenc életműve. Pedig maga a ház mint építészettörténeti emlék is figyelemre érdemes: 1840-ben már állt, ekkor vásárolta meg Vasváry György vaskereskedő édesapja. Domborműveit a Zsolnay-gyár készítette Sikorszki Tádé tervei alapján. Nem sokkal később átalakították, ekkor került fel a  homlokzatra a Vasváry-ház felirat és felette a családi címer. Az épület ma több kiállításnak ad otthont: a Lantos-életmű mellett egy, a roma holokausztot bemutató megrázó, kortárs cigány festők alkotásaival gazdagított kiállításnak, valamint a Péchy Blanka színésznő és nyelvművelő, valamint a Janus Pannonius Társaság működését bemutató tárlatnak. Lantos Ferenc képei a másik oldalon kaptak helyet, a műveket időrendi sorrendben rendezte el Pinczehelyi Sándor képzőművész, Lantos tanítványa – egykor, a megnyitón Lantos Ferenc pedig mesterének, Martyn Ferencnek mondott köszönetet, így a gyűjtemény háromgenerációnyi folyamatosságról tanúskodik.

Lantos Ferenc 1929. február 20-án született Pécsett, és itt, a Széchenyi Gimnáziumban érettségizett, majd rajztanári diplomát szerzett. Csak 1964-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskolán festő szakon, valódi mesterének azonban, ahogy említettük, Martyn Ferencet tekintette, aki tizenhat éves korában fogadta tanítványai közé.

Pályakezdése a kötelező szocialista realizmus idejére esik. Tájképekkel, enteriőrökkel, csendéletekkel indult, végül azok szín- és látvány-szerkezetéből kiindulva jutott el a hatvanas években az absztraktig, hiszen rá is hatással volt a korszellem. Ekkoriban a művészek nagy részét elsősorban a sorozatok, a kombinációk és a permutációk foglalkoztatták. „Bár a hatvanas évekre eljutott a nonfiguratív ábrázolásmódig, sajátos absztrakt, a racionális és organikus szemlélet különleges egyensúlyát mutató természetelvűsége hitvallásának sarokköve maradt pályájának minden szakaszában” – írja róla a Magyar Művészeti Akadémia honlapján Sipos László tanulmányában, hozzátéve, hogy több, a hatvanas évek közepén készült dekoratív, szürrealisztikus alkotása Paul Klee hatásáról árulkodik, sőt a pop art ismertetőjegyei is megtalálhatók nála.

Lantos kísérleteiben hol vonalakból indul ki, hol négyzetes alapra felhúzott formákból, amelyek különféle színekben ismétlődnek, máskor matematikai fogalmakat – Fibonacci-sor, aranymetszés – emel be a festészetbe, vagy organikus, ornamentális formákkal kísérletezik, a kísérletek típusait a címek – Vibrációk, Vonalnagyítások, Szólamok, Hangzások – is jelzik. A hatvanas évekre rendszeres szereplője lett a kortárs kiállításoknak, a Budapesti Műszaki Egyetem Bercsényi Kollégiumában rendezett 1967-es kiállításának kurátora pedig Gyarmathy Tihamér volt. Két évvel később a híres Szürenon kiállítás egyik szereplője volt.

Lantos Ferenc komoly tanári és művészetszervezői feladatot vállalt Pécsett: szinte nincs olyan helyi szakintézmény, amelyben ne tanított volna, Apagyi Máriával együtt 1968-tól kezdve pedig egy komplex képzőművészeti és zenei nevelési módszertant is kidolgozott. Tanítványai közt ott volt az 1970 körül szerveződő újkonstruktivista és konceptualista kör összes tagja, a részben általa alapított Pécsi Műhely tagjai. Ahogy Sipos László fent említett tanulmányában emlékeztet: a nevéhez kapcsolódik a Modern Magyar Képtárban a Mozgás ’70 című tárlat, az első „hivatalos” mú­zeumi neoavantgárd kiállítás. Híressé vált a pécsi múzeum által szervezett, öt tárlatból álló Természet – Látás – Alkotás című pedagógiai kiállítássorozata, amelyet 1972 és 1976 között az ország több pontján bemutattak. Az Ernst Múzeumban 1999-ben életmű-kiállítást rendeztek a szocialista kultúrpolitikával korábban nemegyszer konfrontálódó mesternek.

Keserü Katalin az állandó kiállítóhely megnyitóján úgy fogalmazott: egy olyan korban, amelynek valóságában semmi nem múlhatott rajtunk „Lantos kreatív gondolkodásra ösztönzött a vizualitáson keresztül, a társadalom legszélesebb köreiben. Egy új public art is született a munkálkodása nyomán”.

A festő 2014. december 20-án, nyolcvanöt évesen hunyt el Balatonberényben.

Kapcsolódó írásaink

Az ismeretlen Gyarmathy Tihamér

ĀA szín és az ornamentika lehetőségeit úgy használta ki, olyan új-esztétikus festészeti nyelvet teremtett, amely hosszú ideig nem került méltó helyére a magyar képzőművészetben – A modernek, így Kandinszkij, Klee és Mondrian volt rá hatással

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom