Vélemény és vita

Szálljon minden

A megbillent kereszt, a csillogó víztükör, a becsukódó ajtó: minden rád emlékeztet

Mondjam, hogy vesszen minden? Menjen. Elengedem. Menjen a Jézust ábrázoló szőttes, nem értékes. Rómában vettük, egy vacsoránk bánta. Nagyon örültünk neki. A Trevi-kút környékén bukkantunk rá. Nem tudom, miért döntöttünk a vásárlás mellett, de mint mindig, teljes volt az összhang. Szálljon az „ónémet asztal”, amelyet édesanyám szerzett valahol, nagyon olcsón, s három lakásunkban ott állt az ebédlőben kecsesen lekerekített formáival, masszív lábaival, amelyek közül egyiket még apám javította, örökölt, dédelgetett asztalosmesterségével. Szálljon a nagymamám szekrénye, amelyben a Prohászka-összest tartotta, minden viszontagság ellenére. Megmentette az oroszoktól (kiszórták, kettő vagy három kötet el is veszett), de összeszedte, vitte a kitelepítésbe a kuláklista idején, s vissza is hozta, a visszavásárolt és újjáépített házukba, a hatvanas években. S őrizte férje halála után is negyed századig, a Bibliával, kalendárium­mal, sokfelől hozott fényképpel, giccses ajándékkal. Menjen a szekrény, s vele minden emlék, amely most is itt áll: kis porcelánok, érmek: nincs értékük. Egy hal, egy mókus, egy elefánt.

Szálljon a parasztbútor, amit unokatestvérem hozott teherautóval, nagy hitvesi ágy, három szekrény, akasztós is, polcos is, s az ágy fölül a kereszt is, amelyet magam fabrikáltam, és egyszer, rossz jelként ketté is vált. Úgy esett le nesztelen a fehér falról. Menjen a konyhabútor, amelyet napokig mostunk, csiszoltunk, sikáltunk, hogy végre tiszta legyen, miként a villanytűzhely is, amely aztán valahogy tönkrement, az sem ér semmit. Repüljön a fürdőkád is, rettenetes ócska, ki fürödne benne, pedig én magam tettem rendbe, festettem át hófehérre. Szálljanak a keretben lévő képeslapok a régi Balatonról, Révfülöpről, Tihanyról. Pia­cokon kerestem őket, s találtam is nagy örömmel, lám, még gőzös járt a Balatonon, s a révfülöpi móló pont olyan ma is, mint ötven éve. A Hullám „hostel” is vendégeket fogad, kispénzű fiatalokat. A vízen a vitorlások elegánsan megdőlnek a szélben, s talán majd mi is veszünk hajót, ha lesz rá időnk és pénzünk.

Nem így lett. Repüljön hát a tizenkét tölgyfa s az egyetlen bokor is, amit Csillaghegyről hoztunk, s túlélte a fák tövében a mostoha sorsot, repüljenek az este poroszkáló sünök, a fákon kopácsoló harkályok s az a mókus is, aki egyszer felült ide a teraszra, és érdeklődve bámult a fénybe. Menjen a kígyó, amelyet megláttam egyszer, de soha sem mondtam el senkinek. Úgy véltem, legfontosabb, hogy a lányok gondolatait megvédjem, hogy soha ne féljenek. A félelem mindent elront. Ezt már tudtam. Majd én figyelek – gondoltam, s az úton átkarikázó esetlen lényt többet nem láttam. A kocsiban ott ült G. is. Vajon ő látta? S ő sem szólt. Így is védtük egymást, furcsa hallgatással.

Egyszerre repüljön minden, a Led Zeppelin-plakát, az emeleti fürdőszoba, amelyet soha nem sikerült rendbe hozni, menjen a tálaló, amit még a Tűzoltó utcában vettünk a nagy „bútorbizományiban”, a könyvszekrény is, s akkor már szálljon belőle az összes könyvünk is, azok is, amelyeket mi írtunk, lássuk, mi lesz a sorsuk? Melyik szemétdombra kerülnek?

Szálljanak a pincéből a tíz éve felfújt matracok, amelyek alig eresztettek, a sparhelt is, amit soha nem használtunk, de akartunk, mert úgy terveztük, hogy sütni, főzni fogunk benne és rajta. Mert más lesz annak az íze. Szálljon a cserépkályha is, amivel annyi gond volt, át is rakattuk, egyszer fél méterre tőlem fel is robbant, de semmi bajom nem lett, meg sem ijedtem, s milyen boldog voltam, hogy G. belül alszik, s akár a testemmel is felfogtam volna a robbanás erejét. Menjen a grillsütő, amelyen a rablóhúsaim általában túlsültek, a gulyásaim elfőttek, de a tűz melege és fénye misztikus varázsködöt teremtett a hatalmas tölgyek alatt. S már ezért megérte. A tűzért, mely most felrepülhet, mint élénk madár a fák ágaira, s onnan versenyt melegíthet a Nappal.

