Vélemény és vita

Morális csapda

Rohan velem az expresszvonat Linzből Budapestre havas márciusi tájon

A vagonok zsúfolásig telve hazafelé tartó magyarokkal, fiatalokkal és idősebbekkel. Munkából jönnek vagy kirándulásból? Nem tudok nem arra gondolni, hogy ugyanezen a nyomtávon (gondolom, a sínpár már nem ugyanaz) hetvennégy éve a Turán különvonattal a Kormányzó és kísérete suhant Budapest felé nehéz szívvel, mert Hitler Klessheimben közölte vele, hogy a német csapatok bevonulnak Magyarországra. Ausztriában a vonat 260 km/órás sebességgel is halad, Magyarországon legfeljebb 160 km/órával, de inkább még lassabban. Egy angol ajkú férfi mellettem laptoppal a magyar kórházak honlapjait böngészi. Mit kereshet?

Az én szívem is nehéz, mert látom a magyarok szemében a mélységes aggodalmat, amelyet a közelgő választások miatt éreznek. Az aggodalom fontos, mert azt jelenti, felelősséget éreznek a hazájuk iránt. Hogy kicsit könnyebb legyen a szívem, s az idő is gyorsabban teljen, felidéztem néhány esetet a korábbi magyarországi választásokból. Elsőként most is Petőfi Sándor esete jutott eszembe, aki bizony nem kellő tapintattal fogott a kampányhoz, s ellenfelei ezt kíméletlenül ki is használták. Olyannyira, hogy a költőnek testi épségét féltve menekülnie kellett Szabadszállásról, s a választási jegyzőkönyvben az szerepel, hogy ellenfelét „egyhangúlag” választották meg. Tanulságos eset, főleg, ha hozzátesszük Rákosi Mátyás véleményét a dologról, aki száz év múlva azt találta mondani, hogy „Petőfit mint kommunistát buktatták meg”. Abban legalább keserű magyar humor volt, ahogy Arany János kommentálta saját választási vereségét: „háromszor szavazánk, és mégis veszíténk, mert az ellen négyszer szavazott”.

Aztán hosszú csend következett, majd a „boldog békeidők” mulatós, de nem mulatságos választásai. Akit ma elkeserít az ország politikai repedése, azokat csak azzal vigasztalhatom, hogy ez évszázadok óta így van. Gyenge vigasz, tudom, mert ha ez a kettészakadás elér egy bizonyos fokot, könnyű prédává teszi az országot mindenféle külső befolyásnak. Herczeg Ferenc, aki vesztett is, nyert is választást a múlt század elején, így írt erről: „Sehol a világon nem tép a pártosodás oly mély szakadékot a nemzet testébe, mint nálunk… a gyűlölet minden és mindenki ellen, ami nem vagyunk mi magunk.”

Ez a mentalitás csak a káosz erőinek kedvez, az önjelölt világmegváltóknak, akik közül egyik talán be is jelentette mostanában: ha győznek, jön a káosz. Herczeg Ferenc idején ebből nagy tragédia lett. Az akkori „káoszbajnok” Kun Béla szerepére ma többen is pályáznak, de a befutó csak az lehet, aki mindent (ha nem is mindenét) feltett a győzelemre. Aki kérkedett már a hazugságával, a csalással, „trükkjeivel”, s kaján képpel képes ma is belenézni a hipnotizált arcokba: lám, megcsinálom így is.

A „boldog békeidőkben” a választás igazi „férfiünnep” volt, mivel a nők abban nem vehettek részt, s a kortesek a másnap nyíltan szavazó férfiember számára bőven biztosították az ennivalót, bort, sört, pálinkát s még a reggelit is.

Az első világháború után aztán ez a „kedélyes” jellege elveszett a választásoknak, de semmiképpen sem azért, mert már a nők is megjelenhettek az urnák előtt. Titkos lett a szavazás, igaz, vidéken négyszer még nyíltan szavaztak. Sok lett a visszaélés.

Az egyik legismertebb eset volt, amikor Bajcsy-Zsilinszky Endre megválasztását minden eszközzel meg akarták akadályozni. Ez sikerült is, és Gömbös Gyula pártjának hivatalos jelöltje, Kenyeres Miklós nyert a jelképesen kuruc tarpai-beregszászi kerületben. Ebből aztán botrány lett, mert kiderült, hogy a jelölt se nem Kenyeres, se nem Miklós, se nem magyar állampolgár, se nem evangélikus, hanem egy elcsatolt területen élő rabbi fia. A Kenyeresből Kaufmann lett, a Miklósból Mózes, sőt Jákob.

