Vélemény és vita

Vészmadarak vijjogása

Megtöretlen szeretet, kedves dallamok: nyugtassátok le a felbolydult kedélyeket

Megint riogatnak, vijjogó madarak, s még rosszabb, ha rémítőn fülünkbe sugdosnak. Halk esőben, harsány órák zenéjében itt tanyáznak körülöttünk a fenyegető rémek. „Lényegében összeomlik minden – súgja az egyik. – Lehet, hogy még idén, de jövőre biztosan.” A költségvetés, nem kérdés. Káprázat. Már évekkel ezelőtt össze is omlott, csak titkolják. És akkor összeomlik az oktatás (néhány éven belül), az egészségügy, a gazdaság, a forint, a kulturális élet. Összedől a Várkert, a Duna Aréna, a Nemzeti Színház is. Beszakad a Kossuth tér, betonsivatag lesz a Liget, kivágják az összes fát, lebetonozzák a Római-partot, de az árvíz akkor is elmossa a csillaghegyi „öblözetet”. A Balaton kiszárad – ez később lesz, de bizonyosan meglesz –, a hőmérséklet fokozódik, kilyukad az ózonpajzs, kihalnak a bálnák és a jegesmedvék s persze az emberiség. Hangjuk sem lesz a madaraknak. Oda az ökoszisztéma. Kietlen semmibe hullunk. De addig is oda a nyugdíjrendszer (legkésőbb 2020-ban), s vele a társadalombiztosítás, szociális ellátórendszer. Bedőlnek a bankok, összeomlanak a hidak, kivonulnak a befektetők, bevonulnak az afrikai és ázsiai százmilliók – lehet, hogy az oroszok is –, nem lesz gáz és áram, felrobban az atomerőmű, eltűnnek a méhek s így a növények.

Kipusztul a magyarság is – elvándorol, de leginkább meg sem születik –, a fehér ember is, szakadékba, pusztulásba rohan az ország és Euró­pa. Mindennek vége!

A kórházakban ölik az embereket, az iskolákban verik a gyerekeket a gyárakban rabszolgák, a földeken jobbágyok dolgoznak, a közigazgatásban korrupt csinovnyikok. Titkok, kegyetlen sors. Jön a válság, a kereskedelmi háború, amelyből – tudjuk jól – csak mi húzhatjuk a rövidebbet. Sőt: bekövetkezhet még a poklot járó tánc is, hiszen már zajlik, s be-becsap Európába. Kihűlnek a szívek, zongoraszó és robbanás hangja együtt szól, jön a kilakoltatás, a rég elfelejtett betegségek, a kanyaró, a tuberkulózis, a kolera és az újabbak. Akár egy szúnyog is megölhet, a gyilkos kullancsok csak ránk várnak. Egyszer összeomlik ez az egész rettenetes világ, kipukkad, mint egy luftballon, felrobban, mint egy bomba.

Csak nehogy ma legyen.

Mennyi rossz hír, amelyről naponta hallunk. Egy része felelőtlen riogatás, álnok, hazug tolongás percnyi figyelemért, hatalomért, pénzért, más része valós veszély, tényleges riasztás. Keveredik, kavarodik a kettő egészen az apokaliptikus látomásoktól a szánalmas pótcselekvésekig. Nehéz kiszűrni a hamis hangot s meghallani az igaz aggódó szót a nagy hangzavarban. Boldog az, aki képes erre, keveseknek sikerül. Nyugtalanságot, jövőtlenséget, kedvetlenséget, űzöttséget okoz a veszedelem állandó érzése. S mióta tart már! Ezer éve! Nagy szerencse, ha van még bennünk némi kétely vagy esetleg humorérzék, s hozzájuthatunk olyan frissen közzétett hírhez, miszerint a takarítás káros az egészségre. Ezt évtizedes kutatás után állapította meg egy norvég akadémiai tudóscsoport. (De csak azokra vonatkozik, akik takarítanak…) Kár, hogy a jó norvégok nem ismerték a költő sorait arról, hogy a mosónők korán halnak.

Az életformává váló fenyegetettség mérgező. A jövőt mérgezi, miként a lúg a mosónők tüdejét. Norvég, de minimum brit kutatócsoportot kellene alakítani ahhoz, hogy megtudjuk, hogyan hat az emberiségre s főleg az emberre ez a perverz vészmadárkodás, amely egész generációk életét keseríti meg. S hogyan rejti el előlünk a valódi veszélyt. Nézzük csak az elmúlt száz évet. Nekünk, magyaroknak nem sok mély, felszabadító, pazarló lélegzetvételre jutott idő ez alatt az évszázad alatt. Egyénenként beleszimatolhattunk a friss szellőbe, szerelembe, boldogságba, széttárhattuk karunkat, és teleszívhattuk a tüdőnket a szabadság illataival, de úgy, együtt nagyon kevésszer. Talán amikor Kassa és Kolozsvár visszatért és Máraival, Áprilyval, a dómnál vagy a székely hegyekben otthon lehettünk újra. Vagy mikor az ostrom után Budapesten feljöhettünk a pincéből, mit bántuk, hogy oroszok vannak mindenütt. Az áporodott, büdös, füstös pince után milyen jólesett a metsző hideg februári levegő és hamarosan a tavaszi csók.

Az oroszok majd csak eltakarodnak, ahogy eltűntek a németek is. És meg is történt, 1956. október legvégén: hosszú sorban vonultak ki. Micsoda érzés volt belélegezni a nedves őszi levegőt, amikor az utolsó orosz tank is eltűnt az Üllői úti végtelenben. Azt hittük: a muszkák kizavarták a németeket, mi meg most kizavartuk a muszkákat. Az egy éneklő lélegzetvétel volt! Kitartott harminchárom évig.

De közben a száz év alatt a vészmadarak állandó duruzsolása mindig megrémített. Hogy Trianon után nem sikerülhet, megfojtanak, eltipornak. Az infláció, a megszállás, a válság, a pénzügyi csőd, a gazdasági összeomlás. A bérlő, a művezető, a háziúr, a betegség, a csendőr, a finánc, a hitelezők, a nyilasok, a Gestapo, a kommunisták, az ávó, az oroszok, a párttitkár, a szakszervezeti bizalmi, a tanácselnök, az agitátor, a publicista, a begyűjtő, a besúgó, az időellenőr. Riogatott még a Kati néni is, a takarítónő, ha rá mertünk lépni a frissen felmosott folyosó kockás kövezetére. (Pedig aligha tudhatott a norvég akadémiai kutatócsoport eredményeiről…)

Aztán a pufajkások. Mikor, kit visznek el? Ki mennyit kap? Felakasztják? Mikor engedik ki? Mikor veszik elő az ügyét? Nem lesz-e baj, hogy a Jani elment? S, hogy csomagot, levelet küldött? Ki jelent rólam? Nekem kiről kell jelentenem? És később: levágja az osztályfőnök a hajam, beengednek a klubba, parkba, elvisznek katonának, hová, meddig? Háborúba is? Lengyelországba? Nem lesz rosszabb? Sokaknak nem derült ki – máig sem –, hogy ez az egész egy hamiskás rémálom volt. Csak nehogy rosszabb legyen! Összeomlik minden. Lehet, hogy még ma? Vegyünk cukrot, lisztet, benzint. Amennyit csak lehet. „Most menjél be a sebészetre, vetesd ki a vakbeled! – De a vakbelem csak tíz év múlva perforál! – Tutyimutyi vagy! Élhetetlen.”

A rendszerváltoztatás idején lehetett volna egy nagy levegőt venni. Újra kezdeni. Szippantottunk is egy mélyet, de innen-onnan áporodott szagok terjengtek. Nem fintorogtunk, majd kisöpri a szél – gondoltuk. Nyitva az ablak. A friss nyugati szél. De újabb riadalmak jöttek. Elbocsátás, bezárás, fizetésképtelenség, válság, megvonás, megszorítás, összeomlás. Mindenféle „csomagok”, amelyekről sejtettük, hogy nekünk kell majd cipelni. Idő sem volt fellélegezni. Egy kis idő pedig mennyire kellett volna! Nyugalom. A húr a régi zongorán megremegett, a fáradt hang szétsuhant, és itt maradt velünk.

Még most se legyen béke – sugdossák a hivatásos elrontók. Rém­arc mérgezze életünk. Tükör – mondják. Megszegünk! Kizárnak, megvonják. Köteleznek, fegyelmeznek, kényszerítenek. Fenyegetnek. Nem kegyelmeznek. S halljuk naponta: összeomlik itt minden. Orsolya, a költő halálgyárnak mutatná a kórházakat, így akar a Helikonra felmászni. A megrémült nép szétszalad? Ennyi empátia nőben, még ha költő is?! Hány ezren megyünk holnap rendelőkbe, kórházba segítségért, s kapunk, ha lehet. Megköszönjük szépen, hogyha marad egy kis időnk, s akár szárnyunk is lobbanhat, hogy felröppenjünk, mielőtt szólít a megváltó halálmadár.

Ha valós a veszély, az ellen értelmes tettekkel kell fellépni. Munkával. Gondolatokkal. Eljövendővel. Sok az igazi veszély, de a károgókkal, a naponta összeomlókkal, a szakadékba zuhanókkal – a hatalomra kerülésükig katasztrófát vizionáló hamis kocsmatestvérekkel – nem lehet mit kezdeni. A hamis riogatásokban a legrosszabb, hogy egy idő után fásultan a valódi bajra is csak legyintünk. Gyermektelenség, népvándorlás, régi-új betegségek, környezeti károk, háborús meghasonlottság, elbutulás, elvándorlás, felfordulás, fáradtság. Aki ezekre keresi a megoldást, hasznára van nemzetének, megtöri a hamis jósok erejét. Mert mi vég nélkül tart, nincs olyan hatalom, még a rio­gató, lelket maró vijjogó madaraké sem az. Szent örömök, bizakodó nyugalom, az idő szakadatlan csendes járása, békességes életörömök, megtöretlen szeretet, kedves dallamok: nyugtassátok le a felbolydult kedélyeket.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom