Egészség
A magány egészségügyi problémákhoz vezethet
Az idősek, akiknek széles körű társasági életük van, ritkábban szenvednek betegségekben
A Journal of Aging and Health folyóiratban közzétett tanulmányban tíz éven át több mint 1500 idős embert figyeltek meg.
Liset Piedra, az illinoisi Urbana-Champaigni Egyetem szociális munkás professzora és James Ivenjuk, a Chicagói Egyetem Közvélemény-kutató Központjának vezető kutatója vezetésével három típusú társadalmi interakciót határoztak meg, amelyekben a kutatás alanyai részt vettek: kiterjesztett, célzott és korlátozott. Ez a három típus tükrözte az emberek társadalmi aktivitásának mértékét az életkor előrehaladtával.
Azok az emberek, akik kiterjedt társadalmi interakcióban vettek részt – amely sokszínű és aktív kapcsolatokkal jellemezhető a környezetükkel –, minimális egészségügyi problémákról számoltak be, amely szorosan összefüggött az általános jóllétükkel.
Azok, akiknek társadalmi aktivitása korlátozott volt – kisebb, izolált csoportokra, főként a saját családjukra koncentrálódott –, jelentősen rosszabb egészségi állapotról számoltak be.
A célirányos társadalmi interakció közbenső helyzetet foglalt el, korlátozott mértékben biztosítva az idősek érzelmi támogatását. Ez azt jelenti, hogy ez a nyugdíjasok csoportja kilépett a család keretei közül, és csak konkrét problémák megoldása érdekében, például bevásárlás vagy orvosi rendelőbe járás céljából mozdultak ki.
A vizsgálat kezdetén a korlátozott társadalmi aktivitású csoport tagjai jelentősen rosszabb egészségi állapotról számoltak be. A vizsgálat végére azonban mind a korlátozott, mind a célzott aktivitású csoportban rosszabbak voltak az egészségi mutatók, mint a kiterjedt társadalmi kapcsolatrendszerrel rendelkező csoport tagjainál, bár a vizsgálat eredményei szerint a különbség csökkent.
A társadalmi elszigeteltség és a magány káros hatással lehet a mentális és fizikai egészségre. Az idősek társadalmi kapcsolatait ronthatja a rossz egészségi állapot, a közeli hozzátartozók elvesztése, a szegénység, a diszkrimináció, a nyelvi akadályok vagy a vidéki vagy veszélyes környéken való élet – mondta Piedra professzor.
A kutatás egyik legbiztatóbb eredménye az volt, hogy egyesek idővel képesek voltak bővíteni kapcsolataikat.
Annak ellenére, hogy a célzott társadalmi interakcióval rendelkező csoport tagjai kevesebb kapcsolattal rendelkeztek, kevesebb magányérzetről számoltak be, mint a korlátozott társadalmi aktivitású csoport tagjai. Ez arra utal, hogy a gyakori és jelentőségteljes interakciók enyhíthetik a korlátozott kapcsolattartás következményeit. Ezenkívül ez a csoport magas mobilitással rendelkezett: a célzott interakcióval rendelkező csoport több mint 43 százaléka a kutatás során átment egy kiterjedtebb társadalmi kapcsolatrendszerbe, míg 22 százalékuk egy elszigeteltebb, korlátozott interakcióval rendelkező csoportba került.
Ezzel szemben a kezdetben korlátozott csoportba tartozó emberek több mint 85 százaléka maradt abban a csoportban, amely a kutatók szerint aláhúzza ennek a típusnak a stabilitását – és sebezhetőségét.
Ha valaki korlátozott társadalmi aktivitással indul, akkor kicsi az esélye, hogy kilép belőle. Sok sebezhető ember, például az idős nők, idővel nagyobb valószínűséggel veszik észre, hogy társadalmi kapcsolataik gyengülnek és korlátozottá válnak – állapították meg a kutatás szerzői.
Piedra szerint a házastárs vagy egy közeli barát elvesztése gyorsan szűkítheti a társasági életet, különösen azoknál, akik szoros kapcsolatokat ápolnak.
Ha ön idős nő, és a társasági élete a férje körül forog, az ő halála a ismeretségi körének szűküléséhez vezethet. Ugyanígy ha bűnözéssel sújtott környéken, vidéken él, ahol kevés a szórakozási lehetőség, ha mozgáskorlátozott vagy fogyatékkal élő, nehezebb lehet fenntartani a társasági kapcsolatait – jegyezte meg a professzor.
A társadalmi interakciók azonban nem statikusak. Megfelelő lehetőségek és támogatás esetén az idősek a kockázati tényezők ellenére is szorosabb és gazdagabb kapcsolatokat építhetnek ki.
Ez volt a pozitívum. Láttuk, hogy minden csoportban az emberek aktívabbá váltak. Ez okot ad a reményre. Tudjuk, hogy ezek a társadalmi kapcsolatok különösen fontosak időskorban, és hogy a magány nagy hatással van a kognitív és fizikai egészségre. Gazdag társadalmi élet nélkül az életminőség jelentősen romlik. Meg kell értenünk, kik tartoznak a kockázati csoportba, és meg kell fontolnunk egyéni közegészségügyi intézkedések bevezetését, hogy mindenki hosszú és boldog életet élhessen – állapították meg a kutatók.
