Vélemény és vita

Új esztendő, Tersánszkyval

Egy kezdődő új esztendőt klasszikussal köszönteni ugyan lehet, még ha nem is éppen divatos

Ám ezt a klasszikust történetesen Tersánszky Józsi Jenőnek hívják, és szinte legelőször azt is tudni kell róla, hogy a huszadik századi magyar irodalom alighanem legeredetibb bohémja volt, és talán az a történet a leginkább jellemző rá, amit Faludy Kiskőrös, 1948. január 1. című versében ír meg. A Petőfi-centenárium már a kommunista totalitarianizmus kiteljesedésének ideje is, ezért bizonygatja Petőfiről „Révai ott benn, a zsúfolt teremben, hogy se nem kisgazda, se nem szocdem, de komcsi volt” – a hangulat és az egész cécó persze e szellemiségnek megfelelő. („Ávósok sündörögnek, és szárazak a szendvicsek”.)

Hirtelen, akár egy égi jelenés, Tersánszky terem a dermedt csüggedtséggel figyelő Faludy előtt, és máris leteremti, mit búslakodik itten, „mikor olyan jó nők várnak rád”? és már viszi is bulizni, kaja, pia, nők – és a Tersánszky teremtette atmoszféra. Ami, valljuk be, az adott helyzetben a létező legjobb és leghatékonyabb gyógyír a haza sorsán borongó minden írástudónak. Boldog feledés, annak öröme, hogy felszabadultan, vidáman és helytelenkedve együtt lehetnek, mert „mi maradt? Pálinka, kolbász, asszonyok”.

Igen: ez Tersánszky. Nem egy közepeske vagy annál is gyengébb darab, nem is csak a könnyed, fölényes íráskészség és az édesen meg-megízlelhető humor, nem. Tersánszky egymagában az élet napos oldala. Az örök vigasz és a szinte egyedüli menekülés, üdítő fejes a mulatásba, nőzésbe, ivásba. A zsigeri örömökbe fojtott lázadó dac. Egyszemélyes, izzó protest-song-koncert. Amely minden ellen harsog, sípol, zeng, ami csak méltatlan az emberi léthez.

Egy kezdődő újabb esztendő első napjaiban mindezt átélni és végiggondolni: alighanem az élet nagy adományai közé tartozik. Tersánszky világa, ami maradéktalanul „átjön” itt a színházban is (A kegyelmes asszony portréja) a mind lenyűgözöttebben figyelőnek több mint írói univerzum – elég csak a legendás-klasszikus Kakuk Marcira utalni: életrecept. Élni tanító, nagy professzori előadás. Tanóra, tanfolyam, továbbképzés. Életfogytig tartó.

Nézem, hallgatom Tersánszky figuráit, és képtelen vagyok szabadulni a gondolattól, hogy a magyar táj e tündérfigurája egyszerre volt kortársa Németh Lászlónak és Kodály Zoltánnak, Illyés Gyulának és Szent-Györgyi Albertnek. És nemcsak óriási sármőr-bohém, de igen-igen bátor és felelősségteljes ember is volt, méltó nagy kortársaihoz. Nagybeteg feleségét hosszú-hosszú éveken át ma már elképzelhetetlen gyengédséggel, szinte szláv ápolónőszenteket megszégyenítő módon ápolta, babusgatta.

Amikor pedig a helytartó sztálinista hatalom Rákosi Mátyás hatvanadik születésnapjára írást kért tőle, volt akkora vagány, hogy A nadrágtartógyáros című kis remeklést küldte el. Köztudott volt, hogy a törpe termetű, egybenyakú Rákosi állandóan és feltűnően nadrágtartót hordott.

Az ügyet – ha nem is könnyen – valahogy megúszta, ám a történet legalább annyit elmond a Tersánszky-világról, mint az az utánozhatatlan, áradó miliő, az az igazi „Tersánszky-levegő”, ami valósággal árad a nézőtérre a színielőadás közben.

Túl az újéven, azt szokták mondani, jönnek a dolgos (szürke stb.) hétköznapok, jön az úgynevezett élet a maga olykor monotonnak vagy éppen eseménytelennek tűnő kliséivel. Tersánszky azt üzeni: dehogyis van ez így, emberek. Minden csupa szín, kaland, buli, vagányság és eredetiség itt körülöttünk, nemcsak mert végül sokszor tényleg csak „pálinka, kolbász, asszonyok” marad – hanem mert látni, felmutatni kell ezt a másik univerzumot mindenfelé. A Tersánszkyét. És ha látjuk, máris könnyebb. Sokkal, de sokkal könnyebb.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom