Az autizmus kilenc jele a felnőtteknél

Miért olyan nehéz diagnosztizálni az autizmust?

A jelenleg használatos autizmusdiagnosztikai eszközöket kizárólag magas szocioökonómiai státuszú fehér férfiak számára fejlesztették ki. Pedig sokan végül elfogadják a másoktól való különbözőségüket, megtanulják a viselkedésüket úgy alakítani, hogy beilleszkedjenek a társadalomba.

Sok figyelmet fordítanak a külső jelekre, nem annyira az autizmus belső tüneteire. Ezek a belső tünetek pedig személyenként nagyon eltérőek.

„Az autizmus nagyon sokféleképpen megnyilvánulhat. Szerintem az autizmuson belül nagyobb a változatosság, mint az autisták és az allisták között (az allisták nem tartoznak az autizmus spektrumába)” – mondja Megan Anna Neff klinikai pszichológus.

Az autizmus jelei felnőttkorban

A másoktól való „különbözőség” érzése.

A szakértők szerint egyesek úgy írják le, hogy „néha úgy érzik magukat, mintha idegenek lennének”, vagy azt mondják, hogy „egész életükben azt tapasztalják, hogy másnak érzik magukat”.

A különbség ez az érzés és a kívülállónak érzett alkalmi érzés között, amelyet időről időre mindenki átél, az, hogy az autizmussal élőknél ez az érzés nem jön és megy, és nem csak egy bizonyos ideig jelentkezik.

Fontos azonban tudni, hogy az autizmussal élők nem mindig érzik magukat kívülállónak. Találhatnak olyan környezeteket, amelyek befogadóbbak a neurodiverz emberek számára.

Ráadásul egyes felnőttek azt is elmondják, hogy jobban érzik magukat azzal, akik ők, és kevésbé aggódnak a különbözőségek miatt, néha erősségnek tekintik őket, ahogy idősödnek.

Nehézségek a társadalmi jelzésekkel kapcsolatban

A szociális jelzés szintén egy másik jel. Valaki, akinek nem diagnosztizált autizmusa van, nehezen tudja megfejteni, hogy mennyi szemkontaktus a megfelelő, vagy mikor kell abbahagynia a mosolygást egy beszélgetés során.

Ezt a bizonytalanságot elfedhetik azzal, hogy megtanulják, mennyi a megfelelő, de ez nem veleszületett érzék, mint az allistáknál.

A kapcsolatok kusza története – romantikus és plátói kapcsolatok

A pszichológusok szerint sok nem diagnosztizált autista felnőttnek zavaros és összetett társas kapcsolati története van. Ráadásul a romantikus kapcsolatokban is nehézen igazodnak el.

„Lehetnek olyan kapcsolatuk, ami hirtelen véget ér, de az autista személy nem érti, miért. Amikor ennek az összetett kapcsolati történetnek az okáról van szó, valószínű, hogy az autista személy nem tudja, hogy miért ment tönkre a kapcsolata” – mondta Neff.

Érzékszervi különbségek

Az érzékszervi ingerekre, például zajra és látványra való érzékenység az autizmus másik lehetséges jele. Ez jelentheti azt, hogy a hangokra túlzottan figyelnek, vagy egyáltalán nem figyelnek oda. Azok az emberek, akik nem autisták, jobban vagy kevésbé reagálnak az érzékszervi ingerekre.
Az autista személy például állandóan figyelhet az óra ketyegését egy barátjánál, vagy nagyon érzékeny a hangos sziréna hangjára.

A rutin iránti vágy

Sok autista ember könnyebben boldogul a következetességben. „A világ, amelyben élünk, sokkal bizonytalanabb és kiszámíthatatlanabb. Ezért a rutinhoz fordulunk, mint megnyugtató eszközhöz” – mondja Neff.

Ha a rutin megszakad, erős érzelmek léphetnek fel, beleértve a szélsőséges ingerlékenységet vagy szorongást.

A rutinnak nem kell túl szigorúnak lennie, ez egy gyakori tévhit, amikor az emberek az autizmussal élők napi rutinjára gondolnak. A rutinok különböző emberek számára formában jelentkeznek. Például erősen előnyben részesíthet minden reggel egy bizonyos bögrét. Ráadásul a nagy változások is nehézséget okozhatnak.

„Ha költöznek vagy karriert váltanak, az álmatlanság vagy szorongás időszakát idézheti elő” – tette hozzá Neff.

