Mennyi időbe telik, mire az elme túlteszi magát egy romantikus csalódáson?

Gyakori azt gondolni, hogy az érzelmi gyász néhány hónapig tart egy kapcsolat vége után. A tudomány azonban mást sugall. A legújabb tudományos kutatások kimutatták, hogy az érzelmi elszakadás sokkal tovább is eltarthat – lényegében négy-nyolc évig, a kötelék intenzitásától függően. Az Illinois-i Egyetem (USA) pszichológusai által végzett tanulmány a Social Psychological and Personality Science című folyóiratban jelent meg. A tanulmány leírja azokat az agyi és érzelmi mechanizmusokat, amelyek évekig kötődnek egy személyhez a volt partneréhez, még akkor is, ha már nincs semmilyen kapcsolat vagy kapcsolat.

Egy kutatócsoport elemezte az érzelmi kötődés alakulását fiatalok és felnőttek körében, akik legalább két éve párkapcsolatban éltek. A résztvevők 328 főt, többnyire harmincas éveikben járókat foglaltak magukba, akik a tanulmány előtt körülbelül öt évvel éltek át szakítást.

Az adatokat kérdőívekből gyűjtötték, amelyek a résztvevők volt partnerükhöz és teljesen idegenekhez fűződő érzelmi kötődésének szintjét mérték. A tanulmány célja annak megfigyelése volt, hogy ez a kapcsolat fennmaradt-e vagy eltűnt-e az idő múlásával.

Az eredmények azt mutatták, hogy az érzelmi leválás lassan történik. Átlagosan a leválás „középpontja” 4 éves korban következik be. Ettől kezdve az agy folyamatosan leválik, amíg körülbelül nyolc év elteltével a kötődés szintje összehasonlítható nem lesz egy idegen iránt érzett kötődéssel.

Ezt az eredményt Sebastian Ocklenburg német professzor, neuropszichológus szakértő kommentálta , aki hangsúlyozta, hogy ez megerősíti azt az elképzelést, hogy az emberi agy nem a társadalmi, hanem a biológiai időzítésre reagál az erős érzelmek esetében.

Bár nyolc év riasztóan hosszú időnek tűnhet, a kutatók tisztázzák, hogy a folyamat nagyon egyéni. Vannak, akik sokkal rövidebb idő alatt képesek túllépni egy kapcsolaton, míg mások több mint egy évtizedig érzelmileg kötődnek az exükhöz.

A legfontosabb tényezők közé tartozik a korábbi partnerrel való későbbi kapcsolatfelvétel. Azok, akik továbbra is beszélgettek, találkoztak, vagy megosztották egymással a teret, meghosszabbították a kötődésüket. Az is szerepet játszott, ahogyan az egyes személyek érzelmeket élnek meg: a szorongó kötődési stílussal rendelkezők hajlamosabbak jobban ragaszkodni a kötelékhez, mint a biztonságosabb természetűek.

Másrészt a közös gyermekvállalás erősebb kezdeti kötődést eredményezett, de ez gyorsabban oldódott fel, mint azoknál, akik nem osztoztak a családi felelősségeken. Érdekes módon a tanulmány szerint sem a szex, sem az új kapcsolatok kezdete nem befolyásolta azt az időt, amely alatt túl kellett jutni egy volt partneren.

A fiatalok számára az olyan közös környezetek, mint az egyetem, a bárok és a mindennapi tevékenységek, ahol gyakori a találkozás egy exszel, megnehezíthetik az érzelmi kötelékek megszakítását, mint amilyennek látszik. Ehhez jön még a közösségi hálózatok jelensége, amelyek állandó kapcsolattartási csatornát tartanak fenn, még akkor is, ha nincs közvetlen interakció.

Az Illinois-i Egyetem tanulmánya eszközöket kínál az érzelmi folyamatok jobb megértéséhez. Annak a tudata, hogy normális dolog évekig gondolni valakire, még akkor is, ha soha többé nem akarjuk látni, vigaszt nyújthat és megelőzheti az impulzív döntéseket.