Egészség

Kiderült, hogy ártalmasak-e a zabitalok

Olyan hírek terjednek a közösségi médiában a zabitalokról, hogy egészségtelen vércukorszint-emelkedést és fáradtságot okoznak. Vajon igaz ez? Két szakértő válaszolt a Focus-nak.

Kiderült, hogy ártalmasak-e a zabitalok
Képünk illusztráció
Fotó: NorthFoto

Akár kávéba vagy müzlibe, akár főzéshez vagy sütéshez: a zabitalok sok hűtőszekrényben megtalálhatóak. A tehéntej növényi alternatívájának számítanak a vegánok és laktózérzékenyek számára. A zabitalokat azonban néha kritikával illetik a közösségi médiában. Azt mondják, hogy magas cukortartalmuk miatt egészségtelen vércukorszint-emelkedést okoznak. Ezzel együtt fáradtságot, bőrproblémákat, sőt, még akár függőséget is.

Mi az igazság?

Kezdjük az elején: a zabitalok valóban tartalmaznak cukrot, még akkor is, ha mesterségesen nem édesítette meg a gyártó a termékeit. Ennek oka, hogy a zab, mint minden gabonaféle, keményítőből áll. Tehát sok cukormolekula van benne megkötve.

Amikor a zabot feldolgozzák, „enzimeket adnak hozzá, hogy lebontsák a keményítőt. Ezáltal lebomlanak a cukormaradékok, és malátacukor keletkezik. A zabitalok tehát természetes cukortartalommal rendelkeznek” – magyarázta Nicolai Worm professzor, táplálkozási szakértő.

Hogy ez mennyire magas, az nagyon változó, és a gyártási eljárástól is függ. Karlis Briviba szerint azonban átlagosan négy gramm 100 gramm italban. Ő a Max Rubner Intézet táplálkozásfiziológiai és biokémiai intézetének megbízott vezetője. Szerinte ez az érték önmagában nem sokat mond arról, hogy a zabital pontosan hogyan hat a vércukorszintre. Ehhez két másik mérőszámot kell megnéznünk: a glikémiás indexet és a glikémiás terhelést.

A glikémiás index azt mutatja meg, hogy az élelmiszerben lévő szénhidrátok mennyire emelik meg a vércukorszintet. A hosszú szénhidrátláncú szénhidrátok, például a teljes kiőrlésű termékekben találhatóak, meglehetősen lassan emelik a vércukorszintet. A rövid szénhidrátláncú szénhidrátokat – azaz a cukrot – tartalmazó üdítőitalok sokkal gyorsabban teszik ezt.

A skála 0-tól 100-ig terjed: minél magasabb az érték, annál gyorsabban emésztődnek meg és szívódnak fel a szénhidrátok a vérben. „A zabitalok viszonylag magas értékkel rendelkeznek” – mondja Karlis Briviba. Valamivel 60 fölött van, tehát a hagyományos háztartási cukorhoz hasonlítható.

De attól is függ, hogy egy élelmiszer valójában mennyi szénhidrátot tartalmaz. Ez a glikémiás terhelés. Két élelmiszer ugyanolyan glikémiás indexű lehet, de eltérő hatással lehet a vércukorszintre. Egyszerűen azért, mert az egyik élelmiszer lényegesen több szénhidrátot tartalmaz, mint a másik.

„A zabitalok glikémiás indexe viszonylag magas, de a glikémiás terhelésük alacsony” – mondja Briviba. „Ha összehasonlítást akarunk végezni, egy pohár zabtejnek hasonló értékei vannak, mint egy kis szelet teljes kiőrlésű kenyérnek vagy egy fél szelet búzakenyérnek.” A szakértő hangsúlyozta: „Ez nagyon kevés, és nem különösebben jelentős az egészséges emberek számára”.

Szóval, nincs ok arra, hogy a zabtejet önmagában démonizáljuk. Ha egészséges és kiegyensúlyozott életmódról van szó, nem egyetlen élelmiszer számít, hanem az étrend egésze.

Nicolai Worm is úgy véli, hogy a zabitalok cukortartalmán alapuló egészségügyi vita „teljes ostobaság”. Azt, hogy egy élelmiszer mennyire egészséges, nem lehet egy kicsit magasabb vércukorszint alapján meghatározni – mondta. Különösen azért nem, mert egy egészséges szervezet jól megbirkózik egy ilyen vércukorszint-emelkedéssel.

Egészséges embereknél a vércukorszint nem emelkedik 140 mg/dl körüli értéknél magasabbra evés után. „Függetlenül attól, hogy több vagy kevesebb cukrot esznek, a szervezet úgy szabályozza magát, hogy több inzulint bocsát ki” – magyarázta Worm.

Probléma csak akkor merül fel, ha a szervezet már nem tud elegendő inzulint termelni, azaz ha cukorbetegség áll fenn. Vagy ha inzulinrezisztencia áll fenn. Nicolai Worm szerint ilyenkor a szervezetnek többszörös – és ezért egészségtelen – mennyiségű inzulint kell felszabadítania, hogy a cukor távozzon a vérből. Az inzulinrezisztenciának kedvez a mozgáshiányos életmód, az elhízás, az alváshiány és más tényezők. Gyakran sokáig észrevétlen marad, mert nem okoz tüneteket.

A cukorbetegeknek tehát bizonyos fokú óvatosságot kell tanúsítaniuk a zabitalokkal kapcsolatban: „Mindig nagyon óvatosnak kell lenniük, hogy mennyi szénhidrátot fogyasztanak” – mondta Briviba. A vércukorszintjük érdekében pedig jobb, ha a zabitalt cukrozatlan mandula- vagy szójás változattal helyettesítik.

Nicolai Wormnak azonban van még egy kritikája a zabitalokkal kapcsolatban: „A tehéntejhez képest a zabitalok nagyon kevés létfontosságú tápanyagot tartalmaznak, például kalciumot vagy jódot”. Ezért az ipar ásványi anyagokkal és nyomelemekkel dúsítja a termékeket.

A növények – így a zab is – azonban mindig tartalmaznak úgynevezett inhibitorokat, ahogy Worm kifejtette. Ezek megnehezítik a szervezet számára a tápanyagok felszívódását, ami azt jelenti, hogy még a hozzáadott kalcium is nehezen hasznosul. „Tanulmányok szerint a zabitalok kalcium-hasznosíthatósága három százalék. A tehéntej esetében ez állítólag 30 százalék” – húzta alá. A fehérjetartalom tekintetében is egyértelműen rosszabbak a zabitalok, mint a tehéntej: „Ez azt jelenti, hogy a tápérték, a tiszta tápérték alacsonyabb a tejhez képest”.

Kapcsolódó írásaink