A rutin bizonyos viselkedési formákra is kiterjedhet. Ide tartoznak az ismétlődő testmozgások is, amelyeket serkentésnek nevezünk.

A Pennsylvaniai Gyermekkórház Kutatóintézete szerint a stimulációs viselkedésformák közé tartozhat a test ringatása, a tapsolás, a pörgés, a felülethez való dörzsölés és a visítás.

A magány iránti igény

„Az autizmus nagyon tipikus jele, hogy egyedüllétre van szüksége a regenerálódáshoz a társas helyzetek után vagy a valóban túlstimuláló helyzetek után – és a túlstimuláció itt mindenkinél más és más jelenthet – mondják a pszichológusok.

Ez jelentheti azt, hogy egy munkahelyi prezentáció vagy egy családi buli után teljesen fáradtnak érzi magát. Ez a kimerültség az úgynevezett „álcázás” vagy „maszkolás” kifejezésből ered.

Ez azt jelenti, hogy valóban el kell rejtenie különböző viselkedésformákat, hogy megfeleljen az elvárásoknak. És bár mindannyian megtesszük ezt néha, az autista emberek olyan mértékben elrejtik önmaguk egyes aspektusait, hogy az a teljes kimerültség érzéséhez vezethet, amely után arról számolnak be, hogy hosszú időt töltenek egyedül vagy sötét és csendes helyeken, hogy regenerálódjanak.

Kívülről nézve az embereknek fogalmuk sincs, ha valaki álruhában van. Azt teszik, amit mindenki akar, vagy amit mindenki elvár tőlük, bizonyos sikerrel. Úgy tűnhet, hogy a munkahelyen úgy viselkedik, ahogyan „kell”, de hazamegy, és pihen, és retteg a gondolattól, hogy holnap újra álruhába kell bújnia.

Intenzívebb érdeklődés

Az is előfordulhat, hogy mély kíváncsiság és szenvedély alakul ki egy bizonyos tevékenység vagy téma iránt.

„Az agyunk hajlamos arra, hogy egy-egy szenvedélyes érdeklődési terület felé gravitáljon, és nagyon belefeledkezünk, és ez egyben az önnyugtatás egyik módja is” – teszi hozzá Neff.

Ez jelentheti azt, hogy bizonyos érdeklődési körökre építjük a karrierünket, vagy mindent tudunk egy adott hobbiról. És bár mindenkinek vannak érdeklődési körei – és sok embernek vannak erős érdeklődési körei –, az autizmussal élők nagyobb valószínűséggel találnak módot arra, hogy mindent összekapcsoljanak az érdeklődési körükkel.

Ez például úgy nézhet ki, hogy megtalálják a módját annak, hogy a kedvenc tévéműsorukról beszélgessenek, még akkor is, ha a beszélgetés az aktuális események körül forog.

A csevegés ellenszenve

A legtöbb ember nem szereti a csevegést, de az autizmussal élők számára a csevegés teljesen kimerítőnek tűnik, vagy olyasvalami, aminek nem kellene megtörténnie.

„Általában nem szeretik a csevegést, és talán megtalálták a módját, hogy elkerüljék. Talán úgy építik fel az életüket vagy a karrierjüket, hogy ne kelljen sokat csevegniük” – hangsúlyozzák a pszichológusok.

A spektrumon lévő emberek inkább a mély, tartalmas beszélgetéseket részesítik előnyben.

A közvetlen kommunikáció iránti vágy

Az autizmussal élő emberek a közvetlenségből táplálkoznak, és a valóban őszinte, világos kommunikációt erősen preferálják.

Az autista emberek hajlamosak arra, hogy meglehetősen szó szerint beszéljenek. Ha például azt mondjuk, hogy „kutyák és macskák esnek”, az autizmussal élők szó szerint elképzelik, hogy macskák és kutyák hullanak az égből, de aztán rájönnek, hogy a beszélő személy a szakadó esőre utal.

„Tehát valójában azt gondolom, talán pontosabb azt mondani, hogy a kommunikációs stílusunk inkább képletes, mint konkrét, de náluk ez szó szerint jelenik meg” – mondja Neff.

Hozzátéve kommunikációs stílusukat közvetlennek és őszintének stílusnak írható le, „amit mondunk, az közelítsen szó szerinti megfogalmazáshoz”.