Vélemény és vita
Le Kolumbusszal!
Cook kapitányt, aki 1770-ben felfedezte Ausztráliát, komoly társadalmi igyekezet akarja törölni a becsülendő személyiségek köréből
Nem jár különbül az 1861-65 közötti amerikai polgárháború neves déli tábornoka, Robert Lee sem. Sőt, az ár már magát a nagy Cristoforót is elérte: Kolumbusz is tűnjön melegebb éghajlatra, hiszen ő Amerikát „nem felfedezte, hanem megszállta”. Gondolom, nemsokára sorra kerül a fajgyűlölő-rasszista George Washington, az Egyesült Államok fővárosának névadója is – és a sor persze folytatódik, elérkezhetünk a nyilván jogosan lelőtt J. F. Kennedyhez, az ördögi Reaganről nem is beszélve. Egyszóval: le Kolumbusszal meg a többiekkel, akiknek egytől egyig fogalmuk sem volt a politikai korrektség minimumáról – most már pedig, végre, ez ám a haladás, barátaim, íme, közelg a pirkadat, hiszen amint a tudósításokban olvasni lehet: összeírják az úgynevezett „gyűlöletjelképek” listáját.
A dolgot – első pillantásra – el lehetne intézni azzal, hogy nagy az Isten állatkertje, a pihent agyúak fesztiválja, és lám, nincs jobb dolguk. Meg ilyesmik. Ám az ügy távolról sem ennyire egyszerű, de nem ám. Ráadásul gyanítom, nem is erről van szó elsősorban.
Nem értek egyet a megállapítással, amit az egyik kormánypárti hírforrás fogalmazott meg: mai normákat kérnek számon réges-régen meghalt embereken. Az úgynevezett mai normákkal éppúgy baj van, mint a számonkéréssel, nem is beszélve a kiszemelt áldozatokról. Azonban javallom, hagyjuk most szegény boldogtalan Cook kapitányt, az egydollároson díszelgő George Washingtont meg a többieket. Vegyünk elő valakit a történelemből – miként azt Lee tábornokkal a jó charlottesville-iek tették nemrég.
Philip Henry Sheridan tábornok (1831–1888) a híres West Point-i katonai akadémián végez, előbb Texasban, majd Oregonban teljesít szolgálatot. Ezekben az évtizedekben az Egyesült Államokban még itt is, ott is, utolsó, immáron másfél évszázados végvári harcaikat vívják a szerencsétlen, nyomorult őslakók maradványai, a csirokik és a komancsok, a navahók, az apacsok és az irokézek – Sheridan pedig derék vitézeivel, a kékkabátosokkal ott és úgy irtja őket, ahol és ahogyan csak tudja. Tőle származik a hírhedt, szállóigévé lett mondás: „The only good Indian is the dead Indian”, azaz csak a halott indián a jó indián. (Az eset állítólag úgy történt, hogy az egyik elfogott és feltehetően megkínzott komancs főnök azt kezdte bizonygatni, nyilván primitív angolsággal, hogy ő bizony jó indián, mire a jó humorú, daliás generális azt válaszolta volna, hogy „Ha én eddig életemben láttam jó indiánt, hát az mind halott indián volt.”)
Derék, nem?
Ennek a Sheridennek – bárki megnézheti – az arlingtoni nemzeti (katonai hősi) temetőben impozáns, gyönyörű síremléke van – legalább olyan, mint Cook kapitány – immáron agyongraffitizett-bemocskolt – szobra Sydney ben, a Hyde Parkban vagy Robert Lee tábornok – már elszállított – lovas szobra Charlottesville-ben. Arcképével díszítve, megkoszorúzva, ahogyan az dukál. (A hadfi egyébként az amerikai hadsereg főparancsnokaként fejezte be katonai pályafutását.)
Nem kellene egy-két – nem „mai”, időtlen, ha úgy tetszik: krisztusi! – erkölcsi normát számon kérni ezen a szintúgy régen meghalt emberen? Legalább úgy és annyira, mint Kolumbuszon és Cook kapitányon. Ha ők „nem felfedezők, hanem megszállók”, és ha a százharmincöt fekete rabszolga után adózó Washington rasszista, nem kellene inkább a földkerekség talán legnemesebb, legértékesebb emberfajtáját folyamatosan, nagy tudatossággal, megideologizáltan pusztító tábornokra figyelni? Aki valóban az, ami: tömeggyilkos gazember. És semmi más.
A dolgot – első pillantásra – el lehetne intézni azzal, hogy nagy az Isten állatkertje, a pihent agyúak fesztiválja, és lám, nincs jobb dolguk. Meg ilyesmik. Ám az ügy távolról sem ennyire egyszerű, de nem ám. Ráadásul gyanítom, nem is erről van szó elsősorban.
Nem értek egyet a megállapítással, amit az egyik kormánypárti hírforrás fogalmazott meg: mai normákat kérnek számon réges-régen meghalt embereken. Az úgynevezett mai normákkal éppúgy baj van, mint a számonkéréssel, nem is beszélve a kiszemelt áldozatokról. Azonban javallom, hagyjuk most szegény boldogtalan Cook kapitányt, az egydollároson díszelgő George Washingtont meg a többieket. Vegyünk elő valakit a történelemből – miként azt Lee tábornokkal a jó charlottesville-iek tették nemrég.
Philip Henry Sheridan tábornok (1831–1888) a híres West Point-i katonai akadémián végez, előbb Texasban, majd Oregonban teljesít szolgálatot. Ezekben az évtizedekben az Egyesült Államokban még itt is, ott is, utolsó, immáron másfél évszázados végvári harcaikat vívják a szerencsétlen, nyomorult őslakók maradványai, a csirokik és a komancsok, a navahók, az apacsok és az irokézek – Sheridan pedig derék vitézeivel, a kékkabátosokkal ott és úgy irtja őket, ahol és ahogyan csak tudja. Tőle származik a hírhedt, szállóigévé lett mondás: „The only good Indian is the dead Indian”, azaz csak a halott indián a jó indián. (Az eset állítólag úgy történt, hogy az egyik elfogott és feltehetően megkínzott komancs főnök azt kezdte bizonygatni, nyilván primitív angolsággal, hogy ő bizony jó indián, mire a jó humorú, daliás generális azt válaszolta volna, hogy „Ha én eddig életemben láttam jó indiánt, hát az mind halott indián volt.”)
Derék, nem?
Ennek a Sheridennek – bárki megnézheti – az arlingtoni nemzeti (katonai hősi) temetőben impozáns, gyönyörű síremléke van – legalább olyan, mint Cook kapitány – immáron agyongraffitizett-bemocskolt – szobra Sydney ben, a Hyde Parkban vagy Robert Lee tábornok – már elszállított – lovas szobra Charlottesville-ben. Arcképével díszítve, megkoszorúzva, ahogyan az dukál. (A hadfi egyébként az amerikai hadsereg főparancsnokaként fejezte be katonai pályafutását.)
Nem kellene egy-két – nem „mai”, időtlen, ha úgy tetszik: krisztusi! – erkölcsi normát számon kérni ezen a szintúgy régen meghalt emberen? Legalább úgy és annyira, mint Kolumbuszon és Cook kapitányon. Ha ők „nem felfedezők, hanem megszállók”, és ha a százharmincöt fekete rabszolga után adózó Washington rasszista, nem kellene inkább a földkerekség talán legnemesebb, legértékesebb emberfajtáját folyamatosan, nagy tudatossággal, megideologizáltan pusztító tábornokra figyelni? Aki valóban az, ami: tömeggyilkos gazember. És semmi más.