Életmód
A baba sírása megemeli a felnőttek lázát?
Tudományos válasz
A tudósok felfedezték, hogy amikor a felnőttek csecsemősírást hallanak, különösen, ha a csecsemők fájdalmat vagy bajt jeleznek, az arcuk felmelegszik, ami a hangra adott tudattalan reakciót jelzi.
A kutatók hőkamerás vizsgálattal mérték 41 felnőtt arcán a finom hőmérsékletváltozásokat, miközben 23 valós felvételt hallgattak meg csecsemők sírásáról.
A résztvevők többségének kevés vagy semmilyen tapasztalata nem volt kisgyermekekkel. A hőmérséklet-változásokat, különösen az arcon, az autonóm idegrendszer szabályozta, amely az olyan akaratlan funkciókat is szabályozza, mint a légzés és az emésztés.
Az arc hőmérséklete a sírás intenzitásával emelkedik
A tanulmány kimutatta, hogy a férfiak és a nők hasonló reakciókat mutattak. Ahogy a sírás intenzívebbé vált, az arc hőmérséklete is szinkronban emelkedett – ami arra utal, hogy a hallgatók fizikailag ráhangolódtak a baba hangjában rejlő érzelmi sürgetésre.
Minél nagyobb volt a sírásban a szorongás, annál erősebb volt a reakció. Később minden résztvevőt megkértek, hogy értékeljék, hogy a csecsemő kellemetlen vagy fájdalmas hangot ad-e ki.
A tanulmány középpontjában a sírások egy sajátos jellemzője állt, az úgynevezett nemlineáris jelenség, vagy NLP. Ezek olyan durva, kaotikus hangminták, amelyek akkor keletkeznek, amikor a baba erőteljesen összehúzza a bordáit, nagynyomású levegőt fújva a hangszálain keresztül.
Az eredmény egy kiszámíthatatlan, diszharmonikus sírás, amely sürgősséget jelez. A kutatók megfigyelték, hogy minél hangsúlyosabb az NLP egy sírásban, annál jobban befolyásolta a hallgató arcának melegét az idő múlásával.
Az autonóm idegrendszer akaratlan reakciót mutat
Silvia Marchi, a kutatás vezetője elmagyarázta, hogy a sírásban lévő nemlineáris elemek szintje befolyásolja az arc hőmérsékletének változását, függetlenül a hallgató nemétől. Ez egy megosztott, automatikus választ mutat a csecsemők szorongásának jeleire.
Bár az eredmények feltárják, hogyan reagál az emberi test a síró babák hangjára, a kutatásnak vannak korlátai. A tanulmányban csak tapasztalatlan felnőttek vettek részt; az eredmények eltérőek lehetnek a szülők vagy a képzett gondozók esetében.
Ezenkívül a csapat természetes felvételeket használt, és nem laboratóriumban kontrollált hangokat, ami megnehezítette annak elkülönítését, hogy mely konkrét akusztikus jellemzők okozták az egyes reakciókat.
A kutatók mégis azt mondják, hogy ez a munka további kutatások alapját képezi. Ezen automatikus válaszok megértése segíthet azonosítani, hogy az emberek hogyan reagálnak természetes módon a csecsemők igényeire. A jövőben ez a tudás felhasználható lehet az újdonsült szülők támogatására, vagy annak felmérésére, hogy a potenciális gondozók hogyan reagálnak a csecsemők szorongásának jeleire.
