Külföld
Bukik a lengyel kormány, az EU kelepcébe csalta Donald Tuskot
A minap az Európai Parlament elfogadta a migránspaktumot. Eszerint az EU minden tagállamának kötelessége lesz minden évben az illegális migránsok tömegeit befogadnia. A migránskrízis a múlt évi őszi lengyel parlamenti választások kampányában az egyik legfőbb téma volt. A tavalyi választások végeredménye okán a nemzeti, konzervatív Jog és Igazságosság pártjának (PiS), amely a leghatározottabban ellenezte a migránsok befogadását, távoznia kellett a hatalomból,
Ennek a politikának folytatását ígérte Tusk is, mert jól tudja: az illegális migrációt a lengyel társadalom nagyobbik része elutasítja. Annál is inkább, mert a probléma Lengyelországot is sújtja – nem olyan mértékben, mint hazánkat –, mert a Belarusszal közös határt átlépve napról napra több idegen betolakodó esetében kell intézkedniük a lengyel hatóságoknak. A Balkán felől érkező illegális migránsoknak ez az egyik új útvonala, miután a magyar–szerb határt hazánk komoly fizikai akadályokkal és jelentős rendőri erővel védi.
Az erőszaktól sem mentes a közös lengyel–belarusz határszakasz. „A külföldiek többször is kövekkel és ágakkal dobálták meg a lengyel járőröket, ennek következtében már hárman megsérültek” – írta közleményében nemrég a határvédelmi hatóság. Április első harmadában több mint ezer alkalommal kísérelték meg illegálisan átlépni Lengyelország és Belarusz határát, és a határőrség nyolc embert őrizetbe vett embercsempészet alapos gyanújával.
Tusk a hatalomra kerülése után kijelentette: „Nem fogadjuk el, hogy ránk erőltessék a migránsok befogadásának mechanizmusát, és mindenkit arról biztosítok, hogy Lengyelország semmilyen mechanizmus alapján nem fogad be illegális migránsokat. Egyetlen migránst sem fogadunk be, és Lengyelország soha nem lesz része ennek a mechanizmusnak.”
Az EP-szavazás előtt Tusk pánikba esett, mert pontosan tudta, ha Lengyelországra mégis rákényszerítik a migrációs paktumot, akkor politikai hulla lesz belőle, legalábbis Lengyelországban biztosan. Kapkodott fűhöz-fához, végül baloldali EP képviselőktől ígéretet kapott, hogy Lengyelországra nem vonatkozik a migránspaktum. De ez leírva sehol sincs, és nem is lesz belőle semmi.
Azt nem tudni, hogy Tusk kivel beszélt és hogy konkrétan mit ígértek neki. Amit viszont tudunk, hogyan beszéltek Jánisz Varufákisszal a görög pénzügyi válság idején. A pénzügyminiszter egy felvett telefonbeszélgetésben arról panaszkodott, hogy Brüsszelben a kamerák előtt mindenki mosolyog, rázza a kezét, de amikor bezárul a tárgyalóterem ajtaja, alaposan megváltozik a légkör. A nagy EU-tagok jelen lévő képviselői rárontottak. A stílus maga az unió. A „nagyok”újabb megszorításokat követeltek, valamint azt, hogy Görögország gyorsítsa fel az állami és magánvagyon eladását a hitelek törlesztésének zavartalansága érdekében.
Vagyis a gazdagabb uniós tagállamok görög gazdasági eszközöket akartak venni, és meg is szerezték a görög infrastruktúra jelentős részét, valamint kulcsfontosságú termelőegységeket is. Jellemző az egész folyamatra, hogy amikor Athén megkongatta a pénzügyi vészharangot, a német központi bank elnökhelyettese már másnap bevásárlókörútra ment a görög fővárosba.
Később Varufákisz igyekezett a görög eladási hullámot csillapítani, ám csak hat hónapig volt miniszter, lemondatták. Tusk sem számíthat sok jóra, ha most szembemegy az uniós akarattal.
Már csak azért sem, mert Tusk pártja, a Polgári Platform, tagja az Európai Néppárt (EPP) pártcsaládnak, amely megszavazta a migránspaktumot. Ebből a hurokból Tusk aligha húzhatja ki a fejét. Nincs abban a helyzetben, hogy az EU-nak bármilyen kérdésben ellentmondhasson. Elvégre egész választási kampányát Brüsszel kívánságainak megfelelően szervezte, amiért meg is kapta a jutalmát. Az Európai Bizottság 135 milliárd eurót szabadítottak fel a Covid–19 okozta károk helyreállítására létrehozott alapból. Ez a pénz az előző kormánynak járt volna, de mondvacsinált ürügyekkel – csakúgy, mint Magyarország esetében – Brüsszel visszatartotta. Arról már nem is beszélve, hogy a lengyel sajtó nagy része német tulajdonban van, így aztán Tusk hátszele a választási kampányban igen erős volt.
Mindent összevetve, Tusk nyilatkozatai a migrációs paktum elutasításáról nem más, mint a lengyel választók becsapása.
A lengyel miniszterelnöknek azzal is számolnia kell, hogy a közelmúltban megtartott helyhatósági választáson globalista, négypárti koalíciója vereséget szenvedett. A szavazókat nem nagyon lelkesítette, hogy a kormánypártok kampánya másról sem szólt, csak a PiS agresszív kritizálásáról. A helyi politikára nem fordítottak nagy figyelmet. Az ugyancsak agresszív kormányzás sem tetszik a társadalom jelentős részének. Sok embert politikai nézetei miatt rúgtak ki állásából, ami az ingadozó szavazók körében is visszatetszést keltett.
Tusk és csapa nem tanulta meg a leckét. Az EU globalista erői olyan helyzetet teremtettek, ahol csak feltétlen igent lehet mondani, ha valaki továbbra is szeretne brüsszeli kegyelt maradni. Nincs kompromisszum. Mert, mint tudjuk, senki sem szolgálhat két úrnak. Képtelenség egyszerre az EU elvárásainak és a lengyel közvélemény többségének is eleget tenni. Aki nemet mond Brüsszelnek, mint Magyarország, annak számolnia kell a retorziókkal.
Ez nem katasztrófa, de a nehézségek leküzdéséhez erős társadalmi támogatásra van szükség.
Mint látjuk, ez Tusknak nincs meg.
