Vélemény és vita

Táguló plakátjelszavak

A jófajta érzékenységünk a sok megpróbáltatás és megaláztatás miatt, úgy veszem észre, átcsapott szélsőséges érzelmekbe, megint hajlunk a végzetesség jegyében gondolkodni

Egy rossz hír szinte a nemzethalálig viszi zilált gondolatainkat, talán másnap fel sem kél a nap, s örökre beborul a Kárpát-medence felett. Lelkesedünk, s aztán kiábrándulunk egy pillanat alatt. Meg is sértődünk a világra: megint nem lett igazunk! Tehetetlenül a levegőbe csapunk: érvényesüljön már az igazunk egyszer az életben! S ne mindig ellenünk fenekedjen a világ! Megsértődünk hamar, ha valami nem úgy alakul, ahogy terveztük: hiúságunk legendás. Mert szeretnénk, ha szeretnének. Pedig a hiúság nagyon veszélyes és főbenjáró bűn is. S nagyon nehéz legyőzni: az egészséges önismeret képes rá, de mi nem nagyon szeretjük az önvizsgálatot. Rossz sejtéseink vannak. Mit találhatunk? A hiúság mellett a restség fényűzését sem engedheti meg magának senki, kiváltképp a közéletben mocorgó atyánkfia vagy leánya. Jelszavakból értünk, gondolják rest jelszógyártók, de jelszavakból valódi érték, tartás, meggyőződés soha nem születik. Minden jelszó sántít is, ha jobban megvizsgáljuk. A csak jelszavakból értő emberek nem engedik meg maguknak a gondolkodás luxusát, s gyanítom, a jelszavak gyártóinak éppen az a céljuk. Még választásokkor is.

Most is választási kampány van. Tényleg sorsdöntő pillanatban vagyunk, s minket kérdeznek majd meg: hogyan legyen? Ha jól belegondolok, választásnak ekkora tétje valóban nem volt még azóta, hogy az istenadta népet odaengedték az urnákhoz, pedig annak már megvan százhetven esztendeje is. Az első, a legszebb választás után, amely „negyvennyolcban” volt, talán 1869-ben volt ilyen nagy a tét. Elfogadjuk-e a „kiegyenlítést”, s hozzákötjük-e megtépázott vitorlázatú hajónkat Ausztriáéhoz, ráadásul úgy, hogy a flotta kapitánya idegen lesz, aki egyszer már megtizedeltette a mi legénységünket. De hát akkoriban még olyan romantikus dolgok is megtörténhettek, hogy egy távollétében felakasztott ember lehetett a mi hajónk új kapitánya, bizonyos Andrássy Gyula gróf, akinek lovas szobra ma is áll fővárosunkban, s vajon áll-e Ferenc Józsefé Bécsben? S akkor még nem is szóltunk a gyönyörű királyné és a „szép akasztott ember” szerelmének legendájáról, s a hatszázalékos választójogról, meg a nyílt szavazás örömeiről. Bor, sör, reggeli, esetleg öt forint egy voksért. Nem is volt drága.

Hasonlóan fontos lehetett az 1920-as választás, s az 1945-ös is. A szavazó népben nem is kellett csalódtunk. Elsöpörte a hisztérikus önjelölt nemzet- és világmegváltókat. A kóros hiúság szellemi és testi bajaitól is szenvedő, kiábrándító történelmi jelenetet rendező Kun Bélát és rossz arcú brigádját. S éppen úgy a politikai rajongás értelmet elemésztő fokán égő Szálasit, és nem kevésbé előnytelen külsejű csapatát. De ezeknek a választásoknak az eredményét „ügyesen kezelték” egyéb eszközökkel. A népakaratot korrigálták, s ez akkor is kiábrándító volt, ha szükség volt rá, mint 1922-ben, s akkor is, ha kényszerre történt, s végzetes következményekkel járt, mint 1945-ben. A rendszerváltoztatás választása is fontos volt, de ott is jött a korrekció kilencvennégyben, amit azóta sem tudunk kiheverni. Sokba került. Minden említett választás kampányában bőségesen zengtek a jelszavakká vált mondatok, szavak. A szavak ilyenkor elveszítik eredeti jelentésüket. Igazság, hazafiság, hazaárulás, nemzet, demokrácia, diktatúra, éhezés, függetlenség, terror, korrupció és a többi. Mint most is. S hányadszor téveszt meg a tolvaj, aki tolvajt kiált? A siker legfőbb záloga az önismeret. De legalább ilyen fontos, ha már megmérettetés van, az ellenfél gondolatmenetének ismerete. S főként az, hogy kire, mire hallgat a nép?

Szerencsére találkoztam egy „ellenzékivel” – nem így mutatkozott be, egyszerűen „demokratának” nevezte magát. Kertelés nélkül elmondta, mit is gondol a mostani választás legfontosabb kérdéseiről. Nem rejtette véka alá azt sem, hogy olyannyira ellenzéki, hogy boldog, hogy nincsenek gyermekei, mert így majd az unokái számára teremtik meg ők a csodálatos új világot. Ez a megközelítés megdöbbentett, elakadt a szavam. Iróniát, esetleg valami kedélyes idézőjelet kerestem a tekintetében, de ott csak hideg tébolyt láttam. Felvetettem neki, hogy a „baloldali” pártok nem fogékonyak a nemzeti elkötelezettség ügyében. Soroltam volna a tényeket: kettős állampolgárság, határon túli magyarok választójoga, idegenek felső határ nélküli betelepítése stb., de ingerülten félbeszakított. „Maga szerint azok a pártok tehát, amelyek figyelmeztetik a magyarságot a tényleges helyzetére, amelyek óvják attól, hogy fejjel menjen a falnak, amelyek emlékezetébe idézik, hogy a demokráciáért való harcával még koránt sem tette jóvá korábbi vétkeit a szabad népek ellen: nemzetietlen pártok?” Itt szünetet tartott, a szemembe próbált nézni, de aranykeretes szemüvegén bántóan megcsillant egy kósza fény, és lesütötte szemét. Aztán várta a hatást. Nem feleltem. Vártam, hogy fedje fel a lapjait, legfeljebb azon merengtem, milyen is a „tényleges helyzetünk”? Milyen falnak is megyünk? De a legnyugtalanítóbb mégis az volt, hogy miféle vétkeinket olvassa ránk? És melyek a szabad népek?

Érdeklődést színlelve bólogattam, de rosszabbul éreztem magam. Egyre izgatottabban szavalta: „egy nemzet önrendelkező joga, beleértve a nemzeti államhoz és néprajzi határaihoz való jogát függetlenül attól a szerepünktől, amelyet a demokráciáért vívott nagy harcban betöltöttünk és betöltünk, nonszensz.” Semmi kétség nem volt, hogy a jelenlegi viszonyokat diktatúraként, a reakció tobzódásaként értékeli. Ezt már magamra vettem. Kérdeztem, hogy miért is diktatúra ez, de nem válaszolt, csak fölényesen mosolygott. „Hát maga is” – ez volt a tekintetében.

Szembesíteni próbáltam, hogy vezércikkeket ír egy napilapba, hetente nyilatkozik több tévé- és rádióállomás műsoraiban, blogja van, egyetemi tanár, s majd akadémikus is lesz, akárki meglátja. (Az adminisztrációs „folyamatot” már elindította.) Gyakran jár külföldre, előadásokat is tart, megjelennek írásai is. Számos kitüntetés birtokosa, egyiket nemrég „ezektől” kapta, és nyert pályázaton egy jelentős összeget. Közben minden következmény nélkül tolvajnak, diktátornak nevezhet bárkit politikai ellenfelei közül. A haja szála sem görbül. Megsértődtem, nem is tudom miért, talán a hiúságom vagy a restségem tört fel? De próbáltam önuralmat gyakorolni. Csak semmi hisztéria! A pult mögötti tükörben láttam magunkat. Ő tűnt idegesnek. A poharával babrált, szemüvegét igazgatta. Nem tudott a szemembe nézni. Alakja komikus fénytörést kapott, púposnak tűnt.

Kicsit kisétáltam a kertbe, megcsodáltam a felhő mögé rejtőző holdat, boldogan szagoltam bele a fenyőkből áradó hűvös illatokba. Metsző hideg szél fújt a Duna felől, de nem bántam. Inkább jólesett. Mire visszatértem, már egész kis csoportnak magyarázott. Éppen szónoki kérdést tett fel jobb karját magasba emelve: „mi rejlik a mögött a vád mögött, hogy mi denunciáljuk a magyarságot a külföld felé? Az, hogy nem kenjük el a magyar reakció bűneit, hogy nem szépítjük a politikáját.” Nyilván valaki megkérdezhette, miért nyilatkozta egy német lapnak, hogy Magyarországon fasisztoid diktatúra van. Néhányan legyintve otthagyták, de maradtak is.

Már nem mentem vissza hozzá, de hallottam, hogy egy szép szemű, barna lány megkérdezte: miféle reakció? S talán rosszabbak vagyunk mindenki másnál, azért nem kár értünk? A szemüveges meghökkent. Dadogni kezdett, maga elé motyogott. Ilyesmit: „Petőfivel: szégyenlenetek kell magatokat! Ady is megmondta: a magyar csak kavarta!” Aztán már összefüggéstelenül: ne legyenek illúzióik, soviniszták! „Ebben az értelemben” – tette hozzá jelentőségteljesen. Ennyit mondott és fizetés nélkül távozott. A lány egy félbehagyott mosollyal elment táncolni. Én lehangoltan fizettem, s azon merengtem, melyik plakátjelszó tágulhat ki ilyen hiúsággá, s megragadja-e penészes szagával a nyílt utcán lépkedő gyanútlan embert?

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom