Vélemény és vita
Tradíciók
Hiánypótló írás jelent meg a minap a Mérce blogon a figyelemfelkeltő „Kinek van a konyhában a helye az azonos nemű párok esetében?” címmel
A kevésbé haladó szellemiségű olvasó persze a megjelölt problémára kapásból úgy reagál, hogy ez bizony a ki nem tesz rá magasról kategória, míg az – önmeghatározása szerint – „független baloldali hírportál” hosszan értekezik ennek a súlyos kérdésnek a hátteréről, összefüggéseiről, majd közli, a homoszexuális férfipárok között is gyakori, hogy az egyik férfi inkább a „női” feladatokra specializálódik, miközben a leszbikus pároknál is gyakori az egyik fél „férfias” családfenntartói szerepre való berendezkedése. Végül levonja a hajmeresztő következtetést: „A konzervatív riogatással ellentétben a kutatások azt mutatják, nemhogy veszélybe sodorná a hagyományos családmodellt, az azonos nemű párok házasságának legalizálása inkább megerősíti azt, és vele együtt a tradicionális nemi szerepeket is.” Szerinte „ez azt jelenti, hogy a melegházasság egyáltalán nem jelent olyan radikális veszélyt, mint sok jobboldali állítja, így bevezetésétől sem kell túlzottan tartani.”
Nos, bár nem zárhatjuk ki, hogy a szerzőn kívül is akadnak olyanok, akik a hagyományos családmodell lényegét abban látják, hogy „az egyik félnek a konyhában a helye”, megközelítőleg össznemzeti egyetértés övezi azt az alaptörvénybe foglalt álláspontot, hogy a házasság intézménye „férfi és nő között létrejött életközösség”, valamint, hogy „a családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony”. Vagyis, bármilyen irritáló is ez a Mérce csapata számára, két férfi vagy két nő együttélése akkor sem fér bele a hagyományos családmodell kategóriába, ha a férfipár egyik tagja szépen hímez, illetve a női pár maszkulin fele favágással keresi a kenyerét. Továbbá a melegházasság veszélye nem abban áll, hogy két, közös háztartásban élő ember sehogyan sem képes megegyezni, melyikük süsse meg az almás pitét. Azon, hogy az általuk nevelt gyermeknek nem „hagyományos” anyukája és apukája van – ennek minden későbbi lelki következményével –, az sem változtat, ha az egyik apuka kis kötényben folyton a konyhában tüsténkedik, és az sem, ha az egyik anyuka olajos szerelőruhában jár haza esténként.
Mondjuk esetleg úgy, a tradicionális szerepek, valamint a veszélyek megítélésénél nálunk tényleg más a mérce.
Nos, bár nem zárhatjuk ki, hogy a szerzőn kívül is akadnak olyanok, akik a hagyományos családmodell lényegét abban látják, hogy „az egyik félnek a konyhában a helye”, megközelítőleg össznemzeti egyetértés övezi azt az alaptörvénybe foglalt álláspontot, hogy a házasság intézménye „férfi és nő között létrejött életközösség”, valamint, hogy „a családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony”. Vagyis, bármilyen irritáló is ez a Mérce csapata számára, két férfi vagy két nő együttélése akkor sem fér bele a hagyományos családmodell kategóriába, ha a férfipár egyik tagja szépen hímez, illetve a női pár maszkulin fele favágással keresi a kenyerét. Továbbá a melegházasság veszélye nem abban áll, hogy két, közös háztartásban élő ember sehogyan sem képes megegyezni, melyikük süsse meg az almás pitét. Azon, hogy az általuk nevelt gyermeknek nem „hagyományos” anyukája és apukája van – ennek minden későbbi lelki következményével –, az sem változtat, ha az egyik apuka kis kötényben folyton a konyhában tüsténkedik, és az sem, ha az egyik anyuka olajos szerelőruhában jár haza esténként.
Mondjuk esetleg úgy, a tradicionális szerepek, valamint a veszélyek megítélésénél nálunk tényleg más a mérce.