Domonkos László

Vélemény és vita

Migranti te salutant

Nagy-Britanniában tankönyvek jelentek meg, amelyek arról világosítják föl a tanulói ifjúságot, hogy jóval az angolszász betelepülés előtt afrikaiak lakták a szigetországot

Szinte már meg sem lepett a hír, amely arról tudósít: Nagy-Britanniában tankönyvek jelentek meg, amelyek arról világosítják föl a tanulói ifjúságot, hogy jóval az angolszász betelepülés előtt afrikaiak lakták a szigetországot, következésképpen a „fehér férfiak által uralt” (white male-dominated) brit világ története végső soron népvándorlások története. És egyáltalán: hátrább az agarakkal! Különben is, mi voltunk itt előbb. Jöttünk a rómaiakkal. Ez nekünk valahonnan rettenetesen ismerős. Meg minden következménye is.

Elképzelem, amint az antik Róma Colosseumában vonulnak fel a gladiátorok: Ave Caesar, migranti te salutant – üdvözlik az imperátort Britannia szigetén. Hadrianus falát majd a szőke ángliusszármazékok ellen építik meg, Chaucer, Shakespeare, Milton és Galsworthy csak elangolosított afro(mán) származék. A Westminster apátságot néhány, a szomszédos európai szárazföldről érkező bevándorló kedvéért maszáj törzsfőnökök utasítására húzzák föl, Keats meg eredetileg kikuju nyelven írta volna meg az Óda a nyugati szélhez című költeményét, de – a címre való tekintettel – a törzsi tolerancia jegyében végül engedélyezték az angol nyelvű publikálást.

Az igazán rémes nem is ez. Még csak az sem, hogy derék román szomszédaink kedvtelve konstatálhatják, hogy tényleg nincs új a nap alatt. Hanem hogy egyik napilapunk szerint az oktatásra szánt ominózus munkát egy bizonyos Fekete és Ázsiai Tanulmányok Társaságának kutatói és egyetemi tanárai írták, és a neves OCR, az oktatási anyagokat minősítő Oxford és Cambridge Vizsgabizottság minden további nélkül engedélyezte és iskolai oktatásra ajánlotta.

„A romlás vagyok, a hanyatlásvégi Róma” – írta valaha Paul Verlaine.

Várom a – mellékesen egykoron valóban létezett – néhai cordobai kalifátus (756–1031) kapcsán az arabus eszmefuttatásokat a Hispániában őshonos berber törzsekről, az isztambuli stúdiumokat a Gül Baba türbéje és több fürdő által ékesen bizonyított őstörök jelenlétről a kies Buda városában, nem is említve a megmaradt minareteknek őslakos iszlám tömegek létét mindent elsöprő bizonyító erővel eldöntő faktumait Pécsett és Egerben, pláne – ott még a hit is bizonyít – Szarajevóban és Mostarban. Satöbbi, satöbbi.

Végezetül egy-két rövidke idézet a nagy tudós, Jancsó Benedek A daco-romanizmus és a magyar kultúrpolitika című, 1893-ban megjelent kötetéből. Nem is figyelmeztetés, netán mementó, jajkiáltás, vészjelzés gyanánt, dehogyis. Csak jelzésként. Íme: „Míg Gheorghe Sincai Rómában időzött (1774–1779), az ott lévő régi emlékek, de különösen Trajanus híres oszlopa költötték fel benne a gondolatot, hogy megírja a románok történetét (…) elmondja benne, hogy Traján, elfoglalván Daciát, a mai Erdélyt, légionáriusaiból és gyarmatosaiból keletkezett a mai román nép, mely a római uralom után is mint állami életet élő nép lakott Erdély hegyei között egészen a magyarok bejöveteléig (…) a dáko-román történetírás megalapítói, Klein Sámuel, Sincai és Maior (…) huzamos időn át magyar állami fizetést élveztek, pedig elméletök jelszava: Dácia románoké! A magyarok Dáciában csak bitorlók! (…) …a veszedelem, mely a dáko-romanizmus részéről a magyar nemzetet és államot fenyegeti, nem fantom, nem légből kapott valami. Még súlyosbítja e veszedelmet az a körülmény, hogy erős népmozgalmi háttere van (…) A magyar nemzetnek és államnak nem szabad e fenyegető veszedelemmel szemben továbbra is tétlenül maradnia.” A tankönyvek meg íródnak tovább.

 

Domonkos László: Migranti te salutantNagy-Britanniában tankönyvek jelentek meg, amelyek arról világosítják föl a tanul...

Közzétette: Magyar Hírlap – 2016. január 16.