Boros Imre

Vélemény és vita

Nem játékszer a medve

Zavaros és ellentmondásokkal teli – ez a legkevesebb, amit elmondhatunk az ukrán helyzetről

Káros következményeit máris a bőrünkön érezzük, pedig a zavarkeltésben részünk nem volt. Állást foglalni korai lenne azzal kapcsolatban, hogy ki keltette a feszültséget, legföljebb az világos, kinek az érdekeit szolgálja a zűrzavar fenntartása. Az atlanti térséget vezető erők s főként az Egyesült Államok Oroszországot jelölte meg felelősnek. Az Európai Unió tagországai vonakodva (üzleti érdekeiket védve), a bizottság lelkesen sorakozott fel az érvelés mellett. Következtek az Oroszország elleni szankciók, s az orosz állam válaszlépései sem késtek. Utóbbiak Amerikát és az EU-t is érintik, de hatásuk teljesen különböző mértékű. Az uniónak négyszázmilliárd dolláros kereskedelmi forgalma van az oroszokkal, az amerikaiak esetén harmincmilliárd dollárról beszélünk. Számukra a szankciók szúnyogcsípések, Euró­pának kígyómarás. Leállhatnak bizonyos technológiai szállítások, így a szállítmányok profitja nem jut el a korábbi eladókhoz, és elbocsátásokra is sor kerül. A legkiszolgáltatottabb ebből a szempontból a német gazdaság: máris kisebb az ipari rendelésállománya. Hamarosan a beszállítók húzzák a rövidebbet. Például mi.

Európa régóta deficites kereskedelmet folytat az oroszokkal, mert a gáz- és olajszállítmányok ellenértékét nem tudják ellensúlyozni áruk szállításával. A nyugati térfélről eddig tőkével pótolták a hiányt, így fizetési mérlegeik egyensúlyban vannak. Most viszont leállnak a befektetések, s mivel nekünk nincsenek jelentékeny tő­kéink Oroszországban, a friss szankciók tovább növelik kereskedelmi hiányunkat. Emiatt kiszolgáltatottabbak leszünk az orosz gáznak.

Az ígéretesen induló piac-visszahódítás főként a magyar agráriumnak hozott jelentős sikereket az elmúlt két évben. Most ennek lőttek, hiszen éppen az áll embargó alatt, amit éppen szállítottunk (húsok, zöldség, gyümölcs ), ráadásul közben az EU önzetlenül piacot nyitott az ukrán gabonának, a mi „legnagyobb örömünkre”. Hova máshova zúdulhat a gabona, mint a közeli országokba, hazánkba, Lengyelországba? Tehát elvesztettünk egy piacot, s közben erősödött a konkurencia. Csupa öröm. Mire az embargó lejár, addigra az oroszok már megoldják a kérdést. Máris tárgyalnak a belorusz kormánnyal, s miközben a fákon maradhat a magyar és a lengyel alma, Fehéroroszországból feltöltik a moszkvai boltokat. A törökök is készek a szállításokra.
Persze pénzügyi szankció is érheti az oroszokat, bankjaik nem kapnak majd hitelt. Ez viszont kiváló lehetőség Kínának, hogy az amerikai kincstárba szinte hozam nélkül elhelyezett pénzének egy részét jobb hozamért az orosz bankoknak kölcsönözze.

Átmeneti lehet a sikere a technológiák szállítása körüli embargónak is. Nem árt emlékezni arra, hogy a volt Szovjetunió technológiai embargó mellett lett nukleáris nagyhatalom. Nem a tudás hiányzott, az ésszerűtlen társadalomszervezés vitte csődbe a szovjet birodalmat. Ilyesmiről most nem beszélhetünk.

Oroszországnak vannak további „fegyverei” is. Felvillant a lehetősége annak, hogy lezárják az orosz légteret az EU és az USA polgári légi forgalma előtt. Ez nem csak azt jelenti, hogy a turisták nem tudnak Európából Ázsiá­ba vagy onnét Ausztráliába repülni, hanem azt is, hogy szinte megbénulnak olyan iparágak, amelyeknél a gyors légi szállítás előfeltétel, mint például az elektronika. A Lufthansa több mint egymilliárd euróra kalkulálta az ebből származó éves kárát.

A gázcsapok időleges elzárásáról most ne is beszéljünk, a tél közeledtével ez is egyre félelmetesebb. Számunkra (is) ezért lehet különösen káros, ha – amerikai nyomásra – megfúrják a Déli Áramlat vezetékének építését. A tengerentúli palagázszállítmányokról még csak ábrándozhatunk, néhány hónap múlva viszont lakások millióit kell fűteni Euró­pában, az ipar energiaszükségletéről nem is szólva. Összegzésként elmondható, hogy az embargó miatt Európa és Oroszország is komoly veszteségeket könyvelhet el, de szerintem a fő vesztes az unió, azon belül is a keleti blokk. S ki az, aki száraz lábbal gyalogol ki a konfliktusból? Hát Amerika. Utóbbi nemcsak az oroszok elleni embargót erőlteti, de eközben gyorsan le szeretné zárni az EU–val folytatott szabadkereskedelmi tárgyalásokat is. Ezen a téren is megfigyelhető az ellentmondásos viselkedés. Az arctalan bizottság „lelkes”, a tagországok viszont tele vannak fenntartásokkal. Ezek közül feltétlenül kiemelendő a genetikailag kezelt élelmiszerek forgalma, az audio­vizuális piac körüli viták, valamint a nemzeti törvények és az egységes piac szabályai közötti ellentmondások. Talán nem túl elméleti a következtetés, hogy az Ukrajna kapcsán gerjesztett feszültség Oroszországgal nem más, mint „ajzószer” az atlanti kereskedelmi blokk gyors létrehozásához?

A medvével azonban vigyázni kell. A székelyek régóta tudják, hogy a medve nem játékszer. Az orosz medve sem az. Ezt Európának is tudnia kellene, ha másból nem, hát saját történelméből, amit feledni látszik. Az oroszok elleni embargó még közelebb lökheti egymáshoz a fejlődő BRICS-országokat, esetleg újabbak kérhetnek bebocsátást ebbe a körbe. Küszöbön a világgazdaság újabb tömbösödése. Ez lenne a cél, de vajon kié?