Válaszút előtt a Liga

A küldöttek irányt szabhatnak: a tényleges megújulás útján induljon el a szervezet, vagy a dicstelenül távozott elnök kezei alatt szocializálódott személy foglalja el a bőrgarnitúrás irodát. Ha utóbbi lehetőség mellett döntenek, a tavaly napvilágra került botrányos ügyek miatt kiábrándult tagság egy része végképp hátat fordíthat a Ligának, újabb lökést adva a jelentéktelenné válás lejtőjére került szakszervezeti szövetségnek.

Az előjelek nem túl biztatóak. Legutóbbi cikkünkre reagálva a Liga felháborodott levélben kelt – látszólag a konföderáció, valójában azonban – a korábbi morál védelmére. Megerősítik például, hogy az uniós támogatású projektekben bérelt autók ötvenszázalékos kihasználtságát nem tartják problémának. Holott annak idején saját belső vizsgálatuk is gazdaságtalannak minősítette azt. Miféle anyagi felelősségérzetre utal az, ha rendesen előkészítettnek és jól kivitelezettnek tartanak egy programot, amelyről utóbb kiderült, dupla annyit terveztek be és költöttek el drága gépjárművekre, mint amennyire szükség volt? Ha az üzleti világban ehhez hasonló előfordul, a menedzser felelősségre vonása nem marad el, ám úgy látszik, a Ligánál még mindig a régi reflexek működnek, az ilyen „nagyvonalúságot” kézlegyintéssel intézik el.

Válaszlevelében a szervezet kommunikációs vezetője értetlenségét fejezi ki afölött, hogy összekötöttük a Liga projektjeit érintő adóhatósági nyomozást és a BRFK által folytatott eljárást. Pedig a magyarázat nem túl bonyolult. A NAV által vizsgált, összesen csaknem kétmilliárd forintot jelentő projekteknél Gaskó nem „csupán” a Liga vezetője volt, de fizetett projektmenedzser is. A rendőrségi eljárás tárgya pedig nem egyszerűen a vitatott elnöki költekezések – luxusszálloda, parfüm és a többi –, hanem a VDSZSZ Szolidaritás, a VDSZSZ Szövetség és a Liga közti pénzmozgások, azon időszak alatt, míg mindhárom elnökét Gaskó Istvánnak hívták. A közös a két nyomozásnál tehát Gaskó, az elnök, akinek utódját most választják meg s a tagság okkal várhatja el, hogy olyan ember legyen, akiről hihető, hogy nem elődjétől tanulta a vezetői, gazdálkodási módszereket.

Nincs pénzügyi válság – szögezik le a dühös levélben. Csakhogy Gaskó menesztéséig a vasutas-szakszervezet köldökzsinórján függő Liga „finanszírozási válságáról” éppen a konföderáció elnökségének tagjai írtak, az idén januárban, miután már a székházeladás ötlete is felmerült.

El kell ismernünk viszont, hogy sajnos egy dologban félretájékoztattuk olvasóinkat: a nyomozók mégsem vitték el a Liga szerverét. Igaz, ezt a konföderáció nem hajlandó a házkutatás jegyzőkönyvével bizonyítani, ám mi elhisszük. Teljesen mindegy ugyanis, hogy elvitték-e magát a berendezést, vagy csak letöltötték, kinyomtatták, lefoglalták az ellenőrzéshez szükséges dokumentumokat, illetve a teljes elektronikus levelezést. Ami lényeges, hogy az eljárás megalapozott lehet, ha ilyen mértékű akcióra sor került.

A Liga „egy megújuló szervezet demokratikus működésének jeleként” értékeli, hogy meghirdették a tisztújítást, amelyen öten indulnak. Érdekes gondolat, hogy ezt önmagában is eredménynek tekinti egy több mint száz tagszervezettel bíró közösség jelenlegi vezetése. A tagság számára a megújulásról vagy annak hiányáról inkább a választás kimenetele árulkodik majd. Ha pedig a korábban említett hitelességet a fejlemények nem támasztják alá, akkor az állítólag nem létező pénzügyi válság esetleg oda vezethet, hogy székház híján nem lesz hol elhelyezni a le nem foglalt szervert.