Domonkos László

Vélemény és vita

Kossuth, a migráns

Akár új rockopera címe is lehetne. Aztán jöhet egy újabb interjú Szövegíróval egy magát nemzetinek tartó hetilapban

Olvasom Szövegíró interjúját a magát nemzetinek tartó hetilapban, és nem hiszek a szememnek. Pedig hinnem kell, hiszen fotó is díszeleg az iromány mellett: Szövegíró daliásnak éppen nem mondható mellkasán a fekete pólón fehér ábrázolatban Kossuth apánk jól ismert szakállas képe, a felirat: Kossuth menekült volt.

Gyönyörű.

A miheztartás végett, ugyebár. Hogy Szövegíró mi mindenről is beszél az interjúban, higgyék el, innentől kezdve egyáltalán nem érdekes. Az annál inkább, hogy például, emlékszünk, az (is) ő volt – és vannak még ebből a fajzatból elegen –, aki, midőn anno lelkesen, ifjonti hévvel Erdélyről és Kolozsvárról kezdtünk áradozni, végigmért, és hűvösen csak ennyit mondott: „Jellemző.”

Hát ez a póló ezzel a felirattal legalább annyira.

És ami hihetetlen: az arcátlanság, a pofátlan csúsztatás egetverő mértéke. Az, ahogyan párhuzamot merészel vonni a köztudottan politikai okokból menekült Kossuth Lajos, Magyarország kormányzója, egy nemzeti szabadságharc vezetője – a magyarság egyik nagy idolja – és egy Röszkén magyar rendőröket dobáló, provokáló, ordítozó, rugdosódó, több mint gyanús, ingyenélőnek érkező világcsavargó félanalfabéta – és világunkat tízezrével elárasztó társai – között.

Szövegíró, aki évtizedek alatt degeszre szövegírta magát Kossuth Lajos országában, Kossuth Lajos népének földjén, minden elképzelhető kitüntetést, pénzt, paripát, fegyvert és kényeztetést kamatos kamattal megkapva – most hálából (nem először, hanem már sokadszorra) ilyeténképpen nyilvánul meg.

Igaz, legalább következetes, mint az ökör. Nyíltan, pofátlanul kinyilvánítva, mi is neki, mit is jelent számára valójában ez az ország, ez a haza, ez a nép. Ennyit. Mint amikor valakit óriási gázsiért vidékre hívnak, az illetőnek meg első dolga, hogy kicikizze az ócska színpadot meg a rozzant kultúrházat.

Szövegíró természetesen mélyen meg van győződve önnön igazáról és nagyszerűségéről, ami még nem is volna baj – de az annál inkább, hogy úgy provokál, hogy tenyérbemászó, önhitt elbizakodottságában fel sem tudja fogni, az eszét egyszerűen képtelen megjárni, hogy volt, van és lehet ország, ahol őt és elvbarátait nemzetgyalázásért, hazaárulásért és hasonlókért már régen és akár többször büntetőjogi felelősségre is vonhatták volna.

Mielőtt bárki azt hinné, a vesztét akarnám egy már idős – nem valami kiemelkedő intellektuális nívón végzett, de mindegy – munkában megőszült embernek, megnyugtatásul sietek kijelenteni: nem a felelősségrevonás a lényeges már, hanem a jelenség. Hogy hogyan, miként – és miért? – lesz Kossuthból migráns.

Az agymosás, a hülyítés sajátságos, hosszú és cirkalmas legújabbkori magyar históriájának külön fejezete mindez – a megtévesztő hazudozás, a tényeknek, az érdemi differenciálásnak többszörösen fittyet hányó, manipulatív csúsztatásözönnek dicső mestereivel. Szövegíró is az, méghozzá a kiemelkedőbbek közül. Ezért kellene – így, ebbéli minőségében – figyelni rá.

Kossuth, a migráns.

Akár új rockopera címe is lehetne. Aztán jöhet egy újabb interjú Szövegíróval egy magát nemzetinek tartó hetilapban.