A „csendes kilépés” az új munkahelyi jelenség

Ez a trend egy tünet, nem ok. Tünete annak, hogy valami mélyen nem működik a munkahelyi kultúrában, az elvárásokban vagy az emberek élet- és munkához való viszonyában.

A csendes kilépés trendje avagy miért mondanak fel titokban a dolgozók?

Mi is pontosan a "csendes kilépés"?

A csendes kilépés nem azt jelenti, hogy valaki hirtelen eltűnik vagy felmond.
Sokkal inkább azt, hogy:

• csak a munkaköri leírásában szereplő feladatokat végzi el,
• nem vállal túlórát, extra projekteket, lelkesedést,
• érzelmileg kivonul a munkájából,
• nem kezdeményez, nem visz be többet magából, mint amit muszáj.

Látszólag jelen van, de már nem elkötelezett.
A szív és a lélek kilépett, a test még bejár.

Miért történik ez?

A csendes kilépés mögötti okok:

1. Kiégés és túlmunkakultúra

Az emberek évtizedeken át azt tanulták:

„Aki többet dolgozik, az sikeresebb.”
„Légy lojális, vállalj extra terhet, akkor értékes vagy.”

De a túlóra, az alulfizetettség, a határtalanság ára elkezdett látszani:
– krónikus fáradtság,
– kiégés,
– egészségromlás,
– családi és személyes kapcsolatok meggyengülése.

A csendes kilépés egy önvédelmi mechanizmus:

„Ha a rendszer nem vigyáz rám, akkor vigyázok magamra én.”

2. Értelmetlen vagy alulértékelt munka

Sokan érzik úgy:

• munkájuknak nincs valódi értelme,
• az elismerés elmarad,
• csak egy fogaskerék vagyok a gépezetben.

Ha nincs értelmi és érzelmi kapcsolódás a munkához, előbb-utóbb elhalkul a belső motiváció. És marad a csendes elvonulás.

3. Bizalmi és vezetői problémák

A csendes kilépés gyakran a rossz vezetés következménye:

• nincs visszajelzés,
• nincs fejlődési lehetőség,
• a vezetők kontrollálnak, de nem támogatnak,
• nincs meghallgatva a dolgozó hangja.

Ahol az ember nem számít, ott egy idő után ő sem számol már magával.

4. Új generációk más értékrenddel

A Z generáció (és részben az Y is) nem hajlandó feláldozni a személyes életét a munkáért.
Számukra az egyensúly, az értelmes élet, az önazonosság fontosabb, mint a „karrierépítés” régi fogalma.

Ez sok vezető számára “lustaságnak” vagy “érdektelenségnek” tűnik, de valójában kulturális váltás.

5. Csalódás a munka világában

A világjárvány alatt sokan megtapasztalták:

• a munkahelyük cserbenhagyta őket,
• a lojalitást nem viszonozták,
• a biztonság csak illúzió volt.

Ez a felismerés sokaknál fájdalmas, de kijózanító volt.
A következmény: kevesebb naivitás, több távolságtartás és csendes visszavonulás.

Hogyan néz ki a csendes kilépés a mindennapokban?

– „Megcsinálom, amit kell, de semmi többet.”
– „Nem írok e-mailt este.”
– „Nem maradok bent pluszban nem az én problémám.”
– „Megkapom a fizetésem, ennyit is adok vissza.”
– „Nem érdekel a csapatépítő, se a negyedéves célkitűzés.”

Ezek nem feltétlenül lázadások, inkább védekező mozdulatok. A háttérben sokszor ott a fáradtság, kiábrándulás vagy meg nem hallgatottság.

Mi a veszélye ennek a trendnek?

A csendes kilépés nem azonos a lustasággal, de hosszú távon:

• aláássa a csapatmunkát,
• csökkenti az innovációt, kreativitást,
• növeli a fluktuációt,
• láthatatlan veszteséget okoz a szervezetnek.

És ami még fontosabb:
az egyén is veszít örömöt, a hivatástudatot, a kapcsolódást, a belső értelmet.

Mit tehet a dolgozó, aki „csendesen kilépett”?

1. Őszintén ismerje fel: nem a munka a baj, hanem az, ahogyan érzi benne magát.

• Mitől fáradt el?
• Mit nem kap meg?
• Hol húzza meg a határokat és hol áldozta fel magát?

2. Keressen belső motivációt vagy új utat

Ha semmi nem mozgatja meg lehet, hogy ideje váltani, szakmailag vagy szemléletben.

3. Beszéljen róla akár a vezetővel, akár coach-al, akár baráttal

A ki nem mondott sérelmek mérgeznek, a kimondottak gyógyíthatnak.

Mit tehet egy jó vezető vagy munkahely?

1. Emberként kezelni a munkavállalót, nem csak erőforrásként

A kapcsolódás, a meghallgatás, az őszinte érdeklődés olyan motivációs eszköz, ami pénzbe nem kerül, de bizalommal fizet vissza.

2. Tisztázni az elvárásokat és meghallani a határokat

Ne várjunk „extrát” elismerés nélkül. A túlmunka nem normális, hanem kivétel. Ha természetessé válik, kiégés lesz a vége.

3. Valódi fejlődési és visszajelzési lehetőséget kínálni

A legtöbb ember nem azért lép ki csendesen, mert nem érdekli semmi hanem mert már nem érzi, hogy számít, amit csinál.

„A csendes kilépés nem lázadás, hanem egy néma segélykiáltás.”

Ez a trend nem a munkakerülés jele. Sokkal inkább egy társadalmi, pszichológiai és emberi válasz egy olyan rendszerre, ami hosszú ideje nem figyel az emberre csak a teljesítményre.

A megoldás nem abban van, hogy „dolgozz többet”, hanem abban, hogy dolgozzunk másképp: emberként, egyensúlyban, értelmesen.