Vélemény és vita
Szóból vagy erőből
Jött a pörölycsapás, amikor plakátokon mertük elmondani, hogy a Juncker–Soros-tandem bizony bevándorláspárti
Nagyon szép és bölcs közmondásai, szólás-mondásai vannak a magyaroknak, köztük például az, hogy szóból ért az ember. Bölcsesség és igazság ide vagy oda, sajnos a világ olyan, hogy inkább erőből értenek az emberek, szóból kevésbé. Kivált a nagy népek – bocsánat, a nagy létszámúak – gondolják azt, hogy nekik van joguk megmondani, merre forogjon a Föld. Hogy a többség legyőzi a kisebbséget, sajnos háborúk esetében is többnyire igaz, az ész és az intelligencia másodlagos, vagy még annál is kevésbé játszik szerepet. Csak a mesékben győz a legkisebb, a szegény, de okos, továbbá a mesékben van az adott szónak hitele. A való életben, kivált a politikában, meg a pénzvilágban, nem így áll a helyzet. A pénz beszél, a kutya meg ugat, ha már a mondásokkal kezdtük.
A fenti megállapítások március fontos politikai eseménye, az Európai Néppárt közgyűlése kapcsán jutottak eszembe. Nem vagyok politikai elemző, így csupán állampolgárként mondom el véleményemet a nagy érdeklődéssel övezett tanácskozásról. Nos, ha én gyártanék szólásmondásokat, akkor azt, hogy „szóból ért az ember”, megtoldanám még eggyel. Igaz szóból. Mert az a sok hazugság, csúsztatás, rágalom, amit az Európai Parlamentben az elmúlt években hallhattunk Magyarországról (más államokról is, de azt most hagyjuk), számomra azt bizonyította, a szavaknak nincs sok értelme. Nem használhatók már a másik meggyőzésére, mert előre eldöntött intézkedések vannak, amelyek nem nyílt vitákban, hanem mutyiban tartott háttérbeszélgetéseken születnek, ahol – Soros urat ismerve például – jó okunk van feltételezni, hogy nagy szerepet játszik a pénz, mert tényleg a pénz beszél.
Szólásszabadság nincs, hiszen akkor jön a pörölycsapás. Jött is, amikor például plakátokon mertük elmondani, hogy a Juncker–Soros- tandem bizony bevándorláspárti. És mert ezt elmondtuk, sőt bizonyítani is sikerült, hát magunkra haragítottuk az uniós törvényhozók jelentős hányadát. Akik a Néppártból való kizárásunkat óhajtják. És a hazugság, a szavak becsületének megrontása folytatódott.
Mert a közgyűlés másnapján a The Economist például arról írt, a Néppártba tömörült pártok úgy döntöttek, felfüggesztik a Fidesz tagságát. Holott az igazság az, hogy a Fidesz függesztette fel egyoldalúan a tagságát, nem hagyva időt, hogy ezt mások tegyék meg. Illenék tehát pontosan fogalmazni. A politikában az ilyen kicsiny különbségek bizony számítanak. Miként az sem mindegy, hogy valahol osztogatnak vagy fosztogatnak. Nekünk tehát nem szabad nyíltan elmondanunk a véleményünket az unió döntéseiről, tisztségviselőiről. És azt sem tudhatjuk meg, valószínűleg sosem, kivel és miről kötött háttéralkut Weber úr annak érdekében, hogy megszerezze az uniós csúcsjelöltséget. Cseppet sincs kizárva, hogy feltételül szabták egyesek a Fidesz kizárását. Válaszra ne várjunk. A háttéralkuszok tudnak vigyázni titkaikra. Tényleg, elhiszi még valaki, hogy a migránsáradattal küszködő, s egyre elégedetlenebb svéd embereknek, az ottani konzervatív pártok tagjainak az a legfontosabb, hogy levelet írjanak a Néppárt jelenlegi elnökének, amelyben a Fidesz kizárását kérik? Merthogy még februárban ilyen levél érkezett a Néppárthoz. A kéréshez nyomban más pártok is csatlakoztak, olyanok, amelyeknek ez eddig nem jutott eszébe. Nincs ezeknek más gondjuk? Vagy annyira ostobának néznek minket, hogy elhisszük ezt a dajkamesét?
Hadjárat folyik tehát ellenünk, és kapnak ebből majd mások is, ha merik nem támogatni a bevándorlást – amellyel már most sem tud megbirkózni a migránspártoló elit –, ha kételkednek a multikulturalizmus értelmében, ha nem viselik el a merényleteket, valamint nemtetszésüknek adnak hangot, ha újabb és újabb agyament álliberális tervről hallanak. És ezzel azt is állítottam, hogy a hadjárat nem fog megszűnni. Manfred Weber és a többi pozícióra leső uniós aspiráns pedig továbbra is imamalom módjára fogja ismételgetni: a pártcsalád értékei nem képezik vita tárgyát. Mi pedig továbbra is hiába várunk arra, hogy megtudjuk, mik ezek az értékek. Egy viszont biztos. A nyílt szó nem érték. Csak az erő.
Fentebb mesehősöket is emlegettem. Az ő történetük azt tanítja nekünk a kudarcról, hogy nem azonos a bukással, mert a kudarc a sikerhez vezető út része, amely lehetőséget kínál új dolgok kipróbálására, s arra, hogy új utakon érjük el a célt. És a mesehős sok küzdelem után mindig elnyeri a jutalmát. Az igazságtalan, a zsarnok pedig megbűnhődik. E pár mondat igazságán elgondolkodtam. Pesszimista volnék? Az járt ugyanis a fejemben, hogy az élet sajnos ritkán meseszerű. Meg az a mondás – ha már szólásokról is esett szó –, hogy sok lúd disznót győz. Elnézést, ha a ludakat megbántottam.
A fenti megállapítások március fontos politikai eseménye, az Európai Néppárt közgyűlése kapcsán jutottak eszembe. Nem vagyok politikai elemző, így csupán állampolgárként mondom el véleményemet a nagy érdeklődéssel övezett tanácskozásról. Nos, ha én gyártanék szólásmondásokat, akkor azt, hogy „szóból ért az ember”, megtoldanám még eggyel. Igaz szóból. Mert az a sok hazugság, csúsztatás, rágalom, amit az Európai Parlamentben az elmúlt években hallhattunk Magyarországról (más államokról is, de azt most hagyjuk), számomra azt bizonyította, a szavaknak nincs sok értelme. Nem használhatók már a másik meggyőzésére, mert előre eldöntött intézkedések vannak, amelyek nem nyílt vitákban, hanem mutyiban tartott háttérbeszélgetéseken születnek, ahol – Soros urat ismerve például – jó okunk van feltételezni, hogy nagy szerepet játszik a pénz, mert tényleg a pénz beszél.
Szólásszabadság nincs, hiszen akkor jön a pörölycsapás. Jött is, amikor például plakátokon mertük elmondani, hogy a Juncker–Soros- tandem bizony bevándorláspárti. És mert ezt elmondtuk, sőt bizonyítani is sikerült, hát magunkra haragítottuk az uniós törvényhozók jelentős hányadát. Akik a Néppártból való kizárásunkat óhajtják. És a hazugság, a szavak becsületének megrontása folytatódott.
Mert a közgyűlés másnapján a The Economist például arról írt, a Néppártba tömörült pártok úgy döntöttek, felfüggesztik a Fidesz tagságát. Holott az igazság az, hogy a Fidesz függesztette fel egyoldalúan a tagságát, nem hagyva időt, hogy ezt mások tegyék meg. Illenék tehát pontosan fogalmazni. A politikában az ilyen kicsiny különbségek bizony számítanak. Miként az sem mindegy, hogy valahol osztogatnak vagy fosztogatnak. Nekünk tehát nem szabad nyíltan elmondanunk a véleményünket az unió döntéseiről, tisztségviselőiről. És azt sem tudhatjuk meg, valószínűleg sosem, kivel és miről kötött háttéralkut Weber úr annak érdekében, hogy megszerezze az uniós csúcsjelöltséget. Cseppet sincs kizárva, hogy feltételül szabták egyesek a Fidesz kizárását. Válaszra ne várjunk. A háttéralkuszok tudnak vigyázni titkaikra. Tényleg, elhiszi még valaki, hogy a migránsáradattal küszködő, s egyre elégedetlenebb svéd embereknek, az ottani konzervatív pártok tagjainak az a legfontosabb, hogy levelet írjanak a Néppárt jelenlegi elnökének, amelyben a Fidesz kizárását kérik? Merthogy még februárban ilyen levél érkezett a Néppárthoz. A kéréshez nyomban más pártok is csatlakoztak, olyanok, amelyeknek ez eddig nem jutott eszébe. Nincs ezeknek más gondjuk? Vagy annyira ostobának néznek minket, hogy elhisszük ezt a dajkamesét?
Hadjárat folyik tehát ellenünk, és kapnak ebből majd mások is, ha merik nem támogatni a bevándorlást – amellyel már most sem tud megbirkózni a migránspártoló elit –, ha kételkednek a multikulturalizmus értelmében, ha nem viselik el a merényleteket, valamint nemtetszésüknek adnak hangot, ha újabb és újabb agyament álliberális tervről hallanak. És ezzel azt is állítottam, hogy a hadjárat nem fog megszűnni. Manfred Weber és a többi pozícióra leső uniós aspiráns pedig továbbra is imamalom módjára fogja ismételgetni: a pártcsalád értékei nem képezik vita tárgyát. Mi pedig továbbra is hiába várunk arra, hogy megtudjuk, mik ezek az értékek. Egy viszont biztos. A nyílt szó nem érték. Csak az erő.
Fentebb mesehősöket is emlegettem. Az ő történetük azt tanítja nekünk a kudarcról, hogy nem azonos a bukással, mert a kudarc a sikerhez vezető út része, amely lehetőséget kínál új dolgok kipróbálására, s arra, hogy új utakon érjük el a célt. És a mesehős sok küzdelem után mindig elnyeri a jutalmát. Az igazságtalan, a zsarnok pedig megbűnhődik. E pár mondat igazságán elgondolkodtam. Pesszimista volnék? Az járt ugyanis a fejemben, hogy az élet sajnos ritkán meseszerű. Meg az a mondás – ha már szólásokról is esett szó –, hogy sok lúd disznót győz. Elnézést, ha a ludakat megbántottam.