Domonkos László

Vélemény és vita

Paktumok kora

Augusztus vége felé gyakran eszembe jut egy régi-régi megegyezés, amelyet Molotov–Ribbentrop-paktum néven emleget a história.

Nem kerek évforduló van az idén, mégis így augusztus vége felé gyakran eszembe jut egy régi-régi megegyezés, amelyet Molotov–Ribbentrop-paktum néven emleget a história. Sok mindent elmondtak már róla, szinte minden gazemberség kiderült vele kapcsolatosan: hihetnénk tehát, hogy már az égvilágon semmi dolgunk nincs és nem is lehet vele, történelem és kész.

Pedig egy fenét.

Amit ez az augusztus végi, idestova nyolc évtizedes kis megállapodásocska jelent és jelez – közösen lerohanandó szomszéddal (Lengyelország), bekebelezendő kis országokkal (balti államok, Finnország), elfoglalandó területekkel (Besszarábia és a többi) –, a politikum legvégső és legbelső, mondhatni, immanens lényege. Ez pedig – maga a paktum, az alattomban megkötött „megegyezés”. A gengszteralku. Ami titkos, aljas, vadul önző és visszataszítóan erkölcstelen, de „józanul” ajánlott. Mutyi felsőfokon.

Semmi sem múlt el, semmit sem haladtunk meg igazán: a paktumok korát éljük. És már réges-rég nem a kiscserkészszintű egykori MDF–SZDSZ-paktumról, de még csak nem is holmi olyasféle vásári-bazáros nívójú „háttérpolitikai” egyezkedésekről beszélünk, mint Rákosi pajtás vigéckedése a baloldalinak becézett áruló szocdemekkel, vagy a kádári „konszolidáció” (értsd: hazaárulással, idegen fegyverek oltalmában végrehajtott ellenforradalmi terror) során létrejött „kiegyezése” elgyávult értelmiségi csoportokkal. Nem: a mai paktumok tárgya a bevándorló (értsd: újkori népvándorlással mások világhatalmi gesztenyéit kikaparni igyekvő) százezrek finanszírozása, az ukrajnai puccs vagy Görögország tönkretétele. És hasonlók. Éljen és virágozzék a globalizáció!

Paktumokat – mármint igaziakat - fölöttébb ritkán jelentenek be villanó vakuk, tolongó operatőrök és diktafonnal lökdösődő zsurnaliszták gyűrűjében. Mondhatni, soha a büdös életben. A paktum lételeme a homály, a tolongó-nyüzsgő senkiháziak hülyítésére használt ködösítés imponálóan változatos eszköztára, a nem is hallhatóan elmormogott beleegyezések és utasítások sora, a tényleg titokban – hét- vagy akárhány pecsétes igaziakban (TOP SECRET!) – tartott hoci-neszék dermesztő cinizmussal, hihetetlenül önhitt gátlástalansággal és egészen félelmetes céltudatossággal alkalmazott/véghezvitt egybeszerkesztettsége. Amikre azután igazán a legkevesebb rálegyinteni, mondván, agyrém, beteges képzelődés, ilyesmik nem léteznek, mindez összesküvés-elmélet, elmebaj és hasonló, mint mondjuk példának okáért a rózsadombi paktum létezése melletti érvelés.

Nem azt akarom mondani, hogy szerintem a rózsadombi paktum létezik – az az igazság, hogy fogalmam sincs, létezik-e valójában. Mint oly sokaknak. Mint szinte mindenkinek. Hiszen éppen ez a lényeg: a tökéletes bizonytalanságban, a tudatlanság, a jólértesültség hiányának ködében-homályában tartott tömegek. Mi meg… csináljuk, gyerekek. Sanda, kaján, cinkos gengsztervigyorral. Így működik a világ, tehetjük hozzá rossz divatszlogen-fogalmazással. Molotov, Ribbentrop, Sztálin, Hitler meg a többiek pedig, korunkat látván, alighanem igen elégedettek odalenn az üstben. Dehogyis szenvednek! Meg vannak elégedve.