Új, nem invazív módszer a cukorbetegség kockázatának korai felismerésére

A Tokiói Egyetem kutatói egy egyszerű, nem invazív módszert azonosítottak a vércukorszint-szabályozás felmérésére, amely a cukorbetegség kockázatának egyik alapvető tényezője. A folyamatos glükózmonitorozás (CGM) adatain alapuló megközelítésük javíthatja a cukorbetegség korai felismerését és kockázatértékelését anélkül, hogy vérvételre és drága vagy bonyolult eljárásokra támaszkodna.

A tanulmány a Communications Medicine című szaklapban jelent meg.

A gyakran „csendes járványnak” nevezett cukorbetegség egyre gyakoribb globális egészségügyi probléma, jelentős egészségügyi és gazdasági következményekkel. A károsodott glükózszabályozás – a normális vércukorszint és a cukorbetegség közötti köztes stádium – korai felismerése alapvető fontosságú a 2-es típusú cukorbetegség megelőzése vagy késleltetése szempontjából. A hagyományos diagnosztikai eszközök azonban gyakran nem veszik észre a korai jeleket, mivel a folyamatos megfigyelés helyett időszakos vérvételekre támaszkodnak.

„A hagyományos diabétesztesztek, bár hasznosak, nem ragadják meg a glükózszabályozás dinamikus természetét fiziológiai körülmények között” – állítja Shinya Kuroda, a Tokiói Egyetem Tudományegyetem professzora.

A gyakorlatiasabb alternatíva megtalálása érdekében a csapat a CGM-hez fordult, egy olyan viselhető technológiához, amely folyamatosan, valós időben követi a vércukorszintet, így tisztább képet ad a vércukorszint ingadozásáról a mindennapi életben. Céljuk az volt, hogy invazív eljárások nélkül azonosítsanak egy CGM-alapú módszert a glükózkezelési kapacitás becslésére, amely stabil szinten tartja a vércukorszintet.

A kutatócsoport 64 olyan személyt elemzett, akiknél nem állt fenn korábbi cukorbetegség diagnózisa, CGM-készülék, orális glükóztolerancia-teszt (OGTT) és clamp-tesztek segítségével, amelyeket az inzulinérzékenység és a glükózanyagcsere értékelésére használnak. Ezt követően megállapításaikat egy független adathalmazzal és matematikai szimulációkkal validálták.

Elemzésük kimutatta, hogy az AC_Var, a glükózszint-ingadozás mérőszáma erősen korrelál a diszpozíciós indexszel, amely a jövőbeli cukorbetegség kockázatának jól ismert előrejelzője. Sőt, a kutatók modellje, amely az AC_Var-t a glükóz standard eltérésével kombinálja, felülmúlta a hagyományos cukorbetegség-markerek - mint például az éhomi vércukorszint, a HbA1c és az OGTT eredmények - teljesítményét a diszpozíciós index előrejelzésében.

„A CGM-adatoknak az új algoritmusunkkal történő elemzésével azonosítottuk a csökkent glikémiás kontrollal rendelkező egyéneket - még akkor is, ha a standard diagnosztikai tesztek „normálisnak” minősítették őket” - mondta Kuroda. „Ez azt jelenti, hogy potenciálisan sokkal korábban észlelhetjük a problémákat, lehetőséget teremtve a megelőző beavatkozásokra, mielőtt a cukorbetegséget diagnosztizálnák.”

A kutatócsoport azt is kimutatta, hogy a módszer a hagyományos diagnosztikai mutatóknál pontosabban jelezte előre a cukorbetegség szövődményeit, például a koszorúér-betegséget. A megközelítés szélesebb körű hozzáférésének megkönnyítése érdekében a kutatócsoport kifejlesztett egy webes alkalmazást, amely lehetővé teszi az egyének és az egészségügyi szolgáltatók számára, hogy könnyen kiszámítsák ezeket a CGM-alapú mutatókat.

„A végső célunk az, hogy egy praktikus, hozzáférhető eszközt biztosítsunk a széles körű cukorbetegség-szűréshez” – mondta Kuroda. „A glükózszabályozási rendellenességek korai felismerésének lehetővé tételével reméljük, hogy megelőzhetjük vagy késleltethetjük a betegség kialakulását és csökkenthetjük a hosszú távú szövődményeket.”