Vélemény és vita
Napló, augusztusban
Kevés izgalmasabb olvasmány akad, mint réges-régi naplókat böngészni.
Nemcsak, mert a múlt aprócska hétköznapjai elevenednek meg, olykor szinte tökéletes tárgyszerűséggel, varázslatos időgépként elénk varázsolva egykori eseményeket, embereket, történeteket – hanem a letűntnek ítélt hajdani korok sokszor megdöbbentően élő és mai, hol elképesztően aktuális, hol mellbevágóan tanulságos számbavételi lehetősége miatt is.
Ez a napló – egy hajdani premontrei szerzetes, Zimándi Pius a szerzője - kereken hat évtizeddel ezelőtt, 1956 augusztusában íródott. Alig két hónappal a Nagy Fordulat, a legújabb kori magyar történelem legeslegnagyobb eseményének lezajlása előtt. És alig bő évtizeddel minden idők legpusztítóbb, legirtózatosabb világégése után, egy újra megcsonkított, megszállt-kifosztott-halálra alázott kis közép-európai ország gyorsan pergő nyári hétköznapjai közepette. Pontosan olyan az egész, mint Radnóti hűvös hulláma: a kétszer kettő józanságával hull ránk. Nézzük hát!
Augusztus 6. „A szombati újság tele van az interpellációkkal (…) mint nagy vívmányt emlegetik, holott a Horthy-rendszerben egész közönséges volt az interpellálás, holott akkor valóban interpelláltak, és kellemetlenebbnél kellemetlenebb dolgokat vagdostak a kormány fejéhez. Most meg látványos színjátékot produkáltak, előre megrendezve mindent. Még egy olyan interpellációt is beállítottak, amire – horribile dictu! – a választ egy képviselőnő nem fogadta el. Vakulj, magyar! (…) Általában óriási vívmányként említenek olyasmit, ami azelőtt a Horthy-rendszerben már megvolt és magától értetődő volt.”
Mit is tehetnénk hozzá mindehhez, a kortárs feltétlen tisztánlátásának, okos higgadtságának méltatásán túl? Ismerősnek tűnő eljárások a nem is túl távoli közelmúltból, nem?
Más. Augusztus 17. Szemléletes leírása az egykori Lenin körúton található központi házasságkötő teremnek és a benne zajló „polgári” esküvőnek. A terem és berendezése, a „szertartás” részletei. „Számomra az egész azért volt figyelemre méltó, mert szemmel láthatóan iparkodtak pótolni a vallási élményt: a környezet, a szertartásos ünnepélyesség stb. (…) Egy vallásellenes, materialista világnézetű kormányzat is kénytelen tudomásul venni azt a tényt, hogy az emberekben van igény a misztikus élmény, a szakralitás (mondjam így: a vallási élmény?) iránt.” Hát igen: tényleg vannak örök, megváltoztathatatlan dolgok…
Izzik a nyár, de uborkaszezonnak nyoma sincs. Szállonganak a híresztelések. „Augusztus 23. Az optimizmus legfrissebb termékei: az orosz katonaság augusztus végéig (!) kivonul Magyarországról; Magyarországon szabad választás lesz. Végül: Németország egyesítése a legrövidebb időn belül végbemegy.” Ajánlott (pót)olvasmány: mi mindent is ír a pszichológiai szakirodalom a vágyteljesítő gondolkodásról…
Később témát vált: „Azt mondják, hogy Rákosi listát állított össze saját ellenzékéről. Ezeket le akarta tartóztatni. Köztük voltak azok, akik Nagy Imre vendégei voltak a születésnapján. Rákosi sehogy sem akart lemondani, és Mikojan kényszerítette. Rákosiról a legújabb szójáték: Koreai követ lesz, és nevét megkoreasítja: Kinyírt Szenny (utalással a koreai kommunista vezér, Kim Ir Szen nevére).”
„Augusztus 31. Ma meglátogatott bennünket a Nyelvtudományi Intézetben egy mongol tudós: Rincsen.(…) Végtelenül rokonszenves jelenség. (…) ezüstös haj, a jellegzetes mongol bajusz, mely kétoldalt az arcán kis szakállba megy át. Intelligens arc. (…) mellőzi a kézfogást, és mindenkinek így köszön: meghajlik, miközben két tenyerét egymásra fekteti, mintha imára tenné össze.”
Lehet, hogy ez a rokonszenves ázsiai tudott valamit?
Ez a napló – egy hajdani premontrei szerzetes, Zimándi Pius a szerzője - kereken hat évtizeddel ezelőtt, 1956 augusztusában íródott. Alig két hónappal a Nagy Fordulat, a legújabb kori magyar történelem legeslegnagyobb eseményének lezajlása előtt. És alig bő évtizeddel minden idők legpusztítóbb, legirtózatosabb világégése után, egy újra megcsonkított, megszállt-kifosztott-halálra alázott kis közép-európai ország gyorsan pergő nyári hétköznapjai közepette. Pontosan olyan az egész, mint Radnóti hűvös hulláma: a kétszer kettő józanságával hull ránk. Nézzük hát!
Augusztus 6. „A szombati újság tele van az interpellációkkal (…) mint nagy vívmányt emlegetik, holott a Horthy-rendszerben egész közönséges volt az interpellálás, holott akkor valóban interpelláltak, és kellemetlenebbnél kellemetlenebb dolgokat vagdostak a kormány fejéhez. Most meg látványos színjátékot produkáltak, előre megrendezve mindent. Még egy olyan interpellációt is beállítottak, amire – horribile dictu! – a választ egy képviselőnő nem fogadta el. Vakulj, magyar! (…) Általában óriási vívmányként említenek olyasmit, ami azelőtt a Horthy-rendszerben már megvolt és magától értetődő volt.”
Mit is tehetnénk hozzá mindehhez, a kortárs feltétlen tisztánlátásának, okos higgadtságának méltatásán túl? Ismerősnek tűnő eljárások a nem is túl távoli közelmúltból, nem?
Más. Augusztus 17. Szemléletes leírása az egykori Lenin körúton található központi házasságkötő teremnek és a benne zajló „polgári” esküvőnek. A terem és berendezése, a „szertartás” részletei. „Számomra az egész azért volt figyelemre méltó, mert szemmel láthatóan iparkodtak pótolni a vallási élményt: a környezet, a szertartásos ünnepélyesség stb. (…) Egy vallásellenes, materialista világnézetű kormányzat is kénytelen tudomásul venni azt a tényt, hogy az emberekben van igény a misztikus élmény, a szakralitás (mondjam így: a vallási élmény?) iránt.” Hát igen: tényleg vannak örök, megváltoztathatatlan dolgok…
Izzik a nyár, de uborkaszezonnak nyoma sincs. Szállonganak a híresztelések. „Augusztus 23. Az optimizmus legfrissebb termékei: az orosz katonaság augusztus végéig (!) kivonul Magyarországról; Magyarországon szabad választás lesz. Végül: Németország egyesítése a legrövidebb időn belül végbemegy.” Ajánlott (pót)olvasmány: mi mindent is ír a pszichológiai szakirodalom a vágyteljesítő gondolkodásról…
Később témát vált: „Azt mondják, hogy Rákosi listát állított össze saját ellenzékéről. Ezeket le akarta tartóztatni. Köztük voltak azok, akik Nagy Imre vendégei voltak a születésnapján. Rákosi sehogy sem akart lemondani, és Mikojan kényszerítette. Rákosiról a legújabb szójáték: Koreai követ lesz, és nevét megkoreasítja: Kinyírt Szenny (utalással a koreai kommunista vezér, Kim Ir Szen nevére).”
„Augusztus 31. Ma meglátogatott bennünket a Nyelvtudományi Intézetben egy mongol tudós: Rincsen.(…) Végtelenül rokonszenves jelenség. (…) ezüstös haj, a jellegzetes mongol bajusz, mely kétoldalt az arcán kis szakállba megy át. Intelligens arc. (…) mellőzi a kézfogást, és mindenkinek így köszön: meghajlik, miközben két tenyerét egymásra fekteti, mintha imára tenné össze.”
Lehet, hogy ez a rokonszenves ázsiai tudott valamit?