Mátrixban

Itt előfordulhat az, hogy a komplett ellenzék egy amerikai tőzsdemachinátor mellé áll a nemzet érdekére hivatkozva, megeshet, hogy a magyar nyelvet erősen törő tiltakozók a Kossuth-nótát énekelve tüntetnek, hőssé válhat az, aki festékesflakonnal hajigálja a rendőröket és ezért szabályszerűen előállítják, valamint alkalmatlannak és illegitimnek nyilváníthatják a köztársasági elnököt, amiért nem nekik tetsző döntést hozott egy jogi kérdésben (nyilván, mert időközben a tízmillió jogtudós országa lettünk).

Ha a jelek szerint ügyesen megfogalmazott törvénymódosítás, amely nehéz helyzetbe hozza vagy legalább is megoldandó probléma elé állítja George Soros egyetemét, valóban nem sért alkotmányos alapelveket, hanem csupán érdekeket, akkor nem bonyolult ügyvédi bikkfanyelven kell harcolni ellene, hanem a legegyszerűbb hívószavakkal, mindegy, hogy azok odaillők-e vagy sem. Föntebb már utaltunk szegény Gulyás Mártonra, aki halált megvető bátorsággal használta festékszóróját az elnyomó rezsim ellen, nos, kiszabadítására a Gyorskocsi utcába szervezett demonstráció jelmondata az volt, hogy „politikai véleményért senkit se tartóztassanak le”. Ezzel pedig, ugye, bárki egyetérthet. Mint ahogy azzal is, hogy ne lehessen „bezáratni” egyetemet, meg hogy demokráciát és jogállamot mindenkinek, szólás-, sajtó- és tanszabadsággal. Ahhoz, hogy ilyen hívószavakkal tömeget tudjanak mozgósítani, nincs szükség a kijelentések mögött álló viták, helyzet- és jogértelmezési véleménykülönbségek taglalására, csupán gyors és hatékony hálózatépítésre. Soros civiljei – szemben az internet lehetőségeit megdöbbentően kihasználni képtelen ellenzékkel – profi módon szippantották be a fiatalokat. Azokat, akik esetleg eddig vajmi kevéssé érdeklődtek a politika iránt, de az egyik-másik ismerősük által posztolt írások hatására fellobbanó kamaszos igazságérzetük miatt, a buli kedvéért, az összetartozás érzéséért kimennek az utcára. Az egyszerű üzenetek olyan sebességgel terjednek a közösségi hálón, hogy nincs az a plakátkampány, amely felvehetné velük a versenyt. Ám ezzel a lehetőséggel tudni kell élni is, és ki más értene jobban hozzá, mint a Soros-egyetemisták. A politikai PR-t magas szinten űző hálózat vélhetően nem ez alkalommal villan meg utoljára, akkor sem, ha a CEU ügye végül nyugvópontra jut. Hiszen kampány van, és noha jelenleg az ellenzéki pártok kapaszkodnak Soros uszályába, s a demonstráció­kon az „Orbántakarodj”-ot még megelőzik az oktatás szabadságáról hangoztatott frázisok, a végső cél nyilvánvalóan a kormánybuktatás, amelyhez a milliárdos hálózata bizonyára szívesen adja szaktudását a későbbiekben is.

Közbevetőleg megjegyezhetjük: azt, hogy eme szaktudás mennyire értékes, jól mutatja a Soros-egyetem helye a nemzetközi felsőoktatási rangsorokban. Az előkelő helyezések, amelyekről mostanában sokat hallhattunk, nem az intézmény összesített eredményére vonatkoznak – ott fasorban sincs a CEU –, hanem egyes képzéseire, elsősorban a politikatudományra. A listákat a végzősök elhelyezkedésének sikeressége, a publikációk idézettsége alapján állítják össze, ezért felvetődik, a magas pontszámban szerepet játszhat az, hogy egy nemzetközi hálózat tagjaként nem olyan nehéz elhelyezkedni a vágyott pozíciókban, és hasonló a helyzet a médiamegjelenéseket illetően is. Ezzel együtt a hozzáértés vitathatatlan, ugyanakkor a magyarországi kampányban a már említett, bizarr jelenségekhez vezet.

Az elkövetkező hónapok megmutatják, mennyire vevő a társadalom egésze az éppen magyarnak és nemzetinek álcázott liberális retorikára. Képes-e elhitetni Soros gépezete, hogy valójában a magyar egyetemek és a magyar civil szervezetek vannak veszélyben? Sikerül-e lenyomni a választópolgárok torkán, hogy a déli határkerítés végeredményben nem a magyar emberek biztonságát védi, hanem hazánkat zárja ki Európából? Mennyire hiteles a szólásszabadság és a jogállam megszűnését vizionálni, amikor a nap mint nap háborítatlanul vonulgató tüntetők dobálózását és köpködését higgadtan állja a rendőrsorfal? És egyáltalán: a liberális zászlóvivők által mélységesen megvetett, mucsainak bélyegzett magyarok közül hányan vannak, akiket nem taszít a mindenkit magába olvasztó „nyílt társadalom” eszménye? Sok ezren demonstrálhatnak még az amerikai milliárdos által hirdetett illúzió mellett, kérdés, hogy amíg majd a szavazófülkébe érnek, rájönnek-e, valójában kiért küzdöttek.