Sokkoló

Disznóvágás az iskolában: a Klik helyesli a tanórai trancsírozást – ezzel a címmel tért vissza a minap a Hvg egy decemberi, tapolcai ügyre, nagyvonalúan kezelve azt a néhány, nem mellékes tényt, hogy „Klik” már több mint egy éve nem létezik, az eset nem tanórán történt, és a rendezvényen nem volt kötelező a részvétel. Ráadásul az állat leölésénél a gyerekek nem is voltak jelen. A portál „névtelen helyi informátora” szerint viszont még így is volt olyan kislány, aki sírva ment haza az eseményről.

A történtek botrányos voltát úgy próbálták alátámasztani, hogy megszólaltatták Nahalka Istvánt, az ellenzéki sajtó kedvenc oktatáspolitikai szakértőjét. Róla korábban már megírtuk, hogy a konstruktív pedagógiának nevezett elmélet hazai képviselője, ennek lényege, hogy a világ „objektív módon” megismerhetetlen. Na-halka „nem helyeselte, hogy ezt a paraszti világban természetes eseményt ilyen módon tálalják egy városi iskolában”. Szerinte „szükség van egyfajta fokozatosságra, egy városi iskola udvarán hirtelen ilyet mutatni nekik nem szabad, mert az a gyerekek számára sokkoló lehet”.

Felmerül a kérdés, tisztában van-e Nahalka István azzal, hogy Tapolca nem valami betondzsungel, ahol a sugárutak eltakarják a zöld füvet, a felhőkarcolók pedig a kék eget, és ezért a gyerekek a természettől teljesen elszakítva nőnek fel.

Azonban sajnos egy vidéki kisvárosban, sőt akár egy faluban is előfordulhat, hogy haszonállatokat csak feldolgozott formában, lefóliázva látnak, vagy ropogósra sütve a tányérjukon, néha kis csíkokra vágva a pizzán, netán ledarálva, két fél zsemle között. Nahalkáék számára ez nyilván nem számít problémának, hiszen, ha a világ objektív módon megismerhetetlen, akkor fölösleges is bíbelődni azzal, hogy megpróbáljuk bemutatni a diákoknak, hogyan néz ki például egy sertés, mielőtt feldarabolva a fólia alá kerül, az pedig pláne lényegtelen, milyen műveletek következtében lesznek belőle panírozásra váró szeletek vagy sütni való kolbász.

A világot objektív módon megismerni képtelen Nahalkában nyilván fel sem merül, hogy ez a „paraszti világban természetes esemény”, ugyan részleteiben másképp, de ezerszer gyakrabban zajlik le a városok húsfeldolgozóiban, s talán erről sem ártana tudni a fiataloknak, akik az internet világát elöntő erőszakban otthonosan mozognak, azonban sokkot kapnak egy szemük előtt levágott csülöktől.

Fokozatosságra van szükség, hirtelen ilyet mutatni nekik nem szabad – tanácsolja tehát a szakavatott oktatáskutató. Azt nem részletezte, hogyan kellene ezt megvalósítani a konstruktív pedagógia szellemében. Talán először is a magyartanár felolvas egy olyan fejezetet a Micimackóból, amelyben Malacka is szerepel. Ezután az iskola erkölcstantanára tart előadást az elmúlásról, a gyász feldolgozásáról, a hittantanár pedig arról az isteni parancsról, hogy „hajtsátok uralmatok alá a földet, uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a szárazföldön mozgó minden élőlényen”. Később a biológiatanár beszél a sertés anatómiájáról, a technikatanár meg a kés használatáról – a gyengébb idegzetű gyermekek itt már távozhatnak. A legbátrabb tanulók ezután kezükbe vehetnek egy darab karajt.

Az ellenzéki szakértőknek a fiatalkorúak sérülékeny lelke iránti aggódása sajnos nem terjed ki a diákoknak szervezett tüntetésekre. Pedig anno Pukliék demonstrációin láthattunk jónéhány olyan performanszt – például, amikor Sándor Mária, a „fekete ruhás nővér” levette és lengetni kezdte kockás ingét, majd dalra fakadt –, ami nagyságrendekkel sokkolóbb volt, mint egy hagyományos vidéki disznótor.