Szerencsés Károly

Vélemény és vita

Lopózás a rezervátumból

Sose volt igazán sajátunk a békesség sem egymással, sem önmagunkkal

A békétlenség gyakran fajult gyűlöletté. Mindig nagy árat fizettünk érte, de túléltük. Lehet, azért, mert egy közös cél mindig létezett: a nemzet fennmaradása, fejlődése, erősödése. Az eszközökben, a „hogyan” kérdésében markáns eltérések mutatkoztak, néha kibékíthetetlen ellentétek. Ez nehéz utunkból is fakadt. Tényleg elkéstünk, ha tetszik, megkéstünk. De most már ne mutogassunk senkire, elég, ha tudjuk: a rossz tűzben ellobbanó csaknem fél évezred hátránya egyetlen úton csökkenthető, ha a nemzet békességben tud élni önmagával, közeli és távoli világrendező nagyhatalmakkal.

A keret, amely ezt a békességet megteremtheti, a nemzet. Se nagyobb egység, se kisebb, szétporladt társadalom, önkéntes rezervátum nem alkalmas ennek megteremtésére. S persze kell, hogy abban az egy célban: a nemzet fennmaradásában, fejlődésében mindenki egyetértsen. Egy közeli példa: elismerem mindenkinek az érveit, hogy az árvíz elleni gát merre fusson. Egyesek jó szándékból, mások jól felfogott érdekből, meggyőződésből küzdenek. De akiknek a célja pusztán az, hogy gát ne is legyen, azt gondolva, hogy ez politikai haszonnal jár, azokat megvetem. A gátat fel kell építeni. Mert az árvíz biztosan bekövetkezik, s ha a csilláromhoz kell kötnöm a ladikot, nagyon dühös leszek. De akkor már csak a „jó szándékú idióták” lesznek itt, a többiek messze járnak. Mondjuk a mentelmi jog védi őket…A döntést meg kell hozni. A döntő: mit szolgál? Fennmaradást, fejlődést, vagy csak ambíciót, telhetetlenséget? Az ötvenes években nemzet helyett népet mondtak, és a nemzet számos csoportját megfosztották a létezés lehetőségeitől. De a nemzet ettől még élt. Átvészelte a szocializmus kísérletét, igaz, nagy veszteségekkel. Az emigrálás, a demográfiai lejtőre lépés, a hagyományok, tradíciók, szokások irtása és erodálódása, a gazdasági csőd, a törvények megvetése, a hatalomhoz dörgölőzés vagy éppen dacos – s így önpusztító – szembenállás: mind-mind máig begyógyíthatatlan sebeket ejtettek. De el nem pusztították. Mint ahogy sebeket ejtett az abszolutizmus és vele szemben a rendiség elhúzódása is. A dacos ellenállásunk eddig mindig nemzeti és demokrata volt, 1848/49-ben hősiesen, 1867-ben okosan próbáltuk. Mégis 1956 volt az igazi magyar „eb ura fakó”, aminek paradox módon esélye nem volt, s mégsem volt benne egyetlen felesleges pillanat sem! Mert a vereségben őrizte meg a nemzetet. Mint Világos.

Igaz, a nemzet 1526-ban, 1711-ben, 1849-ben, 1918-ban, 1956-ban is gyengének bizonyult. Nehéz szívvel írom le, hogy 1990-ben is. Akkor mégis miért tartsunk ki mellette? Mert Mohács után, a török elképesztő pusztítása közepette ellenálltunk végvárakban, háborúk sokaságában, s amikor a másik birodalom telepedett ránk Rákóczival, kurucaival újra ott voltunk a táborban.

Közben eltelt százhetvenhét év! Városainkból, épületeinkből nem maradtak, legfeljebb romok. De őriztük a nyelvet, a dalt, a táncot. Balassi Bálintot, Zrínyi Miklóst, száz kuruc nótát énekeltünk. Karddal a kézben, dallal a tűz mellett: „Jaj, meg köll halnunk,/ Meg sem maradunk, /Mert ellenség közt lakunk…” És a majtényi fegyverletételtől Világosig? Többen jöttek idegenek, mint magunk voltunk. S mégis! Eltelt százharmincnyolc év, és ez a nemzet állt legelöl és legtovább a szabadság zászlajával 1848/49-ben a küzdőtéren. Úgy, hogy öt esztendőt leszámítva hivatalosan a nyelvét sem használhatta. Haynaut és Bachot is átvészeltük, s aztán Vorosilovot, Rákosit is. Sőt Ferenc Jóskát és Kádár Jánost is. De a nemzet még mindig él. Illyés Gyula már a hetvenes évek elején halottnak látta, Lakiteleken, másutt próbálták újjáéleszteni.

