Orvosbéremelés a praxisközösségek létrehozásáért

Miután tavaly a kormány – elfogadva a Magyar Orvosi Kamara által javasolt bértáblát – döntött minden idők legnagyobb mértékű béremeléséről, és a parlament október 6-án egyhangúlag megszavazta az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvényt, Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter közölte, ez a törvény nem vonatkozik a háziorvosokra, de ők is sorra fognak kerülni. Orbán Viktor miniszterelnök október 14-i videóüzenetében arról beszélt, a háziorvosi ellátás új szabályainak kialakításáról egyeztetnek, a kormány célja, hogy a háziorvosok praxisközösségeket hozzanak létre, ne legyen üres praxis Magyarországon, a helyi ellátás színvonala pedig emelkedjen, amelynek pénzügyi feltételeit meg fogják teremteni. Vagyis a praxisközösségek kialakítását béremeléssel ösztönöznék.

A baloldali sajtóban azonnal elindult a hangulatkeltés. A háziorvosok is kemény árat fizetnek a béremelésért – írta a Napi.hu, a Népszava azzal riogatott, hogy felmondási hullámot okozhat egy ilyen „kényszer”, a 444. hu később azzal kontrázott rá, hogy a praxisközösség tényleg a háziorvosi ellátás jövője lehetne, de az erőltetés tönkreteheti az egészet.

Gulyás Gergely a legutóbbi Kormányinfón tudatta: megszületett a döntés a háziorvosi béremelésről, amelynek mértéke attól függ, milyen szoros praxisközösséget vállalnak az érintettek. Aki a legszorosabban együttműködik, az a teljes béremelést megkapja, aki lazább közösséget vállal, az az emelés nyolcvan százalékát kapja meg, aki pedig nem vállal praxisközösséget, az a harminc százalékát. A miniszter megjegyezte, remélik, hogy a többség vállalja az együttműködést, így a becslések szerint az intézkedés százmilliárd forintos költséget jelent majd.

A hatalmas költségvetési kiadás – a járvány- és veszélyhelyzet ellenére – nemes célt szolgál: az egész ország lefedését színvonalas egészségügyi ellátással. Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere tavaly novemberben, éves meghallgatásán elmondta, jelenleg 126 praxisközösség működik, a teljes lefedettséghez ezer ilyen teamrendszert kell létrehozni.

A hatályos jogszabályok szerint a praxisközösség a háziorvosi, házi gyermekorvosi, alapellátást nyújtó fogorvosi, védőnői szolgáltatók feladatainak ellátására létrejött működési forma, amelyben az alapellátási feladatok mellett a járóbeteg-szakellátás körébe tartozó ellátások is nyújthatók. Vagyis háziorvosok, illetve különböző szakképesítésű orvosok, nővérek együtt, teamként nyújtanak emelt szintű alapellátást, és csapattá szerveződve be tudnak szerezni olyan diagnosztikai eszközöket, amelyek háziorvosi szinten még ritkán állnak rendelkezés­re, így kevesebb beteget kellene továbbküldeni szakellátásra. Ráadá­sul tovább erősödhet a prevenció, hiszen a teamben dolgozhatna például dietetikus, életmód-tanácsadó, gyógytornász, pszichológus is.

Azt, hogy a praxisközösségek alakítása – amit korábban uniós pályázat is igyekezett előmozdítani – nagyon hasznos megoldás, a baloldal sem tagadja. Médiájuk azonban igyekszik azt sulykolni, hogy ez nem orvosság az üresen álló háziorvosi praxisokra, amelyek száma 400–600 között változik, decemberben 571 volt. Előfordulnak viszont elszólások, a Népszava például korábban megállapította, hogy a praxisközösségekben kevesebb orvossal lehet több szolgáltatást nyújtani.

A másik vád a már említett „kényszer”. A 444.hu szerint „Orbán nyilatkozata után a szakmai közvéleményben terjedni kezdett, hogy a kormány esetleg a praxisközösségek kötelezővé tételére készül, valamilyen módon rákényszerítve az orvosokat az integrációra.”

A Magyar Orvosi Kamara ekkor felmérést készített, a válaszadók többsége pedig úgy nyilatkozott, nem szeretne praxisközösségbe tömörülni. „Kolhozosítás, téeszesítés” – fogalmaztak. Kérdés azonban, hogy ha nem kötelezővé tételről van szó, hanem komoly anyagi ösztönzésről, és nem a – gyurcsányista vezetésű – MOK érdeklődik, milyen arányban állnak kötélnek a háziorvosok.

Tény, hogy a jelenleg működő praxisközösségekkel kapcsolatos tapasztalatok pozitívak, tagjaiknak többsége elégedett. A pályázati pénzekkel történő ösztönzés csak lassanként, többéves ciklusokban növelné fokról fokra a közösségek számát, így érthető, hogy a kormányzat a hatékonyabb, gyorsabb út mellett döntött.