A betegség, amelybe Hunyadi is belehalt

Szombaton este véget ért a monumentális Hunyadi sorozat, amely a törökverő Hunyadi János halálával végződött. 1456. augusztus 11-én ugyanis pestisjárvány tört ki a nándorfehérvári katonai táborban, amely Hunyadi halálát is okozta. A pestisjárvány nem volt ritka a középkori Magyarországon, 1456-ban és 1457-ben is sok ember halálát okozta.

A pestis a középkorban emberek millióinak halálát okozta Európában, manapság a modern antibiotikumokkal hatékonyan kezelhető. Azonnali kezelés nélkül azonban a Yersinia pestis fertőzése ma is súlyos betegséget és halált okozhat. Napjainkban az Egyesült Államok nyugati, vidéki területein is előfordul a fertőzés, de lényegesen elterjedtebb Afrikában és Ázsiában.

A pestis tünetei – a fertőzés útjától függően – eltérőek lehetnek, így a tünetek alapján különböző jellegű fertőzések különíthetők el. A leggyakoribb forma a bubópestis, a tüdőgyulladással járó pestis és a véráramfertőzéssel járó forma.

A bubópestis esetén jellemzően 2-8 hét alatt fejlődnek ki a tünetek a fertőzés kezdetétől számolva (inkubációs periódus). Láz, hidegrázás, fejfájás, gyengeség, illetve egy vagy több megduzzadt nyirokcsomó (innen a „bubó” elnevezés) megjelenése jellemzi. A bubópestist okozó kórokozó fertőzött bolha csípésével jut az emberi szervezetbe. A baktériumok a csípés helyéhez közeli nyirokcsomóban szaporodnak, és ha a beteg nem kap megfelelő antibiotikumos kezelést, a szervezet többi részére is átterjedhetnek.

A tüdőgyulladással járó pestis esetén a tünetek megjelenéséig 1-3 nap telik el, amikor is a fertőzött személynél láz, fejfájás, gyengeség, gyorsan romló tüdőgyulladás, nehézlégzés, mellkasi fájdalom, köhögés, időnként véres-nyákos köpetürítés jelentkezhet. Pestis okozta tüdőgyulladás kezeletlen bubópestisből vagy cseppfertőzés útján is kialakulhat. A tüdőgyulladás légzési és keringési elégtelenség (sokk) kialakulásához vezethet. Ez a legsúlyosabb pestisforma, és az egyetlen, mely közvetlenül emberről emberre terjedhet (pl. köhögéssel).

A szeptikémiás pestis esetén a lappangási időt nehéz meghatározni, jellemzően a fertőzést követően néhány nappal jelennek meg a tünetek. Láz, hidegrázás, nagyfokú gyengeség, hasi fájdalom, sokk (keringési elégtelenség), a bőr és más szervek bevérzése utalhat erre a formára. A bőr és a szövetek feketére színeződhetnek (elhalhatnak), különösen a végtagokon és a kiálló testrészeken (kéz- és lábujjak, orr). Szeptikémiás pestis kezeletlen bubópestisből alakulhat ki.

A pestis súlyos betegség, ezért ha fertőzött területen járt és a fenti tüneteket észleli magán, azonnal vegye fel a kapcsolatot háziorvosával. Az azonnali és gondosan megválasztott terápia létfontosságú a súlyos szövődmények és a halálozás elkerülése érdekében.

A pestist a Yersinia pestis nevű baktérium okozza, amely rágcsálókban és a rajtuk élősködő bolhákban él, jellemzően vidéki, elhagyatott területeken. A ragadozó vadállatok is fertőződhetnek fertőzött rágcsáló fogyasztásával.

A pestis diagnózisa valószínű, ha a páciens olyan területen él vagy olyan területre utazott, ahol a betegség elterjedt (endémiás). A leggyakoribb tünet a duzzadt és fájdalmas nyirokcsomó(k) megjelenése. Amennyiben ezt bolhacsípés előzte meg, az segíthet az orvosnak a diagnózis megállapításában.

Sok esetben azonban – a tüdőgyulladásos vagy a szeptikémiás formánál – nincs egyértelmű, a pestisre jellemző tünet, ezért a diagnózis felállításához laboratóriumi vizsgálatra (vérvételre) és a nyirokcsomóból történő mintavételre van szükség.

A pestis súlyos, de antibiotikummal kezelhető betegség. Minél korábban kezdődik a megfelelő antibiotikus terápia, annál nagyobb az esély a teljes felépülésre.

A tüdőgyulladásos formával fertőzött beteg környezetében élőket és a vele szoros kontaktusban lévő személyeket javasolt megfigyelni a lappangási idő leteltéig. Megelőzésképp antibiotikum is adható részükre: ez az ún. antibiotikum profilaxis.

Korai diagnózis esetén a megfelelő antibiotikus terápiával a pestis jól kezelhető betegségnek számít. Ritka esetben szövődményként agyhártyagyulladás (pestises meningitis) alakulhat ki, mely szintén súlyos, potenciálisan idegrendszeri maradványtünetekkel és akár halálos kimenettel járó megbetegedés. További szövődmény lehet a végtagi kiserek elzáródása és következményes bőr- és szövetelhalás, végtagi üszkösödés (gangréna), valamint többszervi elégtelenség (ennek részeként súlyos légzési elégtelenség is). Fontos hangsúlyozni, hogy a diagnózis felállításának és a megfelelő terápia elkezdésének késlekedése halálos kimenetet okozhat.

A rágcsálók által terjesztett fertőzések megelőzése érdekében lehetőleg számolja fel a kártékony rágcsálók élőhelyét a környezetében (bokrok, kőrakások, aprítottfa-halmok, házi- és vadállatoknak szánt tápok stb.)! Tegye otthonát rágcsálóbiztossá! Viseljen kesztyűt a potenciálisan fertőzött állat feldolgozásakor! Használjon bolhaűző készítményeket, amikor kültéri programot (pl. kemping, túrázás) tervez vagy kültéri munkát végez! Helyezzen állataira bolhairtó nyakörvet, használjon bolhairtó készítményeket! Az endémiás területeken ne hagyja felügyelet nélkül, szabadon mászkálni állatait!