Az észrevétlen járvány, mely egyre több magyart kebelez be

A legjelentősebb nemzetközi orvosszervezetek önmagában is krónikus betegségként tartják számon az elhízást, amely gyakran túlmutat az egyén kontrollján – hívták fel a figyelmet szakorvosok és dietetikusok a Lilly Hungária Kft. kerekasztal-beszélgetésén. Az obezitás ráadásul kétszáz féle szövődmény fokozott kockázatával is jár, valamint komoly anyagi terhet jelent az ellátórendszer számára is: nagyságrendileg évi 1400 milliárd forintot. Tekintve, hogy a lakosság körülbelül egyharmada túlsúlyos, közel egynegyede pedig elhízott, Magyarország jelentős népegészségügyi kihívással néz szembe – derült ki a találkozón.

A ma már krónikus betegségnek tekintett elhízás következményei súlyosak mind az egyén, mind a közösség és az egészségügyi ellátórendszer számára is – szögezték le a beszélgetésen a szakemberek, ahol többek között Merkely Béla és Hosszúfalusi Nóra segítségével járták körbe az obezitással kapcsolatos legfontosabb tényeket és tévhiteket. A népegészségügyi krízis hazánkat kiemelten érinti, hiszen az elhízással élő felnőtt lakosság aránya Magyarországon a második legnagyobb az EU-ban (közel 24 százalék), tehát összességében nagyjából 2,5 millió magyar él jelentős súlytöbblettel.

A testpozitivitás, elfogadás, soványság kultusz – az ideális testsúly megítélése elég gyakran változik az aktuális trendeket és médiaüzeneteket követve, azonban ma már nem lehet kérdés, hogy az obezitás ezen jelentősen túlmutat – fogalmaznak. Az elhízás közel 200 másik krónikus betegség kialakulásához is hozzájárulhat, mint például a magas vérnyomás vagy a szívkoszorúér-betegség, emellett pedig legalább 13 különböző típusú rosszindulatú daganatos elváltozás kockázati tényezőjeként is ismert. Fontos megjegyezni, hogy a plusz kilók súlyos terhet jelentenek a mozgásszervrendszernek is, ami számos, akár fogyatékossággal járó megbetegedést okozhat. Az egészségkárosító szövődmények között ugyanakkor kiemelt helyet kap a 2-es típusú cukorbetegség, amely szintén népbetegségnek számí. A már diagnosztizált esetek száma is eléri az 537 milliót globálisan, miközben az anyagcsere-elváltozás a páciensek mintegy 50 százaléka esetében nem diagnosztizált.

Hazánkban a jelenlegi becslések szerint mintegy 1,2 millió cukorbeteg él, az inzulinrezisztencia előfordulása pedig szintén egyre gyakoribb, melyet a 2-es típusú diabétesz előszobájának is tekintenek. Az érintettek száma tehát drámai mértékben nő, ami nagyban köszönhető életmódunknak; a mozgásszegény mindennapoknak és az energiagazdag táplálkozásnak. A mindennapi gyakorlat szempontjából fontos hangsúlyozni, hogy az inzulinrezisztencia nem oka, hanem következménye az elhízásnak – mondta el a beszélgetésen Hosszúfalusi Nóra, a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Hematológiai Klinikájának egyetemi tanára.

A legtöbb elhízással élő ember számára az életmód (étrend, testmozgás) megváltoztatása önmagában sokszor nem eredményez elegendő és tartós fogyást: egy átfogó elemzés ugyanis rámutatott, hogy öt év után a kutatásban résztvevők az eredeti testtömegcsökkenésnek mindössze 23,4 százalékát tudták megtartani. A küzdelmet azonban semmiképpen sem érdemes feladni, hiszen már a kis mértékű – akár ötszázalékos – testtömegcsökkenés is mérsékelheti a kapcsolódó szövődményeket és javíthatja az életminőséget, ehhez pedig minden támogatást meg kell adni az érintetteknek – hangsúlyozta a beszélgetésen Merkely Béla, kardiológus, a Semmelweis Egyetem rektora.

A becslések szerint az elhízás 2035-ig évente több mint négyezermilliárd dollárba kerülhet a globális gazdaságnak, miközben terjedésének megállítása évi kétbillió-kétszázmilliárd USD megtakarítást is eredményezhetne világszerte. Hazánkban az obezitáshoz kapcsolódó költségek összességében elérhetik a GDP három százalékát is.