Vélemény és vita

Köztünk a helyed!

Látunk, néha el is szenvedünk igazságtalanságokat, de gyűlölni? Akár csak egyetlen embert?

Ezúttal a népfrontról lesz szó, a Magyar Függetlenségi Népfront megalakulásáról, de hogy meg ne ijedjen a kedves olvasó, erre nem tegnap, vagy a múlt héten került sor, hanem éppen hetven éve, február 1-én. Addigra „nagy utat tett meg a magyar demokrácia”. Likvidálta a parlamentarizmust, a szabadságjogokat, a nem kollaboráns pártokat, a független bíróságokat, az önkormányzatokat, egy szóval a jogállamot. És az uralomra jutott kommunista párt kiszolgáltatta az országot egy birodalomnak, és egy teljesen elhibázott politikai, gazdasági kísérletnek. Az elvtelen kompromisszumokra nem hajlandó politikusokat, művészeket, egyházi embereket, tudósokat, akik közéleti szerepet is vállaltak, már kiiktatták. Szovjet fogságban, a Gulagon, börtönben voltak, vagy ezek elől emigrációba menekültek. Hetven éve ezekben a napokban fejeződött be a Magyar-Amerikai Olajipari Rt. vezetői elleni per, és kezdődött el Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek hírhedt koncepciós pere. És mennyi jogtiprás mindenütt, ahol az egyetlen ideológia, az egyetlen igazság, az egyetlen követhető út, az erőszak, a fanatizmus, a hatalomvágy megszállottjai tobzódtak. Rigától Várnáig, Jénától Tbilisziig, Salgótarjántól Phnompenig. Milliónyi ártatlan áldozat jelzi uralmukat. Lágerek, akasztófák, kínzókamrák.

A magyar népfrontba minden olyan politikai erő odakéredzkedett, amely nem hitt a jogállamban, parlamentarizmusban. Elsősorban azért, mert tudták, hogy jogállami keretek között, külső segítség nélkül a hatalmat nem bitorolhatnák. Csak az erőszak maradt, és a hazugság, a hamis szólamok. Így kezdődött: Gyűlölöd a megszállókat? Gyűlölöd a fasisztákat? Akkor köztünk a helyed! Aztán így folytatódott: Gyűlölöd a reakciósokat, a régi világot? Köztünk a helyed! Gyűlölöd az amerikai imperializmust, és a láncos kutyáját? Köztünk a helyed! Gyűlölöd a klerikális reakciót, a kulákot? Köztünk a helyed! Gyűlölöd a pártba befurakodott árulókat? Köztünk a helyed! Aztán már kijegecesedett a gondolat: Gyűlölöd az ellenséget? Köztünk a helyed! Aztán: „Ne csak őrizd, gyűlöld is!” Mennyi gyűlölet! Mennyi félelem! „Éberség!” És most, hetven év után mintha megint ezt látnám: „Gyűlölsz? Köztünk a helyed!” Mindegy, ki vagy. Csak gyűlölj és állj közénk! És csináld, amit mond a Vezér.

A Függetlenségi Népfront Ideiglenes Országos Tanácsa a parlamentben alakult meg. Elnöke – ki más is lehetett volna – Rákosi Mátyás. Ő aztán tudott gyűlölni. Alelnökei az ismert kriptokommunisták, Dobi István és Erdei Ferenc. Titkára: Rajk László. Olyan a nemzet függetlensége és szabadsága iránt „elkötelezett” tagjai voltak, mint Gerő Ernő, Farkas Mihály, Kádár János, Marosán György, Bognár József, Darvas József, Veres Péter, Apró Antal, Piros László, Dögei Imre, Nonn György és mások. „Demokratikus egység.” A demokratikus koalíció ideje már lejárt. A legdemokratikusabb vezér és pártja uralta a terepet. A politikai prostituáltak tették a dolgukat. Mennyien ácsingóznak most erre a vezér szerepre! Bízhatunk a hiúságban! Sokarcú tulajdonság az.

A népfront aztán tartott kongresszust is. Rákosi beszélt, s hogyan csűrte-csavarta?! Hogyan devalválódtak a fogalmak. Hogyan fordult minden a visszájára. Hogyan lett mindennek az ellenkezője az igaz, s hogyan silányult még az igazság is ártó propagandává. Hogyan vezették félre akkor emberek százezreit. És hogyan próbálnak most is ugyanezekkel az eszközökkel, szólamokkal, hamis szavakkal manipulálni. Hány ember belső húrjai rezonálnak olyasmire, hogy „a pártversengést, amelyből csak ellenségeinknek volt haszna, kiküszöböljük.” Vagy: „A nép politikai jogait kell kiterjeszteni, gondoskodni kell arról, hogy megvalósuljanak azok a kulturális előfeltételek, melyek nélkül a legszélesebb politikai jog is csak írott malaszt marad.” Hát persze! S milyen szép „hogy a helyes és egyedül járható út az volt, melyet mi, magyar kommunisták mutattunk.” És hangsúlyozzuk a demokratikus, építő kritika jogát, valamint a vallásszabadságot. De súlyos hiba lenne csökkenteni az éberséget, most, hogy végre szabadok vagyunk. Vádlott, beismeri a bűneit?

