Laborértékek, amely vashiányra figyelmeztetnek

A vasnak nagyon fontos szerepe van számos testfunkció fenntartásában, így például az oxigénszállításban. Emellett vas szükséges a sejtek, a bőr, a haj és a körmök egészségéhez is.

Az ételekből származó vas a gyomor-bél traktust borító sejtek által szívódik fel a szervezetben. Testünk ugyanakkor csak a bevitt vas egy kis részét használja fel. Ezután a véráramba kerül, ahol egy transzferrin nevű fehérje kötődik hozzá, és eljuttatja a májba. A vas ferritin formájában tárolódik a májban, és szükség szerint szabadul fel, hogy új vörösvérsejteket képezzen a csontvelőben. Amikor a vörösvértestek – körülbelül 120 napos keringés után – már nem működnek hatékonyan, a lép lebontja azokat.

A vashiányos vérszegénységet laboratóriumi vérvizsgálatokkal diagnosztizálják, aminek alapja a teljes vérkép vizsgálata. További laborértékek: vas, szérum ferritin, teljes vaskötő kapacitás és/vagy a transzferrin szintjének meghatározása, valamint perifériás vérkenet (minőségi vérkép).

• A minőségi vérképben mikroszkópos vizsgálattal kimutathatók a kisméretű, halvány vörösvértestek, amelyek a vashiányos vérszegénységre jellemzőek.
• A transzferrint abban az állapotában, amikor nem kötődik hozzá vas, apotranszferrinnek nevezik. Szervezetünk a legtöbb vasra a hemoglobinképződés során van szüksége, ezért a transzferrin szállító szerepe a vérképzés folyamatában nélkülözhetetlen.
• Gyulladásos állapotokban a ferritin szintje emelkedhet, ezért a C-reaktív protein (CRP) vizsgálata is javasolt a pontos értékeléshez. Ez utóbbi egy fehérje, amelyet a máj termel gyulladásos folyamatokra válaszul.

Az orvos a vizsgálat előtt 12 órás éhezést írhat elő. Ebben az időszakban már csak vizet ihatunk, mást nem szabad fogyasztani.

Vashiányos vérszegénységre utalhatnak az alábbi laborétékek:

• alacsony hemoglobin (Hgb) és hematokrit(Hct)
• alacsony átlagos sejttérfogat (MCV)
• alacsony ferritin
• alacsony vasszint (FE)
• magas transzferrin vagy teljes vaskötő kapacitás (TVK)
• alacsony vastelítettség

A vashiány gyakori a menstruáló és várandós nőknél, gyermekeknél és azoknál, akiknek a kórtörténetében túlzott mennyiségű tehéntej fogyasztása vagy alacsony vastartalmú ételek szerepelnek. Férfiaknál, posztmenopauzás nőknél vagy súlyos vérszegénységben szenvedő fiatalabb nőknél az orvos további vizsgálatokat javasolhat.

Ezek a vizsgálatok a következők lehetnek:

• székletvér vizsgálata;
• a gyomor-bél traktus rendellenességeinek vizsgálata – felső vagy alsó endoszkópia (a gyomor, a nyelőcső vagy a vastagbél vizsgálata);

• Néha nehéz diagnosztizálni a vashiány okát, illetve felmerülhet, hogy a vashiányon kívül más probléma okozza a vérszegénységet. E körbe tartozhatnak az örökletes vérképzőszervi rendellenességek, az úgynevezett talasszémiák, a hemoglobinopátiák (sarlósejtes vérszegénység) vagy más vérképzőszervi rendellenességek. De krónikus fertőzések vagy veseelégtelenség, autoimmun betegségek és gyulladásos rendellenességek is okozhatnak problémákat a vasháztartásban.

• vizeletvizsgálat;
• rendellenes vagy fokozott menstruációs vérveszteséggel küzdő nőknél nőgyógyászati ​​vizsgálatra van szükség, amely magában foglalhatja a medencei ultrahangot vagy a méhbiopsziát.

Néha nehéz diagnosztizálni a vashiány okát, illetve felmerülhet, hogy a vashiányon kívül más probléma okozza a vérszegénységet. E körbe tartozhatnak az örökletes vérképzőszervi rendellenességek, az úgynevezett talasszémiák, a hemoglobinopátiák (sarlósejtes vérszegénység) vagy más vérképzőszervi rendellenességek. De krónikus fertőzések vagy veseelégtelenség, autoimmun betegségek és gyulladásos rendellenességek is okozhatnak problémákat a vasháztartásban.