Vélemény és vita
Trianonisták és mi
Az 1921-ben a Nyugatra menekült vörösök, meg a mai Európai Parlament rágalmainál borzalmasabb a belső Trianon.
Helyesebben a benső.
Annak idején Magyarországot választották az első világháború egyetlen vesztesének. A Török Birodalmat is fölaprították antanték, de a mi hazánkból még volt bajtársaink, a horvátok, a szlovének, a csehek, sőt, az osztrákok is haraphattak! Mint Dózsából.
Az ország területének megcsonkításához fogható anyanyelvünk sarabolása, lényegének eltagadása a nép elől, ami egyenlő a gondolkodóképesség, a magyar észjárás megrablásával. Teszik ezt némely honi tudósok, közszereplők, sajtóban fönnforgók. Akkor is, ha előre megírt szöveget mondanak föl – természetesen színtelen-szagtalant, személytelent. Először is nem beszélnek, még kevésbé magyaráznak, hanem kommunikálnak. Ráadásul nem a kutyájuknak kiáltanak, hanem az eb felé, aztán vagy eljut a szavuk vagy nem, vagy csak száll, röpül az idők végezetéig… Nem tanulták meg, hogy a miénk ragozó nyelv, ezért a felézés. Némelyek érzik a hibát, ezért tetézik. A felét cserélgetik: kutyájuk viszonylatában, vonatkozásában, illetően füttyentenek Bodrinak.
Azt sem tudják, hogy névszóinkat is ragozhatják igeként, ezért szerelmeskedik helyett némelyek azt makogják, hogy szerelmi tevékenységet folytatnak, vagy tanulásit. Szószátyárkodnak, mert nem tudják vagy nem merik kimondani az igazságot, ezért dagonyáznak szópocsolyákban. A kerül, a nyer is általános raghelyettesítő lett: az ebéd megevést nyert, netán megevésre került. Általában csak egyes szám harmadik személyű alakban használják a botnyelvű trianonisták. Legalábbis egyelőre nem hallottam tőlük, hogy megevést nyertem. Azt sem, hogy a csavargók pofozást biztosítottak nekem, holott mostanában a biztosít szinte bármit képes helytelenül kifejezni. Sejtelmük sincs arról, hogy a magyar a világ legnagyobb szókincsű nyelvei közé tartozik. Kétezer-háromszázöt gyökünkből tömérdek szó képezhető, amelyeket minden magyar megért, ha akarja! Például a tudományos világ főnyelve, az angol, még alapfogalmakat is kölcsönözni kényszerül. Így „bolygó”: planetary, planet (latin); „kisbolygó”: asteroid (görög-latin).
A szó vége felől tekintve a magyar ragozó nyelv, mert szófajváltó képzőket és jelentésbővítő egyéb toldalékokat ragaszt a szóhoz. A szó eleje felől nézve gyöknyelv, mert ott a lényeg, a gyök. Ezért hangsúlyos a szó eleje, és ezért hiba a szóvégek fölkunkorítása! Ezt határozza meg az első Fogarasi-törvény. Valaha tanították. Ahogy a másodikat is… A rag is gyökszó. Főnév, de lehet belőle másik főnevet képezni: ragály, vagy melléknevet: ragályos. Határozót: ragályosan. Persze igét: ragoz; újra főnevet: ragozás; melléknevet: ragozó. És így tovább. A ragoz ige friss hajtása „túlmagyaráz” jelentésű: „Értem, ne ragozd már!”
A ragok egymáshoz rakása-ragasztgatása során jövünk rá, hogy szavaink családokat alkotnak, a családok nemzetségeket, azok pedig jelentésmezőket. Így a kör-ker-gur-gör-gom-göm ivadékai körösséget: kerek alakot, illetve mozgást jelentenek. Közel ezren! Azaz ennyi jelentéskapcsolat szövi egybe a mezőt a szabályosan változó hangalak mellett. Nem okoskodni kell, hanem látni, hogy a kerge birka körbe forog pörög. A vendégszavak meddők, a régi lat vagy az új sali, ubi egyaránt. Hiába gyökalakúak. A pari–pöri csak gender család, meddő álcsalád, mert nem öleli egybe sem jelentés, sem képi kapcsolat.
Világhírű rajzfilmesünk, Varga Csaba látta meg a napnál világosabbat: „a magyar szó lelke a kép”, hisz szavainknak hatvan-hetven százaléka hang- vagy jelenségutánzó, tehát érzéki – megképlik benne a jelentés: eső, csöpög, süvít, forr, borvíz, suhog.
Miért a nyelvi trianonizálás? Azért, mert nyelvünk a legnagyobb nemzeti erőnk. A tudatlanítás ködét elfújó magyar előtt megképlik anyanyelvének filmje, és meglátja beszédének, tudományának, irodalmának, egész kultúrájának észjárását. Beleértve a mi sajátos névadásunkat, számolásunkat, postacímünket, keltezésünket is.
A szóviszonyok átlátása föltárja az ellentétek összefüggését. Nyelvédesanyánk ismeri az „ellentétek egységének” ősbölcseletét. Boldogan adja tudását az érteni igyekvőknek. Föltárja előttük a magyar nyelvben rejlő őskori látás-logika kölcsönös áthatásrendszereinek kimeríthetetlen világát. Első pillantásra titkos, de nyilvános a nyílt lélek, művelt elme és bátor szív számára. Hivatalos nyelvészetünk nem tudja, vagy nem meri megmagyarázni a rag szó eredetét. Ha főszótárából, A magyar nyelv történeti–etimológai szótárából (Főszerk.: Benkő Loránd) kihagyjuk a vendégeket, akkor a maradéknak, vagyis a föltehetően magyarnak tekinthető szókincsnek a felét sem ismeri… Ilyen pocsék arány a száz évnél régebben tudományos akadémiával bíró államokban elképzelhetetlen.
A nyelvtanórát berekesztem, de nyelvünk ügyénél aligha akad fontosabb közgondunk. Természetének, szerkezetének, észjárásának föltárása elvezet bennünket a helyes gondolkodáshoz, magyarságunkhoz, valamint benső Trianonunk fölszámolásához.