Állapotfelmérések korábban is voltak, de tavaly már kötelezővé tette a szaktárca az évi egy erőnlétvizsgálatot az általános és középiskolákban, ám annak módszerét még a testnevelő tanárok választhatták ki, az eredményeket pedig nem összesítették. Ezentúl viszont már a Magyar Diáksport Szövetség által kidolgozott Nemzeti Egységes Tanulói Fittségi Tesztet, vagyis Netfitet kell használni mindenütt, s országos adatbázist hoznak létre az eredmények összesítésére. A vizsgálat során mérik majd a gyerekek testsúlyát, testtömegindexét, testzsírszázalékát, tesztelik erejüket, állóképességüket, hajlékonyságukat. Lesz például fekvőtámasz, felülés, távolugrás, ingafutás stb. Az eredmények alapján a fiatalokat három csoportba sorolják: az egészségzónába kerülnek, vagy fejlesztésre, esetleg fokozott fejlesztésre jelölik ki őket.
A fittségi teszt - a mintamenzaprogramhoz, az iskolai büfék szabályozásához és a mindennapos testneveléshez hasonlóan - a gyerekek egészségét szolgálja. Fogadtatása pedig szintén nem egyöntetűen kedvező, ez már az első reakciókból látszik. Van, akinek a kötelező jelleg nem tetszik, van, aki másféle gyakorlatokat tartana alkalmasnak a felméréshez, van, aki szerint megalázó a gyerekek osztályozása az erőnlétük alapján, van, aki úgy véli, igazságtalan az egész, mert a teljesítmény sok mindentől függ, például a lelkiállapottól is.
És borítékolható az is, hogy számtalan szülő felháborodik majd, ha csemetéjét fejlesztésre jelölik ki.
Néha nehéz megérteni a szülőket. Ugyanaz az anyuka, aki folyton arról panaszkodik, hogy gyermeke kizárólag olajtól csöpögő, ketchupban fürdő vagy cukorban megforgatott ételeket hajlandó enni, tiltakozó aláírásgyűjtésbe kezd, ha az iskolában bevezetik a reformétkezést, és inkább nap mint nap ebédet visz szeme fényének, nehogy az ráfanyalodjon a sovány húsra, zöldségre és gyümölcsre. Ugyanaz az apuka, aki hetente többször kiselőadást tart fiának arról, hogy bezzeg az ő idejében még nem ültek állandóan a számítógépnél, hanem a grundon rúgták a bőrt, magából kikelve szidja a rendszert, amiért a mindennapos testnevelés miatt szerinte csorbát szenved a felkészítés a felvételire.
És ugyanaz a nő, aki fürdőszobamérlegen kezdi a napját, és kalóriatáblázattal megy reggelizni, bávatagon mosolyog a három lépcsőfoktól levegőért kapkodó, duci kisfiára, aki „csak erős csontú és jó húsban van”. Ez a nő nyilván nem fogadja el, ha gyermeke a fittségi teszten rosszul teljesít. Úgy gondolja majd, a teszt rossz. Nem is rossz, hanem fölösleges. Mert az ő gyereke teljesen rendben van, megint csak egy hülye intézkedésről van szó.
Azonban ha a szülő nem veszi tudomásul, hogy gyermeke mozgáshiányos, lusta, túlsúlyos, attól a probléma nagyon is létezik.
A korábbi - még nem egységes módszerű - felmérésekről értelemszerűen nincs országos adatgyűjtemény, ám a részeredmények azt mutatják, hogy folyamatosan romlik az iskolások fizikai állapota, a gyerekek több mint fele nem éri el a szellemi és a könnyű fizikai munkához szükséges fittségi szintet sem! A testnevelő tanárok tapasztalatai mindezt alátámasztják, a fiatalok többsége szerintük is gyenge, fáradékony és lusta.
Ehhez azért hozzá kell tennünk: a dolog háromszereplős. Van ugye a gyermek, aki legszívesebben a monitor előtt ücsörög és chipset rágcsál meg kólát iszik. Aztán a szülő, aki megbékélt a látvánnyal, hiszen legalább szem előtt van a kölök, és nem éhezik. Végül a tanár, aki elnézi, ha a diák futás helyett csak sétálgat és focizás címén a pályán lődörög, esetleg rendszeresen felmentést ad neki felszereléshiány miatt. A kör bezárul, konfliktus nincs. Csakhogy mozgás sincs. Várható élettartam: harmincöt-negyven év.
Persze senki nem gondolhatja, hogy ez a Netfit majd egy csapásra megoldja a gondot, és minden gyerek fitt lesz. De ha azok, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá, csak egy picit többet sportolnak, már megéri. Ezenkívül lesz egy átfogó és részletes kép az országról, amelynek alapján lehet tervezni és cselekedni. Lépni. Mozdulni. A gyermekeinkért. Ha mi, szülők hagyjuk.