Mi is lenne az alternatíva? Nemzet helyett az egyén, esetleg kisebb közösségek reménytelen tánca, elszakadva családtól, hazától, kultúrától, anyanyelvtől. Vagy a nagy egész emberiség? Van ebben valami naiv marxista, anarchista rőzseláng. A semmi kell, vagy már a semmi sem? Felhőkön felüli szabad repülés a va-rázsszőnyegen? Szivárványos sokféleség egy angol nyelvű néppel, egy hittel, vagyis a hitetlenséggel, egy reménnyel, vagyis a kétellyel? Egy politikai világrendszerrel, amelybe belefér az Egyesült Államok, Izrael és Szaúd-Arábia is, egy gazdasági modellel, amely éhesebb a profitra, mint egykor a Holland Kelet-indiai Társaság? Ez bizony a disznófejű nagyúr birodalma, s a Vármegyeháza a Ritz. Az van mindenhol.

Ebben az uniformizált birodalomban kellene a véleményünket szavazatunkkal – demokratikusan – érvényesíteni. Mondjuk, nekünk, magyaroknak, dánoknak, finneknek, bolgároknak. Mennyi esélyünk lenne? Én nem akarom befolyásolni az Ibériai-félsziget politikai, gazdasági folyamatait, mint ahogy azt sem szeretném, hogy spanyolok, befolyásolják például a magyar oktatási rendszert. Képtelenség elvárni egy európai szavazópolgártól, hogy a bretagne-i, a székely, a szardíniai vagy akár a spanyol, a finn, a lett és a ciprusi helyzettel tisztában legyen, és felelős döntést hozzon.

Az európai nemzetektől és államaiktól „megszabadított” kontinens teljesen kiszolgáltatott birodalommá válna, ahol a mi döntéseink szimbolikussá válnának. Nem akarok kínai, orosz és amerikai modellt Európában. Egy birodalom nem lehet teljes értékű közösség. Lehet mindennél hatalmasabb erő, akár szervező erő is, de közösség nem lehet. Egy nemzet tagjaitól lehet felelősséget elvárni. Mert van összetartó szövete: nyelv, kultúra, múlt, vallás, legenda, szokás, ezer más. Aki hisz a demokráciában, higgyen a nemzetben is és viszont!

Egy demokratikus nemzetállam elismerheti a másik nemzetet (mai rossz szóval „kisebbséget”) a saját területén. A 20. század számtalan ilyen helyzetet hozott, s korábbról is örököltünk hasonlót. Mi magyarok tudjuk ezt a legjobban. Van is olyan nézet, például Erdélyben, hogy a nemzetállam az ottani magyar „kisebbség” rémálma. Pedig nem igaz. A román nemzetállamban (ami valóság) csak akkor maradhat meg, boldogulhat, erősödhet a magyar nemzet ottani része, ha erős nemzetállama (a magyar) védi, fejleszti, erősíti. Mi már csaknem száz éve nem vagyunk államnemzet. Nyolc államban élünk. Mi kultúrnemzet vagyunk, amelynek szerencsére maradt egy nemzetállama. (Hála elődeinknek, akik trianoni keretek között is képesek voltak megszervezni.) A kultúrnemzet és az államnemzet legszorosabb összevonása a feladat. A Ritzben sohasem fogunk összejönni, de a tábortűznél énekelve erdélyi völgyekben, csallóközi síkon, pannóniai lankákon, alföldi ég és föld ölelkezésben biztosan. Már kilencvenkilenc éve.

A mai birodalmak: az Egyesült Államok, Oroszország, Kína az eszmék nevében porig romboltak egész térségeket, legutóbb Tibettől, Afganisztánon át Irakig, Szíriáig. Minden afgán, iraki, szír vagy tibeti meggyötört emberrel sejtjeimig együtt érzek. S tudom, hogy azért szenvednek, mert a birodalmak semmibe vették nemzeti és vallási létüket. Gazdasági, katonai, politikai okokból. Csak azt ne higgyük el, hogy a demokráciát, esetleg a fejlődést exportálták az amerikaiak, oroszok, kínaiak. Minden erőmmel tiltakozom az ellen, hogy ilyen birodalmi igényű Európa létre jöjjön. Egyvalaki már megpróbálta. Adolf Hitlernek hívták. Ő is gyűlölte a nemzeteket: „fajban” gondolkozott.

Akkor miért is a nemzet és Európa? Mert a nemzet az az emberi közösség, amelyben érzékelhetjük magunkat. Hibáinkat és erényeinket, s ezt tudjuk elhelyezni az emberiség egészében. A nemzet még belátható. Európa is, ha nem akar birodalommá válni. „Olvasztótégellyé.” Felfoghatatlanul kevesebb, sebezhetőbb és szánalmasabb lenne Európa, ha nemzetek nem lévén, egy nagy masszában pusztán ideológiai vagy birodalmi alapon létezne. Egy ilyen helyen mi legfeljebb egy rezervátumba kerülnénk. Mint a dánok, katalánok és skótok is. Szerintem ők sem lelkesednének ezért. Legfeljebb a már most a Ritzben lakó disznófejű nagyuraik.

Fontos, hogy magunkat ne zárjuk rezervátumba, önkéntes gettóba. Mert bár a rezervátumot elhagyatjuk, ha szerencsénk van, de nem biztos, hogy velünk lopózhatnak majd a gyermekeink, az őseink és a Holtak legendái is.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom