Életmód

Milyen betegségekre utalhat a szemrángás?

A szemrángás észlelésekor időt kell szánni a pihenésre

Rendszerint ártalmatlan, nem jár fájdalommal, ám a súlyosabb esetekben igen idegesítő lehet.

Milyen betegségekre utalhat a szemrángás?
Képünk illusztráció
Fotó: NorthFoto

A szemrángás a szemhéj izmainak előjel nélküli, önkéntelen rángatózása. A jelenség az esetek többségében ártalmatlan, de a hátterében lelki, szervi és neurológiai betegségek is állhatnak.

A szemrángás (tikkelés, szemhunyorítás, szemöldökemelés, szemkörüli arcrángás) hirtelen jelentkező, gyors, akaratlan mozgás. Rendszerint ártalmatlan, nem jár fájdalommal, ám a súlyosabb esetekben igen idegesítő lehet. Gyakori jelenség, szinte mindenkinél előfordulhat, de időtartamában és intenzitásában jelentős eltérések mutatkoznak.

Enyhébb formájában a tünetek gyengék, külső szemlélő számára alig észrevehetőek: a rángás csak alkalmanként jelentkezik, és néhány másodpercig, esetleg pár percig tart, általában csak az egyik oldalon, az alsó szemhéjon.

Súlyosabb esetekben a rángás rendszeressé válhat, órákig vagy napokig is tarthat, és érintheti a száj körüli izmokat is.

A szemrángás gyakran öt-hatéves korban kezdődik, és serdülőkorban tetőzik, felnőttkorra általában megszűnik. Fiúk esetében gyakrabban jelentkezik.

Fontos különbséget tenni a többnyire ártalmatlan szemrángás és a mindennapi életünket akadályozó blepharospasmus között. Utóbbi a szemrés görcsös záródását jelenti, amelynek oka az egyik szemizom (musculus orbicularis oculi) görcse. Görcs esetén a szemrés váratlanul összeszorul, a szem akaratlagosan nem nyitható ki másodpercekig vagy akár percekig. Ilyenkor a beteg kénytelen megszakítani az adott tevékenységét.

Beszélünk tüneti (oka: gyulladás a szemgolyó elülső szegmentumában), tikszerű (az extrapiramidális rendszer betegségei) és pszichogén (lelki okokra visszavezethető) blepharospasmusról. Leggyakoribb azonban az idiopátiás forma, amelynek oka nem ismert. Jellemzően idősebb nők küzdenek ezzel a betegséggel. Ha beazonosítható a szemizom görcsének oka, akkor azt kell kezelnio azonban az idiopátiás esetek gyakran terápiarezisztensek. Napjainkban botoxinjekciót adnak az izomba, amellyel két-három hónap tünetmentesség érhető el.

Ha a szemrángás intenzív, és gyakran jelentkezik, illetve ha látásromlást tapasztal, akkor forduljon mielőbb háziorvosához, aki a tünetek alapján dönt a további teendőkről.

A szemrángást a kutatások szerint elsősorban az idegsejtek által termelt, kémiai hírvivő anyagok (neurotranszmitterek) közötti egyensúly zavara okozhatja – a dopamin túlsúlya és a szerotonin hiánya –, de a hátterében lelki eredetű okok is állhatnak.

A szemrángás kiváltó okai lehetnek a fáradtság, az alváshiány, a stressz, a szem megerőltetése, a fényérzékenység, a magas vérnyomás, egyes gyógyszerek mellékhatása, túlzott koffein- és alkoholfogyasztás, a dohányzás vagy éppen a magnéziumhiány.

A gyermekek életében gyakran stresszhelyzetek váltják ki a szemrángást.

Az intenzív, krónikussá váló szemrángás hátterében olyan betegségek állhatnak, mint a szemfertőzés, valamilyen idegen test, epilepszia, Tourette-szindróma, Parkinson-kór, sclerosis multiplex vagy éppen agydaganat.

A szemrángás észlelésekor időt kell szánni a pihenésre, lazításra, ügyelni a megfelelő folyadék- és magnéziumbevitelre, illetve szükség esetén megfelelő dioptriájú szemüveget kell használni – mindezek hatására a szemrángás rendszerint spontán elmúlik.

Ha a tünetek mégsem csillapodnak, akkor szakember segíthet eldönteni, hogy milyen pszichés okok játszanak szerepet a tünetek kialakulásában.

Kapcsolódó írásaink