A boldogság titka önmagunkban rejlik

Bár a modern tudomány számos oldalról vizsgálja a boldogságot, annak mechanizmusa még mindig nem teljesen ismert. Egy új tanulmány szerint segíthet egy személyre szabottabb megközelítés.

„Meg kell értenünk a boldogság forrásait, hogy hatékony beavatkozásokat tudjunk kidolgozni” – mondja a tanulmány első szerzője, Emorie Beck, a Kaliforniai Egyetem (Davis) pszichológus kutatója, számol be az ScienceAert.

Ahogy korábbi kutatások kimutatták, a társadalmi-gazdasági tényezők jelentős hatással vannak a boldogságra, ideértve olyan dolgokat, mint az egészség, a vagyon, a társadalmi kapcsolatok és a munkával való elégedettség.

Ez alapját képezi a „bottom-up” boldogságmodellnek, amely arra összpontosít, hogy a külső tényezők hogyan határozhatják meg helyzetünket bizonyos életterületeken, és ezáltal befolyásolhatják elégedettségünket. Ez a nézet inkább a személyes beavatkozásoknál a szélesebb körű, a közboldogságot elősegítő politikákat részesíti előnyben.

„Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik traumatikus eseményeknek vannak kitéve, mégis boldognak tűnnek” – mondja Beck. Sokan olyan boldogságról számolnak be, amely látszólag ellentmond a körülményeiknek; egyesek nehéz körülmények között is elégedettséget vagy örömöt éreznek, míg mások a nyilvánvaló előnyök ellenére is küszködnek.

A „felülről lefelé” irányuló boldogságmodell inkább erre a szempontra összpontosít, és kevésbé hangsúlyozza a külső tényezőket magukat, mint azt, hogy az emberek hogyan gondolkodnak róluk, és hogyan éreznek azok iránt. Ez a modell olyan beavatkozásokat részesít előnyben, mint a terápia vagy a meditáció, amelyek a személyes tulajdonságokra és attitűdökre, nem pedig a külső tényezőkre irányulnak.

Mindkét modell mellett szólnak meggyőző bizonyítékok, ezért sok kutató ma már egy harmadik, kétirányú boldogságmodellt részesít előnyben, amely figyelembe veszi az alulról felfelé és felülről lefelé irányuló hatások komplex kölcsönhatását.

Számos kérdés azonban továbbra is nyitott, többek között az, hogy ezek a különböző tényezők hogyan hatnak egymásra egy személy boldogságának kialakításában, és hogy ez mindenki esetében ugyanúgy működik-e.

Az új tanulmányban Beck és kollégái azt a lehetőséget vizsgálják, hogy ez nem így van. Ahelyett, hogy a különböző boldogságmodellekről szóló vitákban merülnénk el, azt javasolják, hogy fordítsunk nagyobb figyelmet az egyes emberekre.

„Javasoljuk, hogy fogalmazzuk át ezt a kérdést, és ne azt kérdezzük, hogy a felülről lefelé, az alulról felfelé vagy a kétirányú elméletek helyesek-e, hanem inkább azt, hogy kinek helyesek” – írják.

A kutatók több mint 40 000 alany adatai alapján mérték az élet és a különböző területek elégedettségének összefüggéseit népességi és egyéni szinten.

Ezek Ausztráliából, Németországból, Svájcból, Hollandiából és az Egyesült Királyságból származó, országosan reprezentatív panelek voltak, akik mindannyian rendszeresen, akár 33 éven keresztül válaszoltak az életelégedettségi felmérésekre.

A felmérések az időbeli globális életelégedettséget, valamint öt élethelyzetben – egészség, lakhatás, jövedelem, kapcsolatok és munka – mért, specifikus elégedettséget mértek.

„Az eredmények azt mutatják, hogy mindegyik minta nagyjából egyenlő méretű csoportoknál mutatkozik meg” – mondja Beck. „Vannak alulról felfelé haladók, vannak felülről lefelé haladók, vannak olyanok, akik boldogságára a területek nincsenek befolyással, vannak kétirányúak és vannak olyanok, akiknél nem egyértelmű a kapcsolat.”

A tanulmány megállapította, hogy az alanyok körülbelül fele elsősorban egyirányú összefüggést mutatott a területek elégedettségi szintje és az élet elégedettségi szintje között, míg körülbelül egynegyedüknél főként kétirányú összefüggés volt megfigyelhető.

Néhány alany nem mutatott egyértelmű kapcsolatot a területek elégedettségi szintje és az általános életelégedettség között, amely arra utal, hogy ezek alig vagy egyáltalán nem befolyásolják egymást, bár ennek oka nem tisztázott.

Ezek az eredmények rávilágítanak a népességszintű boldogságkutatás lehetséges korlátaira, amelyek nem feltétlenül veszik figyelembe a fontos egyéni különbségeket.

A kutatók szerint a boldogság elősegítése személyre szabottabb megközelítéssel és a széles körű modellek kevésbé hangsúlyozásával könnyebb lehet, bár ennek működésének meghatározásához további kutatásokra van szükség.

„Ezeket a dolgokat külön kezelik, de valójában nem különállóak. Személyes szinten egymásra hatnak” – mondja Beck.