És a történelmi tapasztalatok! „A magyar nép szinte minden évszázadban elvesztett egy szabadságharcot. Elveszett a Rákóczi-felkelés, amelynek zászlajára „pro libertate” (a szabadságért) jelszó volt írva. Elveszett az 1848–1849-es szabadságharc. Leverték az 1919-es forradalmat is. A vereségeket főleg idegen, reakciós erők okozták, amelyek „a magyar nép belső ellenségeinek külföldről jöttek segítségére.” Rákóczi és Rákosi. Böhm Vilmos és Görgei Artúr. Kossuth Lajos és Károlyi Mihály. Szamuely és Nyáry Pál. Csűrés-csavarás, kavarás. És volt, aki hitt ennek a propagandának! S Rákosi, a prímás még csak akkor kezdett lendületbe jönni! A „kisgazda” Dobi brácsázott: megvívjuk a falusi osztályharcot. A „parasztpárti” Erdei cimbalmozott: „Az öntudatos dolgozó paraszt előtt végérvényesen bebizonyosodott, hogy a vezető a munkásosztály és az élen járó pártja…” Magyar zászlók mindenütt. Kossuth is, Lenin is. Petőfi is Marx is. Balogh páter nem kapott szót, de csatlakozott a pártja nevében, amely alighanem már egy asztaltársaság sem volt. S a radikálisok is, Harrer Ferenc vezetésével. Itt a demokratikus egység! „Igaz és tiszta nemzeti program.” Húsz évre mandátum!

Előre hozott választásokat tartottak a Népfront égisze alatt már májusban. Győztek. De nagyon, kilencvenhat százalékkal. Az volt ám a diadal! Előre elosztották a mandátumokat maguk közt. Persze, mert csak a népfront jelöltjeire lehetett szavazni. Jól is néznénk ki. A reakció? A „legdemokratikusabbak” het­-ven százalék felett. És mindenhol az élen: Rákosi bácsi vezet! (Az egész ország nagy vezére.) Elmagyarázták hogyan is kell demokratikusan szavazni: úgy, hogy a szavazó nem tesz semmi jelet a szavazólapra, hanem csak összehajtja azt, beteszi a borítékba és bedobja az urnába. „Így szavazzon minden becsületes dolgozó, aki a hazáját szereti!”

Szereted a hazád? Vagyis gyűlölöd az ellenséget? Köztünk a helyed! Ezek aztán kormányt alakítottak. Itt állnak a Parlament lépcsőin. Huszonegyen. Középen Rákosi Mátyás és Szakasits Árpád, még mint köztársasági elnök. A miniszterelnök, Dobi kicsit oldalt, ott van Kádár, Gerő, Farkas, Ries, Révai, Vas, és a fullajtárok sora. Olyanok, mint Losonczy Géza. Miért nem lehet kiiktatni a gyűlöletet a közéletből? Talán, mert az életünkből sem lehet? De hát azt gondolom, az emberek elsöprő többsége nem tud gyűlölni. Vannak sérelmeink, látunk igazságtalanságokat, néha el is szenvedünk ilyesmit, de gyűlölni? Akár csak egyetlen embert? Halálát kívánni? Nagyon buta ember, aki gyűlölni képes, s nagyon aljas, aki a gyűlöletre épít. Nem népfront kell, hanem népakarat. Annak kinyilvánítására pedig megvannak a megfelelő módszerek. A demokrácia. Működik, de rengeteg kihívással kell szembenéznie. Például a hatalomvágy szabad akarattal összeegyeztethetetlen eszközeivel. Ez a népfront banda akkor egymást jól megritkította. Sok halál, sok börtön, öngyilkosság, meghasonlás kísérte útjukat. De volt, aki mindig jól helyezkedett, jól járt, s parlamenti, akadémiai, egyetemi, intézeti, szerkesztőségi páholyokban ritkán vágták a szemébe, hogy – finoman – prostituálódott.

Az ilyen, és hasonló – értelmetlen – népfrontoktól óvnám a magukra még valamit adó gondolkodó embereket. Nem, mintha nem tudnám, hogy a hiúság, az érvényesülési vágy mennyire fel tudja fokozni az önbecsülést. S mennyire meg tud bolondulni az ember az „érvényesülésért”. Mennyire túlbecsli magát, állását, pozícióját, érdemeit és vágyait. A gyűlölet helyett a hűséget ajánlom. Hűséget, ami nagyon távol van a népfrontos típustól, amely elveket, értéket, mértéket nem ismer, csak „érvényesül”. Nem sorolom, mi iránt érdemes hűségesnek lenni. Aki idáig eljutott az olvasásban, úgyis érzi. Azt is tudja, mennyi hűség elegendő, s mennyi feltétlenül szükséges ahhoz, hogy ne hangozhasson el többé: Gyűlölsz? Köztünk a helyed!

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom