Határon túl

Magyar Levente: 1848 legfontosabb és legmaradandóbb öröksége magyarságunk közös megélése

Az 1848-es események legfontosabb és legmaradandóbb öröksége magyarságunk közös megélése – jelentette ki Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára a felvidéki Dunaszerdahelyen, ahol beszédet mondott a nemzeti ünnep alkalmából rendezett megemlékezésen pénteken.

Magyar Levente: 1848 legfontosabb és legmaradandóbb öröksége magyarságunk közös megélése
Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára beszédet mondott az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 176. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen a felvidéki Dunaszerdahelyen
Fotó: MTI/Krizsán Csaba

Az államtitkár a Csallóköz központjának számító városban a nemzet magasztos szabadságvágya megnyilvánulásának nevezte az 1848-49-es szabadságharcot, és elmondta: a magyarok összekapcsolódnak egy nemzedékeken és évszázadokon keresztül átívelő közös sorsban, amelyet a közösség minden tagja formálhat és befolyásolhat, és ha ezen akarat egy irányba mutat, akkor olyan erővé lesznek, amely kibillentheti akár a világtörténelmet is előre elrendeltnek tűnő kerékvágásából.

„1848 március 15-én ez az erő mozdult meg, amikor megtörtént az a csoda, hogy tízezrek lelkében egyszerre született meg a felismerés, van az életnek egy korábban ismeretlen dimenziója, amely közösséggé, a magyar nemzet közösségévé tesz minket” - jelentette ki Magyar Levente. Hozzátette: a közös sors irányszabásában való részvétel lehetősége a nemzeti összetartozási érzés megszületésének katarzisa volt, és „az ezen felismerésből felszabaduló tettvágy kovácsolta félelmetes erővé az addig széttartó egyéni akaratok összességét”, és billentette ki a világtörténelmet az addigi kerékvágásából.

Rámutatott: ezt túlzás nélkül lehet állítani, hiszen a magyar szabadságharc és forradalom az 1848-as európai szabadságmozgalmak legkiterjedtebb és leghosszabb honvédő háborúját eredményezte, amely egy birodalmat megrengetett, egy másikat pedig messzemenő történelmi következményekkel járó intervencióra késztetett. Hozzáfűzte: ha nincs szabadságharc Magyarországon, akkor nincs kiegyezés sem később, máshogy alakult volna az európai nagyhatalmak viszonyrendszere és a 20. század története is.

„Mégis a mi szempontunkból 1848 legfontosabb és legmaradandóbb öröksége magyarságunk közös megélése értékének ünneplése” – szögezte le Magyar Levente. Megjegyezte: ebben nem egy öncélú nacionalizmusról van szó, nem is lehet, mert a 48-49-es eseményeknek lehet egy olyan olvasata is, miszerint „egy multietnikus, többségében nem is magyar lakosú város népét fellázította egy szlovák etnikumú költő vezette csoport, amely, miután német nyomdászokkal kinyomtatta a forradalom legfontosabb dokumentumait, a nap szimbolikus betetőzéseként kiszabadított börtönéből egy Mihajlo Stancsics nevű írót, Táncsics Mihályt”.

Az államtitkár beszédének zárszavában kijelentette: a történelemformáló erő letéteményese mindig a közösség, a nép, a közös, értelmes cselekvéshez viszont ezt lehetővé tévő vezetők kellenek. Hozzátette: kívánja a nemzetnek és minden nemzetrésznek, így a Felvidéken is, hogy „találják meg a hatékony közös cselekvés útját”.

A megemlékezésén beszédet mondott Forró Krisztián, a felvidéki magyar párt, a Magyar Szövetség elnöke és köztárságielnök-jelöltje is, aki az összetartozás és az önmagunkért való kiállás fontosságát hangsúlyozta. Elmondta: nem egy példája van annak a történelemben, amikor a magyarok félelem nélkül kiálltak magukért, a szabadságukért és a függetlenségükért, s bár az 1848-as szabadságharcot elfojtották, mégis volt értelme, hiszen az identitásunk egyik pillérévé vált, a felvidéki magyarok huszadik századi számos kiállása is meghozta a sikereit.

„Ilyen összetartásra lesz szükség a jövő hét szombaton is” – jelentette ki Forró Krisztián, utalva az akkor esedékes szlovákiai államfőválasztásra, és megjegyezve: ez a voksolás nem az ő személyéről szól, hanem arról, hogy a felvidéki magyarok megmutassák, hogy itt vannak, és ezer év múlva is magyar szó hangozzék a Felvidéken.

Kapcsolódó írásaink