Miért?

Valódi költői kérdések voltak, ahogy az iskolában tanultuk, olyanok, amelyekre – a helyzet ismeretében – nem vár választ az ember. Kivált nem az unió álságos képviselőitől. A kérdéseim többsége a bevándorlással kapcsolatos helyzetre vonatkozott, hogy csak párat idézzek vissza: kíváncsiak lennénk arra, mit kezdenek a migránsimádók a beáramló tömegekkel? Hová rakják őket, hol lesz a munkahelyük? S bár arrafelé nemigen olvasnak magyar újságokat, mégis érkezett valamiféle válasz. A minap ugyanis megtudhattuk a hírekből, hogy nincs menekültválság. Mondta ezt maga Avramopulosz úr, az unió migrá­ciós biztosa, hozzátéve, hogy az illegális bevándorlók száma csökkent, s a helyzet – szerinte legalábbis – kezelhető, bár a migrációs mechanizmus még nincs kidolgozva. Minden okunk megvan tehát az örömre, a kérdések feleslegesek, gond nincs.

Közben azonban érkezett egy másik hír is, amely újabb kérdéseket vetett fel bennem. Átlag állampolgárként nem állítom, hogy rajongója volnék a franciák jelenlegi politikájának és az ország vezetőinek, mégis némi örömmel vettem tudomásul a hírt, miszerint állatvakcina-gyártó üzemet, valamint kutatási és fejlesztési központot épít a Ceva-Phylaxia Oltóanyagtermelő Zrt. Monoron. A cég francia tulajdonban van, de nem ennek örültem, hanem annak, hogy ismét teremtődik itthon néhány munkahely, ráadásul még a szellemi munkásokra, a hazai kutatókra is számítanak. Ha már nekünk, magyaroknak nem sűrűn adódik alkalmunk gyárépítésre (részben persze azért, mert az ún. rendszerváltás idején jórészt ellopták valamennyit, ami működőképes volt), legalább annak örüljünk, hogy újból lesznek olyan honfitársaink, akiknek nem kell naponta sok órát utazással tölteniük, hogy a nagyvárosokban lévő munkahelyükre be­járjanak, azaz autóbuszozzanak, vonatozzanak, vagy akinek telik, saját kocsival autózzanak. Ez tehát jó hír. Valamint elgondolkodtató!

A világ nagyokos politikusai ugyanis számos alkalommal elmagyarázták már nekünk, hogy Európának kell a munkaerő, mert fogyóban a népesség, s „emberimportra” szorulunk. Vessen meg bárki, én mindig úgy gondoltam, egy-egy nemzetállamnak az a kötelessége, hogy eltartsa magát, ne pedig eltartassa olyan bevándorlókkal, akik elvégzik a „nemszeretem”, nehéz és piszkos munkákat. Jól emlékszünk arra, hogy amikor a volt szocialista országok „rendszert váltottak”, a Nyugat-Európában élők folyamatosan azért aggódtak, mi lesz, ha ezen országok állampolgárai elárasztják a munkaerőpiacot. Egyébként elárasztották. Kevesebb bért kapva, mint a helybéliek. S ehhez a nyugatiak hozzá is szoktak, mi több, örültek neki. Mert érdekükben állt. Mint ahogy az is, hogy ezekbe a volt szocialista országokba telepítsenek sok-sok környezetszennyező üzemet, valamint olyanokat, amelyekhez errefelé képzett munkásokat találtak. Akkoriban még nem volt szó tömeges afrikai, ázsiai bevándorlókról, jók voltunk mi is nekik. Mára viszont már az lenne a kötelességünk, hogy értelmes magyarázat, indoklás nélkül elhiggyük, afrikai, ázsiai tömegekre van szükség Európa fennmaradásához, pontosabban egyesek jólétének fenntartásához. Soros úr pedig már azt is kitalálta, hogy ezen tömegek lakhatását hitelből kellene fedezni. Kész tehát a recept.

Viszont meg vagyok zavarodva. Most ugyanis mit gondoljak vadonatúj szerzeményünkről, a Ceva-Phylaxia Oltóanyagtermelő Zrt.-ről? A migránsbarát francia kormányzat vajon miért nem Soros úr kottájából muzsikál? Miért is nem a bevándorlókat, a nekik annyira hiányzó afrikai, ázsiai munkaerőt fogják hadra? Miért minálunk próbálkoznak? Csak nem azért, mert minél hamarabb kell a profit, s nem érnek rá a befogadottakat munkához szoktatni? Mi meg itt vagyunk kéznél. Esetleg azt várják el tőlünk, hogy a kvótákat magunkra nézve végre elfogadjuk, és a tisztelt migránsokat rögvest ki is képezzük számukra, hogy akár a gyógyszeriparban is alkalmazható, kitűnő munkaerővé váljanak? Addig meg jók leszünk mi is?

Kérdés tehát most is van bőven. Elfogadható válaszra pedig aligha számíthatunk.