−Előd
ĀA kiinduló helyzet ma kísértetiesen hasonlít az 1918-asra. Rajtunk múlik, hogy a járvány leküzdésének és a gazdaság működtetésének bonyolult kölcsönhatását jól értelmezzük-e, jó időben születnek-e meg a szükséges döntések
ĀÉrdekes, hogy a mai balliberálisok még a látszatát is kerülik, hogy hasonlóságot mutassanak a kommunistákkal, pedig a lényeget tekintve nem hasonlók, hanem ugyanazok. Ezért ragaszkodnak a jegybankok függetlenségéhez is
ĀA történelem az élet tanítómestere. Ha valaki nem tanul belőle, arra ítéltetik, hogy sok szörnyűséget újra átéljen, szól a tanítás. Bizony ez így van és lesz a jövőben is
ĀHárom évtizednyire vagyunk a rendszerváltozástól. Az egyik nagyon fontos eseménysor, az állami és más közösségi tulajdonok magántulajdonokká alakítása is több mint két évtizede befejeződött
ĀA világ működését koordináló nemzetközi szervezetek óriási erőforrásokat biztosítanak a közbeszéd alakítására is annak érdekében, hogy az arról szóljon és úgy, ahogy az az ő érdekük
ĀAmiért néhány éve még közéleti megkövezés járt, amit idült összeesküvés-elméletnek volt kötelező titulálni, az mára maga a rögvalóság. Ezen a bázison ébredt öntudatra a pénzvilághatalom főhadiszállásának számító Egyesült Államok népének józan többsége
ĀMiként reagál majd az EU, vajon támogatja-e azokat szeparatizmusukban, akik maradni akarnak, vagy éppen semleges marad? Emlékezzünk: a katalán függetlenségi törekvéseket az unió kritika nélkül spanyol hatáskörbe utalta
ĀDe a „standard” világbirodalom sem volt válogatós, amikor 1944-ben a románok addigra kiérlelt rutinjukra is támaszkodva ismét visszaváltottak rá
ĀAmerikában is számos írás és hozzászólás szól manapság a mély állam (deep state) működéséről
ĀÚjabban a balliberális politikusok azt hangoztatják, és az őket követő, szigorúan „független” média is azzal van tele, hogy gazdasági értelemben már Románia is elhagyott minket, és képletesen szólva nézegethetjük a románok hátát
ĀA legutóbbi szégyenletes antidemokratikus pénzforgalmi gyakorlat az úgynevezett devizaalapú hitelezés volt, máig ható, romboló szociális hatásokkal. Ennél az esetnél felettébb indokolt, hogy az államhatalmi és a jogszolgálati rásegítéseket is megemlítsük
ĀBonaparte azonban nem kért tervei megvalósításához a pénzhatalom (akkoriban a font mögött állók) gyámkodásából. Az árat a „segítségért” túl nagynak találta
ĀNemrég Botos Katalin írását olvastam arról, hogy a nyugdíjba vonuló édesanyák ellátmányánál azt is nyomatékkal figyelembe kellene venni, hogy életük során hány gyermeknek adtak életet és neveltek fel.
ĀVéget ért az Európai Unió parlamentjének ötéves ciklusa. December 1-jétől frissen választott képviselők és bizottsági tagok vették át a stafétabotot
ĀA minap néhány tucat nagyon agresszív tüntető jelent meg a Normafánál. A „vezérszónokok” jól ismert profi tüntetők, egy részük, lévén országgyűlési képviselő, újabban éppen a Parlamentet tekinti a Fővárosi Nagycirkusznak
ĀNemrég alkalmam volt hosszasan beszélgetni egy rég látott ismerősömmel, aki csaknem húsz éve az Egyesült Államokban, Los Angelesben él
ĀMargaret Thatcher hajdani brit miniszterelnök nevéhez több legendás mondás is kapcsolódik
ĀVannak dolgok, amiknek változniuk kellene, de mégsem változnak, mert akik a változatlanságban érdekeltek, elég befolyással bírnak, hogy ne történjen semmi
ĀEmlékezzünk csak, meddig is volt az egyik közgazdasági vezérszólam, hogy gazdasági sikereink titka az olcsó munkabér? Más kérdés, hogy az alacsony bérekhez mégis negyedszázadig folyamatosan két számjegyű infláció társult
ĀA politikai rendszerváltoztatás óta eltelt harminc évben szinte másról sem szól a gazdasággal kapcsolatos fősodorbeli kommunikáció, mint a piacról, a piac meghatározó szerepéről, gazdaság- és egyben társadalomformáló erejéről
ĀA gyermeket vállaló nők anyagi mellőzöttségét legkésőbb a nyugdíjba vonuláskor kellene korrigálni. Szó sincs itt valamiféle méltányosságról, itt nem másról, mint kőkeményen megszolgált díjazásról beszélhetünk
ĀTanulmányozni lehet a Brexiten, mi fán is terem a legendás nyugati demokrácia
ĀMinden jel arra mutat, hogy direktbe kapcsol a világkereskedelmi háborúskodás
ĀA veretes, fősodorbeli balliberális olvasókat óvnám attól, hogy a következő sorokat olvassák, valójában azonban mégis örömmel töltene el, ha megtennék és okulnának
ĀPanaszkodós nép vagyunk, de miközben sokat panaszkodunk a minket ért vélt vagy valós méltánytalanságok miatt, kevés energiát fordítunk arra, hogy érdekünknek érvényt szerezzünk, inkább legyintgetünk: úgysem érdemes
ĀTrump tehát nem törekszik másra, amikor Amerikát ismét naggyá kívánja tenni, mint arra, hogy megcsapolja a nemzetközi nagytőke adók elől elmenekített bevételeit
ĀA románok tervezett trianoni diadalünnepét azonban erősen beárnyékolja a tény, hogy éppen ezekben az években vesztik el milliószámra tevékeny állampolgáraikat. Ők így adnak a trianoni „diadalnak” nyomatékot
ĀTizedik éve van patrióta, kétharmados kormánya Magyarországnak, ami mindenképpen jó alkalom annak megállapítására, hogy hasonló dolgokra vágyhatott a magyar társadalom, amikor 1989 táján belevágott a rendszerváltoztatásnak mondott folyamatba
ĀEz a kis ország iskolapéldája annak, miként lehet boldogulni Kelet és Nyugat szorításában, ha azt nem szorításként, hanem lehetőségként fogják fel
ĀA görög adósságrobbanás hagyományos bombához hasonlítható, ami végül is főként Görögországot pusztította, de az olasz már atombomba lenne, és nem ismerné az országhatárokat