Közösségi pénzreformkísérletek

Az egymást követő generációk az előzőtől vették át ismereteik nagy részét, amit aztán életük során továbbfejlesztettek és továbbadtak. Nagyon valószínű, hogy ez a megszokott rend is gyorsan változni fog. Egyrészt korábbi ismeretek vannak kiveszőben, másrészt viszont későbbi generációk olyan ismeretekre, tudásra tesznek szert, amiről bebizonyosodik, hogy arra az ismeretanyagra mindenkinek, még az öregeknek is szükségük van, ha méltó életet kívánnak élni.

Nincs más hátra, mint hogy a módszer átalakuljon, és a fiatalabb generációk is adjanak át tudást és tapasztalatot az idősebbeknek. Ezt a változást a tudástranszferek területén alapvetően a gyorsuló fejlődési ütemet diktáló kibernetika és az arra épülő számítástechnika táplálja. Olyan általánosan alkalmazható tudáshalmazról beszélünk, ami szinte minden ágazati tudást gyorsabb fejlődésre sarkall, de művelői csak akkor lehetnek eredményesek, ha lépést tartanak a fő kibernetikai trendekkel is.

A kibernetikai „oltóanyag” immár kifejti hatását egy nagyon tradicionális területen, a pénzrendszerek működtetésében is, ráadásul alaptételeket kérdőjelez meg. Igen, a kripto-, esetleg virtuálisnak is nevezett pénzekről van szó, több tucat van belőlük, és nagyságrendjük (piaci kapitalizációjuk) már jól látható, százmillió dolláros nagyságrendet ért el.

A kripto előtag a lényeget jobban mutatja, mint a virtuális, hiszen manapság a hagyományos pénzek zöme is virtuális, azaz nincs kézzel fogható megjelenése. A kripto előtag viszont valami titkosságra utal (kriptográfia=titkosírás), azaz a pénzzel kapcsolatos magántitok feltörhetetlenségére, ami a hagyományos pénzeknél egyre gyakrabban sérül, és vele sérül a pénztulajdonos érdeke is. Ez a titkosítás történik a modern kibernetika adta lehetőségekkel, az úgynevezett blokkláncok segítségével, az azokban tárolt, feltörhetetlenül védett pénzügyi információkkal. Meglévő kriptopénzekhez is úgy lehet jutni, hogy alkalmas számítógépes kapacitások blokkelemeket képeznek, és így bányásznak tulajdonosaiknak. A kriptovaluta aztán adásvétel tárgyát képezheti más hagyományos pénzekkel, azokban (főként a vezető pénzekben) értékét is ki lehet fejezni, tehát van jegyzése is. A kriptopénzmegoldásokat az az évezredes pénzfejlődési folyamat tette szükségessé, amelynek végeredményét ma szinte naponta tapasztaljuk a gyakran megnyilvánuló pénzpiaci krízisekben.

A korábban közösségi termékként létrejövő pénzt manapság magánerők vették birtokukba szinte világszinten, és saját, önző céljaikra használják, amiből nem zárható ki a pénzt használó közönség időről időre történő megrövidítése sem.

Valahol valakik, akik a kibernetika nagyívű művelői, a pénz lényegét is megértették. Beleértve ebbe a megbízhatóságot is, és a pénzforgalomban és más területeken szerzett tudásukat felhasználva eldöntötték, hogy tudnak valami jobbat annál, amit manapság a világ pénzrendszerei produkálnak megbízhatóság dolgában.

Persze nem lehet tudni, hogy a szálakat kik mozgatják, kik a feltalálók. No de a modern, már csak nem is papíralapú pénzeknél erről a kérdésről többet lehet tudni? Hát nem. Talán ismerjük a végső mozgatókat esetleg személyesen? Talán felelőssé is tehetők, ha valami balul sül el, és nagy károkat okoz? Hát nem. Csak intézményeket ismerünk és fizetett alkalmazottakat, de a magánintézmény valós tulajdonosairól fogalmunk sincs. Még az intézmény valós könyvelése sincs feltárva szakértői szinten, ami alapjául szolgálhatna legalább magyarázkodásnak.

A legfőbb pénzpagodát (Federal Reserve) működtető menedzserek még az Egyesült Államok kongresszusa képviselőinek is következmények nélkül megtagadhatják a választ alapvető kérdésekre, és még a nekik ezt a jogot biztosító törvényre is hivatkozhatnak. Szóval régen eljutottunk oda, hogy a magánérdekek bőven maguk alá temették azt a közösségi érdeket, hogy a világ rendelkezzen stabil, kiszámítható pénzzel, amit a közönség tart ellenőrzése alatt. Természetesen korábban is voltak a pénzzel kapcsolatos magánérdekből történő túlkapások, amelyek kárt okoztak a közösségeknek. Hosszú ideig viszont ilyenkor volt felelősségrevonás is, illetve a nemzetállamok avatkoztak közbe, és teremtettek hosszabb időre eredményesen működő rendszereket.

Manipulálni csak állami érdekből lehetett, de annak kockázatával, hogy a manipulálók is felelőssé tehetők (lásd a világháborúk utáni elinflált pénzrendszerek utáni politikai számonkéréseket). Vannak pusztán technikai jellegű felfedezések, amelyek alapvető változásokat okoznak a társadalomban. Több ilyesmiről tudunk a kerék feltalálásától, a lovak munkába állásán keresztül egészen a mikrorészecskék bomlásából és fúziójából előállítható hatalmas energiatömegekig. Manapság ilyen a távközlés és a kibernetika, ami ráadásul szorosan egymásra is épül.

Az egyik következményben már nyakig ülünk, a korlátlan, világméretű információáramlásban és irdatlan adattömegek megszerzési és tárolási lehetőségében. Hogy mi ebből a hasznos és a káros, azt majd a jövő dönti el. A kriptopénzmegoldások feltalálói valószínűleg lázadnak a fennálló pénzviszonyok ellen, és ami tőlük telik, azt megteszik, alternatív lehetőségeket kínálnak a forgalom résztvevőinek. Hozzáférést valamihez, ami lehet jobb, mint amihez eddig a közönség hozzáfért. Hasonlatosan az információs forradalomhoz, az internethez.

Itt is arról van szó, hogy az előre elkészített és vezérelt információkon túl is hozzá lehet jutni információkhoz, ráadásul szerencsés esetben valósakhoz. Kriptovaluták esetében esetleg garantáltabb az értéktartás, mindenesetre van választási lehetőség, kripto vagy hagyományos. Ha most is igaz a Gresham-törvény, hogy a rossz pénz kiszorítja a jót a forgalomból, akkor, ha a kriptopénz jó lesz, sokan abba fognak menekülni, a hagyományost meg elfelejtik, ami végül a forgalomból is kiszorul, mert mindenki el akarja költeni, de majd az „új fizetőeszközt” fogadja el ellenértékként. Persze itt még nem tartunk, annyi azonban bizonyos, hogy kriptopénzek megérdemlik a figyelmet.

Boros Imre közgazdász
és Varga Dávid Phd-hallgató