A nem és az életkor kulcsszerepet játszik a demenciánál

„Az Alzheimer-kór és más demenciák biomarkereit kimutató vértesztek egyre inkább megjelennek, és ahogy ezeket a teszteket továbbfejlesztik, fontos eszközzé válnak e betegségek megértésében és diagnosztizálásában. Eredményeink értékes betekintést nyújtanak abba, hogy az életkor, a nem, a genetika és a menopauza alatti hormonális változások hogyan kapcsolódnak három olyan biomarkerhez, amelyekről úgy vélik, hogy befolyásolják az ember demenciakockázatát” – számol be Hannah Stocker, PhD, MPH, a tanulmány szerzője.

A kutatók egy nagyobb, 17 éves vizsgálat adatait elemezték, összehasonlítva 513 olyan személyt, akiknél a vizsgálat során demencia alakult ki, 513 olyan személlyel, akiknél ez idő alatt nem alakult ki demencia. A résztvevők átlagéletkora a vizsgálat kezdetén 64 év volt.

A kutatók a vizsgálat során háromszor vettek vérmintát a résztvevőktől, hogy megmérjék három biomarker szintjét: a neurofilamentum könnyű lánc fehérjék, a gliasavas fehérjék és a foszforilált tau 181 szintjét. A neurofilamentum könnyűlánc-fehérjék akkor találhatók a vérben, amikor az idegsejtek megsérülnek vagy elhalnak. A gliasavas fehérjék akkor szabadulnak fel, amikor a sejtek a sérülések kijavításán dolgoznak. A foszforilált tau 181 összefügg az amiloid fehérjék felhalmozódásával a szervezetben, ami az Alzheimer-kórban fordul elő.

A kutatók ezután összehasonlították a biomarkerek szintjét a demenciában szenvedő és nem szenvedő embereknél a következő módokon: az idő múlásával, ahogy az emberek öregednek; férfi és női résztvevőknél; olyan embereknél, akiknél van és nincs az Alzheimer-kórhoz kapcsolódó gén; valamint női résztvevőknél a menopauza előtt és után.

Az életkor, a nem és az APOEe4, az Alzheimer-kór erős kockázatát jelző genetikai biomarker figyelembevétele után a kutatók megállapították, hogy az idősebb életkor mindhárom marker magasabb szintjéhez kapcsolódik.

A neurofilamentum könnyű lánc fehérjék esetében a 75 éveseknél átlagosan 25 pikogramm/ml (pg/ml) volt, míg az 50 éveseknél átlagosan 10 pg/ml. A glia savas fehérjék esetében a 75 éveseknél átlagosan 140 pg/ml volt, míg az 50 éveseknél átlagosan 45 pg/ml. A foszforilált tau 181 esetében a 75 éveseknél átlagosan két-három pg/ml volt, míg az 50 éveseknél átlagosan 0,5-1,5 pg/ml.

Végül a tanulmány megállapította, hogy a menopauzán még át nem esett női résztvevőknél magasabb volt a glia savas fehérjék szintje, ami Stocker szerint a magasabb nemi hormonszintnek tudható be. Stocker szerint korábbi tanulmányok összefüggést találtak a nemi hormonok és a neuroinflammáció között.

„Ezeknek a biomarkereknek a jobb megértése segít abban, hogy a jövőben egyszerű vérvizsgálatokkal jobban tudjuk majd vizsgálni a demenciát – mondta Stocker. – Kutatásunk aláhúzza, hogy tovább kell vizsgálni ezeket a biomarkereket, beleértve a menopauza idején a demencia kialakulását is.”

A vizsgálat egyik korlátja az volt, hogy a résztvevők európai származásúak voltak, így az eredmények más populációk esetében nem biztos, hogy azonosak.