A két háború közti korszak utolsó választása plurális választójog alapján történt, vagyis az iskolázottabb, vagyonosabb és idősebb polgároknak több beleszólásuk volt a parlament összetételébe, mint másoknak. Paradoxon, hogy ez a megoldás akadályozta meg, hogy Magyarországon a nemzetiszocialista szélsőség parlamentáris úton a hatalom közelébe kerüljön. Ehhez puccs kellett. Ezt a Magyarországot megszállva tartó német katonai és rendőri erők 1944. októberben véghez is vittek.

Nagy csoda, hogy a szovjet megszállás idején 1945-ben is, 1947-ben is voltak politikai alternatívát felmutató választások. Igaz, mindkét alkalommal érvényesült az a kiábrándító elv, amit Justus Pál baloldali „ideológus”, így foglalt össze: „Ebben az országban a demokrácia csak a demokratáknak jár”. Amíg ő dönthette el, ki a demokrata, ezt biztosan demokratikus álláspontnak gondolta. Ezt követően bő hat évet letöltött saját (még demokratikusabb) elvtársai börtönében. Álláspontján nem változtatott. A nagyobb baj, hogy ez a gondolat és stílus ma is jellemzi a szélsőségessé váló baloldalt.

Szélsőbaloldali volt Révai József is, akinek a nevéhez fűződik az a nem lebecsülendő mondat, hogy a „választási harc egy morális nyomás a népre”. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy Révai csupán Marx bolondja volt, aki szerint a morál, az erkölcs „csupa polgári előítélet”, el is jutottunk a lényegig.

A legtöbb ember nem gondolkodik ideológiákon. Nem töri a fejét világnézeti összefüggéseken, még csak politikai programokon sem. Legfeljebb stílusokon, ízléseken. Ezért fontos, hogy az erkölcs szilárd és megingathatatlan legyen, mert ez határozza meg a döntéseinket. Ez még az anyagi megfontolásoknál is fontosabb. Lám, Révai tudta ezt, és tudják mai utódaik is, akik „liberálisnak” nevezik magukat. Morális nyomást akarnak a népre helyezni, de ezt ideológiailag (marxista módon) már nem tudják megtenni, ezért a mindennapi etikai döntéseinken keresztül, igazságérzetünkön keresztül akarják elérni. Morális csapdát állítanak. S ott a hazugság, az ellenőrizhetetlenség, a gátlástalanság, a megbélyegzés örök fegyvere hatásos. Hát még, ha fantasztikus anyagi ígéretekkel spékelik meg!

Politikai úton nem tudják megsemmisíteni a nemzeti demokráciát. Egyszer már sikerült az erőszakra épített jogi úton, koncepciós perek ezreivel, terrorral. Most morális úton akarják. E téren sok „jó” magyar tulajdonságunkra is lehet „építeni”. Örök elégedetlenség, perspektívátlanság, légszomj, az irigység is. Minden frusztráltságunk okát rávetíteni egy személyre. Régi trükk ez is.

A magyar nép a második világháború után kétszer is hitet tett a nemzeti, keresztény, demokratikus Magyarország mellett. Nem könnyű körülmények közepette. Aki szerint neki önkényesen joga van meghatározni, hogy ki a demokrata, s mindenki más fasiszta, de legalábbis bunkó, az egészen biztosan csal is. Ezt tették a kommunisták és „baloldali” szövetségeseik 1947-ben, s aztán már nem engedtek választást, csak szavazást.

Kicsit ilyen negyvenhetes hangulat érződik ma is. Mert akkor két év múlva már sehol nem volt a demokrácia, s az új szocialista választásról joggal mondta a párizsi rádió, hogy „temetési menetben vonult fel a lakosság az urnákhoz”. Már nem kellett kétszázezer hamis szavazat, hatszázezer ember kizárása a névjegyzékből, voksok százezreinek megsemmisítése. Nem volt rá szükség.

Negyven éven át: az emberek ünneplőben „szavaztak”, de megrendülést legfeljebb elveszett jelenük és jövőjük miatt érezhettek. Negyven év a rohamosan fejlődő huszadik században! S nekem a fülemben zengnek Rákosi cinikus szavai a francia rádió kritikájára: „A kutya ugat, a karaván halad”.

Az expressz közben beérkezett a Keleti pályaudvarra. A külföldiek – főként a kínaiak – megigézve bámulják a klasszikus csarnokot. A magyarok leszegett fejjel rohannak csatlakozáshoz, metróhoz. Egy szőke lány zavartan magyarázza a peronon a messziről jött idegennek, hogy a „lerohadt” magyar kórházak nem adnak el hullákat külföldi anatómiai intézeteknek, akármit is írt erről egy New York-i „mértékadó” lap. Hazafelé mindenütt plakátok, de egyik sem mond annyit a mostani kampányról, mint annak az idegennek a csalódott tekintete.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom