Pénzszolgák, demokráciák

Hazánk huszonöt éve az Európai Unióban látta a történelmi főáramhoz való csatlakozás esélyét, bizakodva az Alapjogi Charta határozott állásfoglalásában: az unió tiszteletben tartja a tagállamok szerződések előtti egyenlőségét, valamint nemzeti identitását. Jogos volt a hit: azonosságunk és önrendelkezésünk megőrizhető lesz, ráadásul a jóléti államok sorába léphetünk. A magyar kormány már 1988-ban diplomáciai kapcsolatra lépett az Európai Közösséggel. Aláírtuk az Európai Gazdasági Közösség (EGK) és Magyarország közötti kereskedelmi és gazdasági együttműködési szerződést.

A világ hét első ipari hatalmának vezetői (G7) 1989-ben megbízták az EK Bizottságát, hogy kezdje meg a reformokban leginkább élen járó Magyarország és Lengyelország pénzügyi-gazdasági-technikai támogatásának megszervezését. A rendszerváltozás után az említett szervezetekből kialakult Európai Unió vezetői egymásnak adták a kilincset, és nem győzték bámulni Antall József káprázatos politikai műveltségét, és dicsérni az országot.

Nem ez döntött, hanem a hazai ellenzék támadása világszerte: Magyarország fasiszta útra lépett, hiszen próbálta érvényesíteni a magyar emberek érdekeit. A csatlakozási szerződést csak 2004. május elsején írhattuk alá.

Gazdasága és üzemvitele szervetlen, ezért sosem személyes, emberi vagy nemzeti, hanem demokrata, tehát jogi képletekbe vonja a népeket, például pártokba vagy az Európai Unióba; másrészt pénzista: legfőbb célja a bevétel, a szakadatlan anyagi gyarapodás. Ily módon a Pénz alávetettje. Ezért a demokrácia elvileg lehető értékeire a Pénz fütyül. Miért ne tenné? Semmit sem tisztel, a tisztelet fogalma nem is létezik számára: semmi, ami isteni vagy emberi, ami nem hoz kamatot. Számára ami „haszontalan”, az butaság, értéktelen lom. Miként is várhatnánk tőle, hogy hevüljön az igazságért vagy a szépségért, amikor nem „lelkes állat”, hanem dolog!?

A Pénz számára így a demokratikus intézmények, a pártok, az Európai Unió, az ENSZ és a hasonlók a legjobb esetben eszközök a pénztermelő egyedek és népek kordában tartására. Nesze nektek, humanisták! Vagy a humanizmus sem emberi eszme, hanem eszköz a Homo sapiensek fékentartására? Haza és haladás? A pénznek nincsen hazája. Vegytiszta csőcselék: oda röppen, ahol hasonszőrűekre talál! Értékek? Működését/megtérülését, gyarapodását akadályoznák az érzelmi, például kulturális elfogultságok. Természetét jól mutatja az úgynevezett haladáshoz való viszonya. A műszaki-technikai, sőt előrelátó módon a tudományos előrelépéseket azért serkenti és támogatja, mert pénz lesz belőlük.

Amikor Faraday bemutatta kezdetleges dinamóját egy londoni kiállításon, Disraeli miniszterelnök megkérdezte, hogy mire való ez az izé. Egyszer majd jól meg lehet adózatni, Sir – felelt Faraday. És lőn.
A ’48-as szabadságharc előtt és alatt Kossuth és Széchenyi azon vitázott, hogy az állami függetlenség vajon a legjobb megoldás-e a haza fényre derítésére. A vita élt a kiegyezés korában is, amikor ötévenként újrakötötte Ausztria és Magyarország a „gazdasági kiegyezést”, hiszen a birodalmon belül a két ország erőviszonyai gyorsan változtak. A javunkra. Magyarországon ’67 után „amerikai ütemű” ipari-közlekedési-kereskedelmi növekedés folyt…

A mai világ dölyfösebb, ezért pőrébb a 19. századinál, sok titok lelepleződött. Világosabban látszik az az ütközet, ami a Pénz, a nemzetállamok, a Homo sapiensek, meg egyáltalán a földi élet közt folyik. Igen, e négy között. A Pénzt nem érdekli a bolygó sorsa, hiszen dolog lévén nem élőlény. Nem halandó és nem halhatatlan – ez a kérdés nem érinti. Emberi kérdés az, hogy a szűkülő keretek közt mit képes tenni egy-egy ország a maga lakosságáért? Másként mondva, a választóiért? Ismét másként: mennyit tud kizsarolni belőlük, vagy nekik, például az Európai Unió kincstárából? Akar-e egyáltalán tenni értük bármit a Pénz ellenében, vagy inkább a könnyebb ellenállás irányába haladva őket sanyargatja, mint a miénk tette legutóbb 2003 és 2010 között?

A hungaro-homók talán nem látják tisztán a helyzetüket, de a bőrükön érzik, meg tán súg is nekik valaki, ezért választották kétszer nagy többséggel a Fidesz–KDNP-kormányzatot. És éppen ezért újult ki a fasisztázás, meg a lankadatlan tüntetésszervezés a pénzszolgák részéről.