Soros György Európa-víziója

A szülő magyar hazát 1947-ben elhagyó milliárdos egy kis londoni befektetési bankban tanult bele a mindenféle árfolyamok (részvények, kötvények, nemesfémek, devizák stb.) mozgása idejében történő kikémlelésébe és haszonszerző kihasználásába. Az ezeken a mozgásokon, mozgatásokon szerzett hasznok képezik irdatlan pénzvagyona forrásait. Könnyen nagy összegű pénzzé tehető, a politikában bennfentes kapcsolatai sem lehetnek akármilyenek, amit jól jelez, hogy időről időre szinte kötelességszerűen teljesít saját forrásai terhére balliberális köröknek politikai haszonszerzést jelentő missziókat, jórészt civilszervezeti köntösökbe öltöztetve, de időnként maga is a nagypolitika színpadára lép.

Ezt tette akkor is, amikor migráns­ügyben a tömeges bevándoroltatás – és nem egyszerűen a bevándorlás – kéretlen szószólója és idegenvezetője lett, valamint legutóbb is, amikor megjelent az Európai Parlament szakbizottságai előtt és vázolta a szerinte követendő utat, ami Európát a többszörösen kimélyített válsággödörből kiránthatja. (Szigorúan zárójelben jegyzem meg, hogy érdekelne az az ügyrend, amely az ilyen szakbizottsági fellépéseket az olyan kívülállók, mint Soros György eseteire szabályozza, számukra lehetővé teszi, mert gondolom, többen is szót kérnének, de valahogy mégsem kapnak.)

Soros György az általa támogatott és ma a válságot leginkább elmélyítő migránskérdés megoldására olyan választ ad, amely nem más, mint az európai értékek azonnali lebontása és egyben javaslat más értékrend(ek) elfogadására. Azt állítja, hogy a bevándoroltatás nem veszély, hanem esély Európa számára, amire áldoznia kell, számításai szerint évente jelenleg harmincmilliárd eurót. Ennek forrásaiként pedig részint a fejletlenebb területek szolidaritási alapon történő felzárkóztatását szolgáló kohéziós alapokat és az európai biztonságos élelmiszer-ellátást célzó közvetlen mezőgazdasági kifizetések kasszáját találja meg mint megkurtítandó forrást.

Két olyan összetartó értéket ér javaslatával találat, amely épp ahhoz járult hozzá, hogy a 28 tagúra bővült uniót összetartsa. A két kassza 25-30 százalékos csökkentése alapjaiban rázná meg az uniót, amiért Soros a migránsokat ajánlja cserébe. Hazánkra vetítve az elvonás mértéke legalább 1-1,5 milliárd euró lenne – évente. Soros pontosan felmondta a rá kirótt leckét, s továbbmegy annál, hogy csak átszerkesztené Európát migránsügyi szervezetté. További ötletei közé az is betüremkedett, hogy javasolja az unió­nak az önálló jogon történő adókivetést. Európai szintű üzemanyagadóra gondolt indításként. Szeretve Tisztelt Soros György, ahol adót lehet kivetni, ott megjelenik az államiság, ezt nem szabad elfelejteni, de ezt ön nyilván pontosan tudja! Szóval előre az Európai Egyesült Államok irányába? Hát igen, hiszen akinek vannak saját, jól kalkulálható adóbevételei, mint az üzemanyagokra kivetett adók, annak hitelt is könnyen adnak, talán éppen azok a körök, amelyek önt pénzt érő piaci tippekkel ellátják.

Azt sem lehet mondani, hogy Soros György a levegőbe beszélne, és ne érezne talajt a lába alatt. Az Európai Unió azzal, hogy az eurót közös pénznemként bevezette, soha nem látott kísérletbe fogott, hogy felülről szervezzen szuperállamot. Történelmi tapasztalat csak arra van, hogy alulról szerveződve szerves folyamatként jön létre állam, ami adóztat és egyben saját pénzt is üzemeltet. A permanens válságba került euró azonban olyan pénznem, amelynek pénzforgalmi szabályozásához Európának van a legkevesebb köze. Sokkal több köze van ahhoz az amerikai központi banknak, a Federal Reserve-nek.

Erre a 2008-as pénzügyi válságkapcsán kétségtelen bizonyíték keletkezett. A likviditási válságba került bankok nem tudtak pénzt (eurót) kapni az Európai Központi Banktól, de kisegítette őket dollárral az amerikai központi bank. A kapott dollárt könnyűszerrel átváltották euróra. Ki is irányítja akkor az európai pénzügyeket? Nem más, mint az amerikai államtól is független, magántulajdonban lévő Federal Reserve Bank.

Bizony, így szerveződik felülről magánpénzügyi alapon az európai szuperállam, erről és nem másról van szó. Soros víziója is erről szól.

Mindezek tükrében közelebb kerülünk a rejtély megoldásához, ahhoz, hogy Soros Györgynek miként adatott meg a lehetőség, hogy mindezt a szakbizottságok előtt kifejthesse. Kizárólag olyan módon, hogy a szuperállamötletnek bizony vannak az Európai Bizottságban, az Európai Parlamentben és egyes tagországok vezetői között is avatott európai úttörői. Olyan mozgalmárok ők, akik ahelyett, hogy az európai vívmányok lebontási kísérletén megbotránkoznának, teret adnak olyan nézeteknek, amelyek, ahogy Soros György is szorgalmazza, a szolidaritási közösség lebontását és az európai szuper(magán)állam felépítését célozzák. Sőt mi több, ezt, ha lehet, azonnal összekapcsolnák az amerikai gazdasági térrel, hiszen erről szól a nagy titokban és vontatottan haladó tárgyalás a TTIP-ről, a térséget felölelni készülő kereskedelmi és beruházási partnerségről. Ez valójában nemzetközi nagycégek nem fogyasztóbarát termékeinek európai elterjesztését, az amerikai, kevesebb hatósági védelmet nyújtó pénzügyi-szolgáltatási termékpaletta átvételét jelenti, és ami még fontosabb, a nagycégek feletti bíráskodás kivonását a kárvallott nemzetek joghatósága alól.

Soros György természetét és jellemrajzát ismerve az a kérdés, hogy ez a vízió a nyerő, vagy az európai nemzetek szolidaritásán alapuló együttműködés visszaállítása, vagy esetleg a kettő harcából adódó teljes széthullás. A választók nemtetszése már nyilvánvaló, de azt még nem tudni, hogy mindez milyen politikai erőket hoz a felszínre. Minden korábbinál nagyobb szükség van tehát a higgadt mérlegelésre, hogy elkerülhetők legyenek az érzelmi alapú, de eredményüket tekintve nemzetrontó megoldások.