Nem tudom már, hogyan is volt pontosan. A leghatározottabban emlékszem, hogy nem akartam kertes házat, mert láttam, a szüleim mennyit küszködtek vele. Anyám utálta is. Állandóan a házon meg a kerten dolgoztak, valami mindig elromlott, messze is volt mindentől. Anyám talán szeretett volna színházba járni, beülni egy presszóba, inni egy jó kávét. Nem lett belőle semmi. Aztán mi is kertes házba költöztünk. Sem én, sem G. nem akarta, de valamilyen erős vágy kerített hatalmába minket. A világ végére mentünk, nagyon megbántuk, de aztán már nem volt menekvés, legfeljebb jobb helyen, jobb ház. Az egészen bizonyos volt, hogy telket, üdülőt végképp nem akarunk, ennek béklyózó voltát annyiszor éreztem. G. sem mutatott semmi ilyen érdeklődést. Mégis, amikor a negyvenes éveink elejére értünk, keresni kezdtünk házakat. Talán egy új közös, kézzelfogható vállalkozás inspirált. Lányaink növögettek, könyveink meg-megjelentek, tévéműsorunk is sikeres volt. Miféle vágy lehetett ez? Kiismerhetetlen pillanat volt. Mindenfelé jártunk, a Dunántúlon, a Balatonnál, s így jutottunk ide. Beleszerettünk a pálkövei tölgyesbe, a kővágóörsi időutazásba, a Káli-medence ravasz vonzásába, a Balaton selymes simogatásába, az itteni teherkikötőbe, ahol a kőcsúszdák még álltak, Bajcsy-Zsilinszky Endre part menti házába, az út menti csodás fasorokba, a szél susogásába, amely egymillió levél pendülésén át jut el az érzékszervekig, Révfülöpbe is, amely már a római korban… Valahogy így történhetett.

G. nagyon jó úszó volt. Ötszáz méterre beúszott a tóba, onnan gyönyörködött a látványban, a badacsonyi lankákban. Én kint a parton székemben távcsővel kerestem, de már néha úgy sem láttam. (Sokat úszott víz alatt.) Volt, hogy már idegesen pásztáztam a távoli vizeket, s egyszer csak felbukkant a parti lépcsőnél. Megtörölgettem, gyorsan kocsiba ültünk, ez már legtöbbször estefelé volt. Akkor szeretett úszni. Egyedül talán csak ott lehetett kint a nyílt vízen. Igen, azért merészkedett olyan messzire. De jó, hogy nem mentem vele. Ott boldog volt. Láttam a szemén, amikor visszaért. Százszor elmondta, milyen csodát látott, de nem hívott soha. Most úgy érzem: ezért volt. Minden ezért volt. Köszönet az Úrnak, hogy így lehetett.

Szálljon ez is. Az emlékek úgyis bennünk élnek. Igaz? Vagy kellenek a tárgyak, terek, felületek? Kellenek a hatalmas fák, melyek koronái között szinte lopva lehet meglátni a kék ég mindenségét? Szálljanak az emlékek is, de akkor mind együtt. Nem tudok választani, mi maradjon meg, mi vesszen. Nem tudom, mennyit és mit tudtunk átadni gyermekeinknek, unokáinknak. Remegve kérem a Mindenhatót, hogy a jobbik felünk legyen a maradandó. S abból valami továbbéljen. Itt e hang. Itt e nesz. Itt e fény. Sejtelmes, félelmetes, ijesztő. Mit súg Marcus Antonius? Ki közelít? Micsoda villámlások itt a hegy fölött és szemközt is, a másik parton.

Pedig ebben az erdőben nem laknak szellemek. Elköltöztek. Száz éve még itt suttogtak mindenfelé, de azóta sok fát kivágtak, állatot kiszorítottak, mégis, itt valami visszahozhatatlan érték belemumifikálódott a levegőbe, a földbe, a vízbe. Ezernyi fénypont égen és vízen emlékeztet rá.

Szálljon ez is, de ne nekem kelljen kimondani az ítéletet. Nem tudom eldönteni, mi kerüljön a kis bárkára, mi értékes, s miért nem kár. S ha bárka sincs? Annyi minden veszett már, annyi élet, terv, álom és vágy. Elvesztek, s elvész a virágnak virága is, elvész a bánat is, az öröm is, a gyász is, a boldogság is, elvész a félelem és a remény is. Most itt, a pálkövei erdőben is, döntenem kell. Látjátok, milyen dölyfös, dacos, még mindig életet álmodó a lelkem? Hiszen úgysem lesz erőm. Döntés az is, ha meglátjuk a szakadékot, s visszalépünk: majd úgyis beszippant valamilyen predesztinációs erő. Várok. S reménykedek a kegyes végkifejletben. Látom az Úr felemelt mutatóujját s szigorú tekintetét. A megbillent kereszt, a csillogó víztükör, a becsukódó ajtó: szerelmem, minden rád emlékeztet. Szálljon minden el a friss szélben, talán nekem is könnyebb lesz kihullani az időből, ha nem is megfontoltan, de még békében önmagammal és a világgal.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom