Vélemény és vita

Nem oké

Álláspont. Van egy egyszerű magyar szó: a kockázat.

Amikor az elhajított dobókocka megállapodik, lehet felül hat pötty, ám lehet akár egy is. Ha pénzre játszunk, nyerhetünk vagy veszíthetünk, de mi döntjük el, beszállunk-e a játékba, és meddig emeljük a tétet. Így a jó vagy rossz szerencsénk mellett nekünk is van felelősségünk a végeredményt illetően.

A kockázatot lehet növelni vagy csökkenteni, erről szól a pécsi rendőrség nagy visszhangot kiváltó oktatóvideója, amelyet sokan úgy értelmeztek, hogy a fiatal lányok nem öltözhetnek csinosan, nem mehetnek szórakozni, és nem ihatnak egy pohár bort sem, mert különben csak magukat okolhatják az esetleg ellenük elkövetett erőszak miatt. A Tehetsz róla – Tehetsz ellene szlogen valóban nem a legjobb választás, ám ahhoz nem kevés elvakultságra és rosszindulatra van szükség, hogy a filmet úgy magyarázzák, mintha annak alkotói felmentenék magát az erőszaktevőt. Márpedig a női jogvédők „az áldozathibáztatás és az elkövetőmentegetés ellen” szerveznek vasárnapra kihívó ruhában Ribanc Sétának nevezett tüntetést. (Megjegyzés: a meteorológiai előrejelzés szerint vasárnapra három-öt Celsius-fok, erős északkeleti szél, eső és havas eső várható.)

Kérdés: ezek az emberek valóban úgy vélik, hasznos dolog azt sulykolni a fiatalokba, hogy bármit nyugodtan megtehetnek, csak, mert jogukban áll, és nem kell törődniük a kockázattal, a veszéllyel? És hogyan gondolhatják egyesek, hogy amíg egy prostituáltnál a kihívó viselkedés és öltözet üzenetértékű, addig más esetben ugyanez a viselkedés és öltözet semmiféle hatást nem vált ki a férfiakból? Aki a tűzzel játszik, megégetheti magát, ez tény.

Az oktatóvideó nem éppen Oscar-gyanús alkotás, ám a hollywoodi filmekben gyakori elem – néha helyzetkomikum forrása, máskor drámai konfliktusé –, hogy a serdülő lány szexi ruhában indulna el otthonról, azonban az apa visszaparancsolja átöltözni. A történet folytatásában a naiv gyermek kiszökik az ablakon, elmegy a buliba, ahol hamarosan ijedten próbálja levakarni magáról a nyomuló pasikat, végül a váratlanul felbukkanó apa menti meg, akinek karjaiban megkönnyebbülten kizokoghatja magát, „igazad volt, szeretlek” vallomás kíséretében. A néző pedig elmorzsol pár könnycseppet, s esze ágában nincs felháborodni a tanulságon.

Szó sincs róla, hogy a tinédzsereknek zsákruhában kellene járniuk, azonban nem árt elmagyarázni nekik, hogyha úgy viselkednek, mint egy prosti, és úgy is öltöznek, ráadásul seggrészegre isszák magukat, azzal kockázatot vállalnak, amelynek csökkentésére legalább annyit tegyenek, hogy megkérik egy-két erős és megbízható ismerősüket, hogy majd támogassa haza őket.

Minderre valaki egy vitában azt mondta nekem: „Az erőszak nem oké, és kész. Aki nem tudja magát visszafogni, ha meglát éjjel egy hazafelé botorkáló csinos lányt, az ne menjen éjjel az utcára, és ennyi.”
Mekkora ötlet! Hogy ez eddig nem jutott a rendőrök eszébe! Pedig ezzel a módszerrel alapjaiban reformálhatnák meg bűnmegelőzési tevékenységüket. Teljesen fölösleges figyelmeztetni például az idős embereket, hogy ne tartsanak maguknál nagy mennyiségű készpénzt, és figyeljenek a táskájukra a villamoson, elég lenne közölni a zsebtolva­jokkal, hogy amit művelnek, az „nem oké”, s ha nem tudják magukat visszafogni, akkor ne használják a tömegközlekedést, és kész. Radikálisan változhat a baleset-megelőzés is, hiszen miért tanítjuk arra a gyerekeket, hogy nézzenek körül, mielőtt átkelnek az úttesten, hiszen az autósoknak csupán annyit kellene mondani, „nem oké”, hogy nem lassítanak le eléggé a zebra előtt, ezért, ha nem képesek körültekintően vezetni, inkább ne üljenek kocsiba, és kész.

Óriási távlatokat nyithat ez a megoldás szociális téren is. Ezentúl elegendő odasúgni a hajléktalanoknak, hogy „nem oké” az utcán élni, inkább költözzenek be a szállóra, ne igyanak többé, tisztálkodjanak rendesen, és keressenek munkát, s úgy lesz. Oktalanul igyekszik a kormány gyermekeik iskoláztatására szorítani bizonyos szülőket, csupán egy nyilatkozatot kellene kiadni arról, hogy „nem oké”, ha valaki elissza a családi pótlékot, míg csemetéi éhesek és tanulatlanok maradnak, s egy csapásra megszűnne az iskolakerülés.

Visszatérve a Ribanc Sétára, a résztvevők abszolút biztonságban lesznek, no nem a rendőri jelenlét miatt, hanem, mert ellentüntető legyen a talpán, akit nem győz meg a szervezők üzenete arról, hogy a beszólás, tojásdobálás és egyéb rendbontás „nem oké”. És kész.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom