Vélemény és vita

Növekvő fenevad

Öntudata sincs, nem tartozik senkihez, de van választójoga, sőt már pártot is alapított

Kiélezett helyzetekben a hazugságok nem úgy enyésznek el, hogy letagadjuk, hanem ha megcáfoljuk őket. Nyugodtabb időkben vallhatjuk Tisza Kálmánnal, hogyha besároznak, jobb megvárni, amíg megszárad az a sár, s aztán egyszerűen leverni a port, és hagyni a semmibe szállni a rágalmakat. De a mai világban erre már nincs idő, olyan kitartó a hazudozók hada, s annyi eszköz áll a rendelkezésére félrevezetni a gyanútlan embert, vagy legalább elbizonytalanítani, hogy gyorsabban kell reagálni. S ha az egyik hazugságot már ellibbentettük, bizonyosak lehetünk benne, hogy jön a következő. S a hazugság valahogyan olyan, hogy ügyes irányítással gyűlöletként ültethető az ember agyába, s onnan már a szívébe is. Viszont ha a gyűlölet már befészkelte magát a szívbe, onnan magyarázattal, érveléssel nagyon nehéz kiűzni. Nehéz paradoxon ez, s ezért van talán, hogy a hazugság olyan sokszor kerekedett felül még az igazságon is.

Akkorra a kiszolgáltatott ember már megformálta magában a gyűlölet fenevadját, s ha ellenkezni próbálna, majd figyelmeztetik a kötelességére reggeltől estig az erre szövetkezett terrorista politikusok, meg a „haladó értelmiségiek”. Valahogyan sikerül nekik, hogy a gyűlöletet erkölcsi kötelességként állítsák be. Ez a legkártékonyabb bűvészmutatvány, amióta ember él a földön. Hát aki nem gyűlöli a zsarnokot, micsoda ember lehet? – kérdezik méltatlankodva. Kicsoda nem képes magába fogadni a gyűlöletet? Néhány száz pénz- és hataloméhes ember táplálja, terjeszti és keni szét itt a magyarság körében ezt az érzést. Sokkal többen soha nem voltak, de mennyi kárt okoztak. Rettenetes állapotok! – kiáltja az előharsogó, s a kórus skandálja a megírt rigmust. Ettől a felháborodástól aztán a legtöbben meg is ijednek, főképp egzisztenciájukat féltve, és a „jó hírüket”.

Csak igen kevesen engedhetik meg maguknak azt, hogy „rossz hírükből” éljenek, mégis mindig megpróbálja valaki, de a legtöbbször tényleg rossz vége is lesz. A szimpátia sokszor mégis az övék. Az enfant terrible, a „rettenetes gyermek” minden korszakban valami kis hős, valami független ember, aki a saját maga útját járja, amíg ki nem derül, hogy az egész csak egy jól megtervezett színjáték része. Paradox módon ennek a típusnak akkor a legnehezebb, ha a közéletben tömegesen vannak jelen „rettenetes emberek”, de nem eredeti értelmükben, hanem egyszerűen azért, mert ostobák, hazugok, sóvárak, szánalmas politikai és intellektuális stréberek. Túl sok ilyen stréber játszik ma is a kártyabandákban, ismeretlen, mágikus asztaloknál, vagy csillagjegyekkel bőségesen díszített szalonokban. Kik ezek? Végül is mindenki láthatja, egyikük épp most hívott fel, hogy elmondja, mit fog ő csinálni ha… Nem fenegyerek ő, még csak nem is „csacska gyerek”, bizalmas dolgokat kifecsegő, hanem a szabadságot, demokráciát kompromittáló, s ezért romboló jellem.

Én az építő, jobbító szándékú embereket becsülöm. És a kitartókat, önfeláldozókat, aki mégis azt gondolják, hogy a szabadság és a demokrácia egy húron pendül. S velük a művészetek, a tudomány is, amelyekben az élet zsendül minden gyermekzsivajban, kalászhajlásban, egyenletben, ecsetvonásban s még egy foghúzásban is. Szeretem azokat az embereket, akik a ház mögötti kertben kis saját paradicsomot varázsolnak lugassal, krumpliágyakkal, paradicsomfákkal, tökkel, borsóval, babbal, hagymával, káposztával, virágokkal. S a gyümölcsfákról leszedik a termést, el is teszik télire, meg is főzik lekvárnak. S bár a hátuk már nem hajlik, akkor is lesz még a kamrában, ha ritkán látott gyerekük, unokájuk arra jár, s megkíván egy palacsintát, rétest vagy lángost. Úgy tapasztaltam, hogy az ilyen emberek megmenekülnek a fenevadtól, s isteni jutalmukat meg is kapják.

