Vélemény és vita
Sótlan betonfőzelék
A panaszáradatból úgy tűnik, a gyerekek eddig habzsolták a menzai mannát, és csupán a szeptemberi átállás óta jöttek rá, hogy anyuci főztje finomabb
Az iskolai menzáról évtizedek megszépítő távlatából lehetnek ugyan nosztalgikus emlékeink, de ahhoz egy emberöltő is kevés, hogy az ott feltálalt fogásokra mint különleges ínyencségekre emlékezzünk. Mégis, az új közétkeztetési rendelettel kapcsolatos megnyilvánulásokat hallva az ember elbizonytalanodik, lehetséges, hogy gourmet konyhák százait lehetetlenítette el az egészséges táplálkozás jegyében született szabályozás? Talán az eddig rendszeresen feltálalt ételköltemények nagyszerű receptjeit kell most végleg asztalfiókba zárniuk a közintézmények mesterszakácsainak?
A panaszáradatból úgy tűnik, a gyerekek eddig habzsolták a menzai mannát, és csupán a szeptemberi átállás óta jöttek rá, hogy anyuci főztje finomabb. Mert mindenütt arról olvasunk, hogy a tanév kezdetén hatályba lépő rendelet nyomán a gyermekek gyakorlatilag éheznek az óvodában és az iskolában, mivel képtelenek megenni az új előírások szerint készült ételeket.
Minderről pedig természetesen kizárólag a kormány tehet. Még véletlenül sem a szülő, aki abbéli igyekezetében, hogy jó étvágyúnak láthassa csemetéjét, vagy egyszerűen lustaságból, már kicsi korától leginkább olyasmiket tesz elé, amiket általában kedvvel fogyaszt: sült krumplit ketchuppal, pizzát, palacsintát és hasonlókat. És ha kezdetben próbálkozott is az anyuka vitamindúsabb táplálékokkal, hamar feladja, miután a zöldség és gyümölcs rendszeresen ott marad a tányéron, az viszont, amiben elég sok cukor vagy só van, valószínűleg eltűnik onnan.
Az így cseperedő srácok nyilván nem rajonganak a gyümölcsben, zöldségben, állati fehérjében gazdag, de sóban, cukorban, adalékanyagokban szegény reformmenzáért. De idővel megszokhatják. Feltéve, ha a konyhán a lehetőségekhez mérten igyekeznek ízletes ételeket előállítani. Az eddigi tapasztalatok szerint azonban sok helyen kicsit sem igyekeznek. A nemrég indult ellenőrzések alapján, ha csak piszkálgatják az ebédet a gyerekek – és a tanárok –, annak oka az is lehet, hogy a szakács figyelmen kívül hagyja azt a fontos előírást, miszerint a sótartalmat nem egyik napról a másikra kell csökkenteni, hanem fokozatosan. Az újonnan megszabott maximális mennyiség csupán a 2021. szeptember elsejétől készülő ételekre érvényes, éppen azért, hogy lassan, évről évre szokhassanak hozzá a menzák vendégei az egyre sószegényebb ízvilághoz.
Ne szépítsük: ahol eddig olyan vacakul főztek, hogy az ételnek csak a só adott valami ízt, és most – a fokozatossággal nem pepecselve – egyszerűen kihagyják belőle, ott érthető, hogy nem arat osztatlan sikert a reformkonyha. Ebben az esetben nem a rendeletet kellene szidni, hanem komolyan elbeszélgetni a főszakáccsal.