Életmód

Ezért kell lekvárt enni

Természetesen nem mindenkinek ajánlott

A lekvár népszerű termék, amelyet a világ különböző országaiban használnak. Hasznos tulajdonságokkal rendelkezik, de egyeseknek nem szabad fogyasztaniuk. Veronika Gusakova táplálkozási szakértő az Izvesztyiának mesélt ennek az édességnek az előnyeiről és ártalmairól.

Ezért kell lekvárt enni
Reggelire is kitűnő választás a különböző gyümölcsökből készült lekvár
Fotó: AFP/foodcollection/Mood4Food/Christine Fleurent

Fő összetevője a cukor, amely gyorsan felszívódik a véráramba, ami glükózszint-emelkedéshez vezet. Emellett a szakértő megjegyezte, hogy a főzés során a vitaminok egy része megsemmisül, különösen a hőmérsékletre érzékeny C-vitamin. A lekvárban azonban megmarad egy kis mennyiségű antioxidáns és ásványi anyag (kálium, magnézium), mivel ezek ellenállnak a hőmérsékletnek. Az olyan bogyós gyümölcsök, mint az áfonya, az áfonya vagy a málna még főzés után is megőrzik az antioxidánsokat, amelyek védik a sejteket a károsodástól.

A termék pektint is tartalmaz, amely a bogyókban és gyümölcsökben található természetes sűrítőanyag. Segít az emésztés javításában és a „rossz” koleszterinszint csökkentésében.

„A szervezetre gyakorolt legfőbb ártalom a magas cukortartalomban rejlik. A legtöbb lekvár 50-60% cukrot tartalmaz, 1 evőkanál lekvár 50-70 kcal-t tartalmaz. A túlzott cukorfogyasztás súlygyarapodáshoz, a 2-es típusú cukorbetegség és a szívbetegségek fokozott kockázatához vezet. Az inzulinrezisztenciában vagy cukorbetegségben szenvedőknek nem szabad lekvárt fogyasztaniuk, mert a glükózszint ugrásszerűen megemelkedik” – magyarázta Gusakova.

Szerinte a glikémiás terhelés csökkentése és a vércukorszint-emelkedés minimalizálása érdekében a lekvárt a főétkezés után érdemes fogyasztani, vagy magas fehérje- és rosttartalmú ételekkel kiegészítve. A lekvár adható zabkásához, joghurthoz vagy túróhoz. A legtöbb ember számára a biztonságos adag napi egy-két teáskanál.

„Ha kész lekvárt vásárol, figyeljen az összetételre. Az ideális lekvár csak gyümölcsöket vagy bogyós gyümölcsöket, cukrot tartalmazhat. Az összetétel nem tartalmazhat mesterséges színezéket, aromákat és tartósítószereket. A termék cukortartalma 100 grammonként ne haladja meg a 30-40 g-t. A lekvárnak természetes színűnek és állagúnak kell lennie” – mondta a táplálkozási szakértő.

Kifejtette, hogy az ipari gyártás során a lekvár eltarthatósági idejének meghosszabbítása érdekében gyakran adnak hozzá tartósítószereket. Például szorbinsavat (E200) használnak a gombásodás megakadályozására és a baktériumok elpusztítására. Ez az adalékanyag biztonságos, de egyeseknél allergiát vagy negatív gyomor-bélrendszeri reakciókat okozhat. Ezenkívül a nátrium-benzoát fejfájást okoz és negatívan hat az idegrendszerre, ha gyakran, nagy mennyiségben fogyasztják. A szulfitokat (kén-dioxid, E220) a bogyós gyümölcsök színének megőrzésére használják. Fogyasztásuk egyes embereknél allergiás reakciókat okozhat, különösen azoknál, akik asztmásak vagy szulfitérzékenyek.

„A legjobb megoldás a saját lekvár készítése. Így szabályozhatja a cukor mennyiségét, vagy teljesen kiválthatja azt steviával vagy eritrittel. Jobb, ha rövid főzésű lekvárokat, úgynevezett ötperces lekvárokat készítünk, amelyek több vitamint tartanak meg. Az ilyen lekvárokat hűtőszekrényben kell tárolni” – tanácsolta a szakértő.

Gusakova szerint a lekvár köztes helyet foglal el az édességek között. Kevésbé kalóriadús, mint a csokoládé, de rosszabb, mint a friss gyümölcsök és bogyós gyümölcsök.

„A lekvár az étrend kiegészítője lehet, de csak akkor, ha mértékkel fogyasztjuk. A lekvár kiválasztásakor mindig figyeljünk az összetételre” – zárta gondolatait.

Kapcsolódó írásaink