Bizony azt kérdem: nekik mennyit használtál, s mennyit ártottál, ember? Bárki is vagy, akinek szívébe befészkelte magát a fenevad. Tanár, mérnök, felfedező, tudós, költő, polgármester, politikus, újságíró, színész, szociológus, kutató, óvónő, sofőr, vasutas, munkás, gazda, szakács vagy „bádogos és vízvezeték-szerelő”. Tényleg, mennyit tet-tél hozzá a jobb világhoz?

Most még veszélyes átmeneti világot élünk. Egy kihalót és egy bizonytalan, még ki nem kristályosodott újat. A régit magunk hagyjuk el. Már fél évszázada tart ez a folyamat. Mindegy is, mi volt, hogy volt. Kik vétkeztek sokat, s kiket nyomorítottak meg. Kár azon merengeni, jobb volt-e az a régi világ, vajon ki játszotta az enfant terrible szerepét. Az új világ eljő, s amit manapság ránk erőltetnének, rémisztőbb minden rémálomnál. Mert nem a magunk új világát látjuk épülni, hanem a másét. Amelyben nekünk már helyünk sem lenne. Nekünk, magyaroknak sem. Nemcsak a hajolni már nem tudó, kertet makacsul ápoló nagyszüleinknek, s betegségektől gyötört magunknak, de már gyermekeinknek és magyarként unokáinknak sem. S hányan meginognak, meghajolnak megint a „szükségszerűség” köpenyében táncoló hazug fenevad előtt.

De ez csak egy rémálom. Jól látható, hogy ma Európában a politikai kérdések összeomlasztanak minket. Kelepcét állítanak. Mert politika lett az erkölcs, a tudomány, az oktatás, az egészségügy, a vallás, a történelem, a legenda, a művészet. Politika az is, hogy a világon mindenhol boldogabbaknak kell érezniük magukat az embereknek, mint ahol éppen vannak. Nézzünk a tükörbe: mit tettünk ezért s ellene? Ha csak a hazugságot és a gyűlöletet elkerüljük, már kikerülhetünk a kelepcéből. Ha – mint most is – döntő változás előtt álltunk, mindig az életért küzdöttünk. Ilyenkor legtöbbször harcolnunk kellett, akiknél több, erősebb fegyver volt, ideig-óráig győzhettek is ellenünk. Fegyver a hazugság is, fegyver az ágyú is. Fegyver a csalás, és fegyver a fenyegetés is. Fegyver a bizonytalanság is, fegyver a közöny is. Fegyver a félrevezetés, fegyver a pénz is.

Fegyver ejtette seb a magány, az utódtalanság, az ember magára maradása. Rettenetes fenevad a halálhazugság. A lemondás múltról és jövőről, saját teremtő bölcsességünkbe vetett hitről. Európában, s itt bent Magyarországon is sok a zavarodott ember. Leginkább azok közt, akiknek zsebét lehúzza az arannyal tömött erszény. Elnöki székekben pöffeszkedők, minden hájjal megkent szemfényvesztők. S a fenevad hívó szavára a zavarodott tömegek, ahogyan az ökör, mennek a vágóhídra. Most nagyon vigyázzunk! Az életünk nem rémálom. Az életünk a jövő álma. Én már láttam a jövőt. Szemek felhőjében láttam. Láttam az ősforrást, ami soha ki nem apad: küzdelmet, boldogságot, szeretetet. Halottam és éreztem, hogy mit felel majd az ember, ha egyszer csak ott áll az úton, és azt kérdezi egy hang: Quo vadis? És tudom, hogy szerte az országban ezernyi azúrkék szempárba bámulnak anyák, apák és nagypapák, s mindannyian felfedeznek egy olyan értéket, amit semmiféle hazugsággal, pusztulással, elmúlásvízióval nem lehet megingatni.

A jövő talán mindenkit érdekel. Azt is, aki életet, boldogságot már csak másnak remél. Legrosszabb annak, aki önzetlen sem tud lenni, s mindig csak magának követelné az örömöt. Mert sohasem kaphatja meg. Ő az igazi enfant terrible. Öntudata sincs, nem tartozik senkihez és semmihez, de van választójoga, sőt már pártot is alapított, szerepel valamelyik országos listán, esti show-műsorban. Hátha sikerül?! – mondja, s abban bízik, hogy azon a vasárnapon reggel köd lesz, s a gyanútlan emberek szívében rohamosan növekszik a fenevad. Talán aranyat kínál a tudás helyébe, s abban bízik, sokan lesznek, kik betévednek a szemfényvesztés kelepcéjébe. Nagy a felelősségünk, hogy ez ne történjen meg. Mert ha nem sikerül megcáfolni a hazugságokat, elűzni a szívekből a gyűlöletet, a fenevad megnövekszik, kiáll a főtérre, s elkezdi magyarázni, hogy a nemzet pusztulása mégiscsak előbbre való, mint az emberiségé. S ha több lesz a tömegbe szórt aranytallér, mint a lelkekben a józan tudás és a „haza szeretete”, akkor joggal mondhatja vicsorogva: Felfaltalak!

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom