Széplelkű lázadók

Szegedi pedagógusok törnek a miskolciak babérjaira – miután a miskolci Herman Ottó Gimnázium nyílt levelével indult tavalyi „tanárlázadás” kifulladni látszott és a Tanítanék Mozgalom kockás köreinek alakítása sem ment jobban, mint a kör négyszögesítése egy átlag hetedikesnek, a kitartó ellenállók nemrég létrehozták a Szegedi Tanárok Együttműködési Platformját.

Az új forradalmi sejt A szakma becsületéért című kiáltvánnyal igyekszik berobbanni a köztudatba, egyelőre csekély sikerrel, hiszen két hét alatt mindössze kétszázötven lájkot gyűjtöttek.

Holott a kiáltvány szövegével tulajdonképpen bármely pedagógus egyetérthet. Vélhetően éppen ez a hiba: nem arról írnak, hogy a helyzet elviselhetetlen és a kormány azonnal mondjon le – ebből összejönne pár ezer lájk –, hanem, hogy „mi vagyunk felelősek a jövőért”, meg hogy „rajtunk múlik, hogy a mai gyerekek milyen felnőttekké válnak, képesek lesznek-e megküzdeni a rájuk váró kihívásokkal”, meg az, hogy „példaként szolgálunk a számukra.”

Aztán következik némi dacoskodás: „Tanárok vagyunk, nem katonák. Nem tartozunk feltétlen engedelmességgel senkinek, és a gyerekeket sem engedelmességre kell nevelnünk, hanem észszerű, egymás tisz­-teletén alapuló együttműködésre. Nem parancsokat kell végrehajtanunk, nem tanterveket vagy tananyagokat kell megtanítanunk. A munkánk eredményességét nem azon mérhetjük le, hogy milyen órát tartottunk. A mi munkánknak egyetlen mércéje van: az, hogy a tanítványaink sikeres és boldog emberekké válnak-e vagy sem.”

Ez ismét nagyon szép, de szülőként mondhatjuk rá, hogy elég nehéz lenne e szerint minősíteni a pedagógusokat, mivel a „sikeres és boldog emberré lett diák” mérőszámát sajnos még nem dolgozták ki, márpedig legtöbbünk igenis szeretné tudni, milyen színvonalon oktatják a gyermekét, továbbá elvárjuk, hogy megtanítsák neki az alapvető tudnivalókat, valamint egyáltalán nem bánjuk, ha tiszteletet és önfegyelmet is követelnek tőle, mivel ezekre szüksége lesz egész élete során.

„Tegyünk érte, hogy az iskola jobb legyen!” – zárul a kiáltvány. Ez célnak üdvözlendő, de forradalmi hevületnek kevés. Pedig a dokumentum hét aláírója között gyakorlott tüntetők vannak, akik amúgy nem idegenkednek a kemény megfogalmazásoktól.

A szerzők közül talán a legismertebb a genderkutató Barát Erzsébet, a Szegedi Tudományegyetem Angol-Amerikai Intézetének és a Közép-európai Egyetem Társadalmi Nemek Tudománya Tanszékének docense. Pedagógusi képességeiről az egyetemi tanárok jellemzésére létrehozott Markmyprofessor.com oldalon vegyes képet találunk, hallgatóktól kapott összesített érdemjegye 2,67, ami nem túl rózsás, gender studies előadásairól pedig többek közt ilyeneket olvashatunk: „Militáns, kompromisszumot nem tűrő hozzáállás, rigolyás és agresszív előadásmód, nehezen elviselhető hangnem.” Vagy: „Engem kirázott a hideg az óráin, sajnos negatív értelemben. Ráadásul sosem akarta őket befejezni, és olyan volt, mintha egy színésznő állt volna előttünk, csakhogy néha már ijesztő dolgokat produkált.” A tanárnő lelki finomságait Facebook-oldalán például egy „Szarjál Rogáncili” feliratú tacepao mutatja, vagy az az általa megosztott dalocska, amelynek egyik strófája így hangzik: „B...ódjál meg KDNP, s külön Semjén Zsót (...) Lóf...t kapjon Harrach Péter ne pedig több fényt / Ha eltűnnétek mind a f...ba az lenne a szép.”

De ilyesmivel mégsem lehet indítani a pedagóguslázadás újabb hullámát, így hát maradnak a szép szavak. Egyelőre. Ennyit a példamutatásról.